A házi feladatot nagyon fontosnak tartom, amit az Ágnes küldött. Az is fontos, hogy megpróbálkozik evvel a magas sorszámú játékkal, és nyilván ez nem egy egyszerű lépcső. Nem olyan könnyű körbejárni a magunk számára, ebből eredményeket, öntükröztetést megvalósítani. Én bátor vállalkozásnak tartom, hogy egy szembesítő erejű képet készít és ez értendő átvitt értelemben, értendő pedig a szó szoros értelmében is, mert a kamera egy lambériázott felület előtt, mint egy rendőrségi fotó, mint egy olyan kép, amely valamilyen tetten ért pillanat után készül rögzítésre egy dokumentum albumba, arról, akit eddig köröztek. És egy akár megvilágításában, beállításában és a haj állapotában mindenben egy olyan önfeltáró jelzést látunk, amelyben nagyon halványan talán öniróniát észre lehet venni, de alapvetően inkább a szembesítés, amely egy erős eszköze ennek a képnek. Ezért nem színvilágában, stílusában szeretném elemezni, hanem teljes üzenetében tartom fontosnak, hogy az Ágnes elindult egy olyan úton, ami nyilván, még egyszer mondom, hogy nagyon nehéz, de megtette az első lépéseket és ezek a lépések véleményem szerint nagyon jók. Én ezt a képet háromdisznósra értékelem. (szőke)
értékelés:
Ez egy nagyon erős gesztuskép, de vannak vele gondjaim. Az egyetlen, felső, fényforrás részben túl erős direkt fényével kilapítja, síkba teríti a képet, részben a szemeknél, az áll alatt kellemetlen árnyékokat ad. Másik gond, hogy az alkotó karja túl rövid, vagy a helység túl kicsi, így széleslátószögű objektívvel készült a kép. Ez furcsa torzításokat okoz.
Tudom, hogy ilyen őszinte, erős képet nehéz úgy csinálni, hogy közben a technikai részletek is meglegyenek. Meg az önportré amúgy se könnyű ügy. Szóval lesz ez még ennél is jobb, ha a technika felnő a kifejező erőhöz.
Szerintem .