Ennek a képnek több erőssége van számomra, az egyik a formai párhuzam, a másik az, ahogy a levegőrétegekkel bánik, ahogy a térélményt ezek a rétegződések adják meg. Talán fenn, hogy jól fusson ki az a vezeték, és lenn, hogy több talapzata, súlya legyen, adnék még hozzá, nem is nagy baj, ha a klasszikusabb képarányok felé mozdulunk el, de azt kell mondjam, hogy ez szinte elenyésző probléma, a lényeg abban rejlik, hogy észreveszel és nem csak megfigyeled, de meg is csinálod a képet. Persze, lehet kekeckedni, hogy mi van a technikai kérdésekkel, és persze, ha precíz akarnék lenni, kevesebb zaj, talán, bár bevallom, engem olyan nagyon ez sem zavar, mert ad neki egy személyes hangulatot. Szóval hajrá, ne tűnj el megint, várjuk a munkáid. (hegyi)
Köszönöm a véleményezést, és hogy megmutathattam itt is, habár ezt sem mertem volna magamtól... Valahol nekem mindig félkésznek, technikátlannak, magyarázatra szorulónak tűnnek a képeim, és erős merészség az itteni jól meggondolt, "iskolázott" képek közé beküldeni. ;)
Ez marhaság, már bocs, de engem a félkész dolgok jobban érdekelnek, a kész képekhez mi a francot mondjak, hogy hú de kafa? Azt minek?