Repülő

Kisfiú néz egy repülőt, egy csíkos textil kerítésbe kapaszkodva. A kép a Duna-parton készült (dunaparty megálló), mikor a hajókat nézegetve észre vette a magasan elszálló gépet. Gép: Nikon D5600 + 18-70 obj, feketefehérré konvertálva

Norbi, amit írsz, meg ami a cím, abból a képen semmi nincs, ami nem baj, de abban az értelemben fontos, hogy az ember ne azt vegye számításba, amit átélt ott a helyszínen, mert a fotón ebből kevesebb jelenik meg, hanem azt, ami a képen látszik. Ez az első lépés, hogy magad ne vidd az erdőbe. Vagy, fotózd úgy, hogy lássuk a repülőt. A második lépés, hogy az adott helyzetet látva alakul ki benned egy kapcsolódás, mondanivaló, és azt fotózod. Ez a kép jó kép, de nem a gyerek repülőnézése miatt, hanem mert az, ahonnan fotóztad ad neki egy erős feszültséget. Látni az akadályoztatást, azt, hogy a gyerek el van zárva, menne, de nem tud tovább, segítséget kérő a pozitúra, szóval erős üzenet, de nem az, amit írsz és ilyenkor felmerül annak a kétsége bennem, hogy azt akartad-e fotózni, amit látunk, vagy ez csak mellékterméke annak, amit szerettél volna. (hegyi)

Hozzászólások

Ez így jól van, vannak olyan helyzetek, amik érdekesek, de általában nem vagyunk résen, szóval ehhez gratulálok. A cím meg, hát igen, ez a legnehezebb, mármint persze a címadás is, de az, hogy a kép készítésekor volt helyzetet ne vegyük alapnak a kész képnél, hogy más is látja :)

Köszönöm az értékelést!
Ez egy elkapott "pillanat", két három képet lőni volt csak időm. Észrevette a repülőt, nekem meg a csíkos vászonról beugrott hogy talan izgalmas szem-vezető képelem lehetne. A fejemben összeállt a kép és azon igyekeztem hogy összehozzam mielőtt elveszti az érdeklődését :)
Szóval igazából ezt pont így akartam fotózni, bíztam benne, hogy a testtartás, a szög amerre néz talán kitalálhatóvá teszi a repülőt mint "rejtett" képelemet cím nélkül is :) Ezek szerint a saját élmény okán most többet látok bele a képbe mint ami átmegy, próbálok erre jobban figyelni majd.
Köszönöm a tanácsokat ;)