István jó környezetben jó helyzetet figyelt meg, kirándulás közben gondolom lemaradt a családtól és ez adta azt a szituációt, ami ezen a valóban szép, kemény és töredezett úton az idős emberpárral, akik a domb tetején járnak, szép párhuzam, jól érthető üzenet. Annyit tennék hozzá, hogy a kép tárgyias, dokumentarista jellegét csökkentené, ha István leguggol, és a földhöz közelebb kerülve, a rögöket, ágakat ezáltal nagyobbnak ábrázolva keres exponálási pontot, mert most, fejmagasságból exponálva ez perspektivikusan kevéssé koncentrált, sok a zavaró elem. Ha a földhöz közelebb kerül a gép, akkor még egyértelműbb az üzenet, még feszesebb a kompozíció, akkor tényleg csak az út és a két ember lesz a szereplő. Ha pár lépéssel korábban exponál, ha a két szereplő ott jár, ahol az úton az utolsó nagy kő van, akkor az ő méretük összehasonlítható marad, nem kell kutatni a szereplők után. A leckebesorolást nem tartom nagyon erősnek, ez többről mesél, mint hogy itt a tavasz, vagy a nyár. (hegyi)
értékelés:
Ez tipikusan olyan kép, amelynek egy kis bindzsi jót tenne. Leszedni róla a lila fátyolt (a kövek jelenleg nem szürkék), adni neki egy kis szaturációt és kontrasztot. És az eget kissé fedni.