Az a helyzet, hogy ha ez monokróm színbe kerül, akkor azt mondom, hogy csak-csak elmegy valahogy, bár a kiégett részek miatt ott sem annyira, de talán abban igen. Évszakok leckére ez nekem egy picit kevés. Valami kéne, ami megbolondítja. Nem tudom, hogy szoktál-e sütni, vagy főzni rendszeresen, vagy kedvtelésből. A modern konyha mindig is azzal kísérletezik, hogy valami bolondságot, valami extrát, valami emlékezeteset belecsempésszen abba az ételbe, íz harmóniába, így kerül egy pörkölthöz egy csipetnyi fahéj, vagy egy süteményhez valami sósabb íz, hogy valami elkezdje az embert birizgálni, és nekem ebben a képben ez nincs még meg. A helyszín rendben van, és a meglátás is jó, sőt, a kompozíció is rendben van, csak keresem azt a pontot, ami ebből a tapéta jellegből ki tud engem rántani, és egyelőre még nem találom, és ennek a képen kellene lennie. Úgyhogy én ezt visszaadnám, nem azért, mert rossz, hanem továbbgondolásra. Van mód rá, mert eléggé elhúzódik most ez a szépen zöldellő nyárelő. Szerintem lenne értelme dolgozni még ezzel, nem szeretnék mondani ötleteket, hogy mi legyen az a megoldás. A kommentekben olvastam egy reagálásodat, ami arról szól, hogy a kép közepén van egy olyan rész, ahol a legmagasabban vannak a lombok. Az a baj, hogy ezt akárhogy is próbálom, de elképzelni sem olyan könnyű. Lehet, hogy ez neked, mint élmény ott van a fejedben, mert ott ültél, vagy álltál, és mozgott ez az egész a maga formájában, ha mástól nem, a széltől, és ott te ki tudtál kandikálni és kukucskálni, és láttad, hogy ott a legmagasabb. De ez egy álló képen, ebben a tónusrendben nem jön át. (hegyi)