S A M O
Basquiat a Barátom

Itt alapvetően azon túl, hogy nem lehet tudni, hogy a Samo mit jelent, mit vizualizál, tehát Samo egy vizuális jel, maga a festő, vagy az a száj, ami ott látható, ezt nem tudom megállapítani, és egy olyan leirat van, amitől én nem fogok tudni közel kerülni ehhez, de egy dolgot szeretnék megjegyezni, hogy nagyon érdekes a színvilága, sőt, nagyon érdekesek ezek a grafikai elemek ennek az absztrakt női alaknak, a megfogalmazása. A legfölső kis hullámnak ugye a felső ívei az a felső vízszintes által levágódik. Nekem mindig kétségeim vannak azokkal a képzőművészeti megoldásokkal, ahol egy szobrot vagy festményt fényképeznek le az alkotók. Ahogyan pl. egy filmes alkotóval is, aki begyűjti mások korabeli munkáit, majd azt újraszerkeszti, és ebből egy kvázi új alkotást hoz létre. Vagy a DJ-k, akik zenéket újramixelnek, és azt állítják, hogy ez egy új műfaj. Szerintem ez a kép is egy festménynek a reprodukciója; mint olyan természetesen közvetíthet valamit, pl. hogy a fotósnak tetszik ez a kép. De szerintem nem egy önálló képzőművészeti üzenet abban a kategóriában, amiben mi itt a fotóinkat begyűjtjük. Még akkor is ezt gondolom, ha esetleg a Camilla festményéről van szó, mert a festmény nyelvezetét, formátumát arra használja a festő, hogy festményként mondja el a benne zajló történeteket, a fotós meg fotósként. Ilyenkor a meglévő formákkal kitágítunk egy képzőművészeti technikát, de háttérszőnyegként vagy csomagolóanyagként használunk valamit, ami a másik alkotási formában létrejött. Én ezt a képet visszaadom ismétlésre. (szőke)

Hozzászólások

A néző számára onnantól válhat öncélúvá valami, ha túl sok a transzpozíció. Itt most egyrészt ugye feltételezed, hogy a néző ismeri Basquiat-ot, tudja, hogy samo votl a művészneve, felismeri a párhuzamot a képed között, tehát transzponálás transzponálás hátán, és ha az elején a néző nem tud mit kezdeni Basquiat-tal, már el is ment a vonat, néz egy képrészletet, nem tudja hova tenni.

Aztán mondjuk ha minden oké, tudja, ki az, aki Samo, fel is ismeri, akkor se érti, hogy miért van ez mmost itt, hogy mit akarsz azzal, hogy az ő stílusában festesz valamit.

És még hátra van a fotó, hogy mindez lefényképezére kerül, de csak egy részlete, tehát a kimetszés is értelmezésre vár.

És ha minden megvan, akkor felmerül a kérdés: oké, minden világos, leírtad, értem, de ha ez a helyzet, miért részlet? Mi ebben a barátság szimbóluma képileg? Mert a leckéket ha elolvasod, megnézed a filmet, akkor talán érted, hogy mi minden leckében a ti viszonyotokat keressük az adott leckéhez - tehát a barátom lecke, az nem elsősorban arról szol, hogy lefényképezitek a barátotokat, hanem hogy mi a viszonyotok a barátság fogalmához.

..ez akkor az öncélúság példája, mert igen, én festettem és igen formákat, színeket lopkodva Basquiat képeiről, ŐT szimbolizálva. SAMO volt a művészneve, ezt írkálta a graffiti-falirkái alá mellé. tudom, ez semmiképp nem derül ki erről most, ráadásul lefotóztam egy általam festett de nem az én agyamban formálódott, ugyanakkor ott transzformálódott képet. Ezt hogy ismételhetem??? Ez az öngól...

Új hozzászólás