Aki rendszeresen olvassa az elemzéseket tudja, hogy a Szőke az nagyon szereti Gimesi Andrást, különösen a születésnapi üdvözlete még jobban fölerősítette mindezt, de azt is tudja, hogy állandóan a Szőke egy ilyen ostorral ostorozza Gimesit és mindig mondja... ezzel a képpel ez a baj, azzal a képpel az a baj, srattarattarattaratta. Most annyi szerencsés helyzetünk van, hogy ezt a képet is Szőke elemzi, tehát nem szólhat bele más, nyilván olyan, aki a képzőművészethez jobban ért, úgyhogy itt most Szőke csak azt tudja mondani, hogy gyakorlatilag úgy érzi, hogy ezen a képen a két albínó guppi, vagy bocsánat, tapogató harcsa, azok akik ott meglapulnak ezeken a leveleken, akár lehetne Szőke és Gimesi. Attól, hogy ilyen közelségben van az akváriumi képben megmutatva ez a pihenő helyzet, az egész átlép egy picit a normál akváriumi képek hangulatán és költőivé tud válni. Jók a ritmusok, jó az alsó házmester harcsának az íve fölött megjelenő levélforma, jók ezek a színek, ahogy ez az őrületes román-plüss-bugyirózsaszín halfelület evvel a nedvzölddel párhuzamba van állítva. Talán ha a világítós tábor élményei erősebben nyomot hagynának, ha a mélységélesség jó lenne, talán ha Gimesi nem a gyorsan megcsinált konzervleckéket próbálná "eladni". (szőke)
értékelés: