Sajnos a képen látható egyik hölgy sem él már. Mindannyian 50 év alattiak voltak. A Bacsó Béla utcában, a Meki mögött olyan szubkultúra él, amit nehéz elképzelni annak, aki nem lát bele. Mint egy telepen, elszigetelve élnek nyomorukban. Szinte alig hagyják el a környező utcákat. Piroska a picike hölgy, országos barátom lett, és nagyon szerettük egymást. Az ajtóban álló Editet is nagyon szerettem. Piroska a rugós műhely tulajdonosát (már az üzlet is megszűnt) Rugós Gecinek hívta.
Egy vallomással tartozom: mindig irigyeltem azokat, akik kellő bátorsággal és elszántsággal rendelkeznek ahhoz, hogy a nyakukba vegyék a fényképezőgépet és a várost, és akár a rutinnal bejárt útjukon, akár idegen helyeken készítsenek portrékat. Itt a portrén van a hangsúly, ez egy kettős portré. Egy leletmentés. Nagyon jó, hogy ebbe a leckébe került, mert nagyon érdekes az a világ, amit úgy gondoltunk, hogy eltűnt, és abban reménykedtünk, hogy hamar magunk mögé tudjuk hagyni. Nemrég láttuk a Goodbye, Lenin c. filmet, amit azért hozok ide példának, mert az a film is egy vidám filmnek készült, biztos az ifjúság annak is értékeli, de aki megélte ezt az egészet a saját bőrén, az hamar elkeseredik. Most, főképp a mai helyzetből, a mai világból visszagondolni azokra az évekre, amikor akár a nyócker, akár a tizenharmadik kerület a virágkorukat élték, felettébb érdekes, mert a nyomorúság körbeér. Erről szól ez a kép is, hogy mindig megtaláljuk a magunk menekülési útvonalát, itt is erről van szó, túlélünk, és van, akinek az egész élete nem szól másról, mint a túlélésről. Miközben ez egy nagyon szomorú tendencia és helyzet, aközben megvan ennek a tartása és a romantikája is. Mások a játékszabályok, mások a törvények, és azon belül kell a betyárbecsületnek működni, és ez ad tartást a labdával, vagy a cigivel, vagy a felirattal a háttérben. Tulajdonképpen vélemény, és nagyon örülök, hogy ott van az anarchia jel. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:
Azt hiszem, hogy ez a kép találó ehhez a fotóhoz, és a Zsófi gondolatához is. http://latszoter.hu/szakkor/valtozas-0
nagyon sok településen van még Lenin utca is. egyszer megkérdezték a polgármestert az egyik faluban, hogy miért nem változtatja meg. azt mondta, azért, hogy emlékeztessen a múltra. nem fog minden egyes ideológiai váltás miatt új utcanevet adni. mert azok, akik adták az utcának a Lenin nevet, azok is mi voltunk.
Én már régen láttam A Good bye Lenin c. filmet, és folyamatosan próbálom bizonyítani, hogy nem szűnt meg az NDK, és a Köztársaság teret sem egy Pápáról nevezték el, hogy az Élmunkás tér elnevezés is vicces volt, de a II. János Pál pápa tér is röhejes. Van egy Munkás utca a VII. kerületben. Valószínűleg nem sokáig. Folyamatos változásban, folyamatos bizonytalanságban élek. Három nő van a fényképen 40-es éveik elején járnak. Egyikük sem él már. Nem lőtték le őket, de attól nem csak saját maguk felelősek a halálukért.
..Több minden is eszembe jutott a fotód szemlélve, de nem terhellek vele.. inkább nézem még.
Köszönöm hogy megmutattad és beavattál!
Minden jót!
Nahát! Az Újpesti Bőrgyárba 3 évig jártam. Persze csak a gyári oviba :) Nem tudtam ebbéli kötődésedről, de a szociális érzékenységed és humánumod kitapintható fotóidon.
Kedves István! Köszönöm, hogy megismerkedtél velem! :) Remélem, lesz módunk személyesen is. Az angyalföldi, újpesti érzés természetes, az Újpesti bőrgyár közvetlen szomszédságában és Szigetszentmiklós bombatölcséres buckájában a Csepel Autógyár mellett nőttem fel, ami erősen meghatározza az életemet, és 64-ben születtem. Mindig a kisemberek vonzanak, a jó kisemberek. Megtalálom a jókat, és fejjel szaladok a rosszakba is bele. :)
Kedves Timi! (Úgy látom, így szólítanak mások, talán nem baj, ha én is...) Tegnap este titkon megismerkedtem Veled, megnéztem honlapodat, a bosszantó utazási élményedet is elolvastam. Bepillantást nyerhettem az életedbe, műveidbe, munkáidba (köszönöm!), ahol egy nagyon kedves, szimpatikus ember és biztoskezű, jószemű alkotó rajzolódott ki nekem.
A RUGÓS GECI kapcsán: a leírással érthető a cím elsőre mellbevágó nyersesége, és a fotóval karöltve bámulnak belém. Az is feldereng, hogy valahogy ez az íz nekem is nagyon ismerős, bár szerintem sosem jártam a Bacsó Bélában vagy a környékén. De Újpest és Angyalföld gyárváros részein igen - a hetvenes évek elején - talán ezek az emberek onnan menekültek ide egy fotó erejéig.
Az eltűnő világ leckének (ahogy eddig én értettem) van egy nagyon különös melankóliája, bánkódása, sirató hangulata. Most viszont nem csak ezt a múló idő feletti anyagi merengést érzem, hanem megjelenik ezen emberek aurája, kisugárzása is, és a dokumentált utcahangulatot átszövi természetességük. Számomra végül érthető lesz hogy miért lehet és hogy lehet itt élni. Bármi történt velük, ezen a fotón én nem az elesettségüket látom, hanem élniakarásukat és erejüket - főleg Piroska ereje a szembeötlő. A jolly-joker a fejetlen hölgy, nem tudom, hogy lehet-e tulajdonítani valamit ennek a pillanat adottságán túl, de az ember egy megfelelő távolságból már hajlamos erre.
Üdv. István
És igen, már a kis képről rögtön sejthető volt, hogy ez Timi képe lesz! :) Messziről ki lehet érezni a képeiben valami megfoghatatlan hatáson át, hogy ő az alkotó! Én nem csak alkot, hanem befogad is, mert ez a téma nem csak alkotást, hanem be- és elfogadást is igényel.
Nagyon jó, nyílt és egy külön világot elérhető közelségbe hozó, klasszikus kép. Ezek az emberek és ez a bolt már megszűnt, de az ottani élet gondolom nem sokat változott azóta sem. Ez elgondolkoztat, és lelkiismeretet ébreszt.
Látszik, hogy a fotóalanyok befogadták, imserték a fotóst, nem idegenkedtek a kamerától, hanem természetesnek veszik, hogy Timi ott van, és azt is hogy mindeközben fényképezik. A nagylátós torzítás is erősíti, hogy közel vagyunk, részt veszünk a képben.
Szerintem jól sejtem, hogy Timi ezt fix objektívval lőtte. :) Nagyszerű, ahogy észrevette, hogy Piroska cipője és a falfirka is éppen belefér, ha picit billenti a kamerát. Így ugyan elfordul a kép, de ez egyáltalán nem zavaró, teljesen észrevétlen az erős szereplők miatt, viszont szép zárt lesz tőle a kompozíció, és a labdás hölgy világos polója amúgy is visszabillent, na és a jövő felé billenő kép még csempész is bele egy pici reményt is.
Nagyon tetszik, köszi Tímea!
Timi, a mai fogyasztóvédelmes adásomhoz elkérem ezt a képet.