Nagyon izgalmas önportré, nagyon tetszik. A pillantás, az arckifejezés, a haj, a meztelen váll, a tónusok, a szimmetria és aszimmetria mind nagyon szépen kiegészítik egymást. Én is gondolkoztam egy hasonló fotón/sorozaton, csak nem sikerült még jól megvalósítani.
Ehhez nem kellene elemzést adnom, mert Szorgalmiba került a kép, de mégis megteszem, mert fontosnak tartom azt, hogy párhuzamba állítsam ezt a képet a színes formával, amit elsőre beküldött Viki. Nekem ez egy lényegesen erősebb üzenet, ugyanis a színesben mindig van egy tárgyiasság, egy valósághoz való kötődés, és ez abban az esetben, amikor ennyire átstrukturált üzenetet kapunk, mint ez a többszörös expozíció, akkor kérdéses, hogy mennyire érvényes. Számomra evidens, hogy ha egy eszközt használok, akkor azt végigviszem, tehát ha azt mondom, hogy többszörös expozícióval dolgozom, akkor megkeresem azt az egyéb formai megoldást is, ami ezt a lépésemet, döntésemet alátámasztja. Itt éreztem egy kis billegést a színes kópiánál, hogy mintha nem lett volna teljesen eldöntve, hogy benyitok-e ezen az ajtón, de ez a kép itt egyértelmű választ ad.