És akkor a reakció: egyrészt köszönet Aurelianonak, hogy leírta véleményét! A film ötlete úton Lovasberénybe jött, hogy részben a lát-szem, szó-száj, tér-helyszín lenne az alap a kiinduláshoz, és hogy közeliben akit tudok, kamera elé hívok, mindenféle instrukció nélkül, hogy minél kevésbé befolyásoljam a történést, a gesztusokat. Az egész alapja az, amit az elemzéseknél sokszor mondtam már és fogok is még, hogy egy portrénál igen érdekes játék, ha a kész képnél kezeddel letakarod a szemet és nézed a szájat, aztán takarod a szájat és nézed a szemet, hogy e kettő párhuzamban van vagy netán ellentétben, egyfajta mesemódszer, hogy az adott szereplő tekintete és szája párhuzamba kerülhet-e. Ez így ott azzal egészült ki, hogy megragadott a Narancsból másolt apróhirdetés, ami részben az első lakás birtokbavételének élményével ad párhuzamot a mi közösségünk élményével, másrészt így átvitten be tudtam kapcsolni a házigazdát is, harmadrészt ami személyesen nekem volt fontos, hogy ez a kép egyfajta tisztelgés a múltnak - akár mondhatni gyászmunkának is. Hát, körülbelül így.

Köszönet a zsűrinek, filmben is, és engedelmetekkel a díj egy részét felajánlom Diónak, aki nélkül nem lett volna verseny.

Tetszik,... köszönöm, hogy vetted a fáradtságot! Nem volt ez hiábavaló! ...és ne félj! ;)
Oldy

(nem azért nem reagálok, mert nincs mit, hanem mert megvárom a zsűri többi tagját is, meg a többi filmhez is.)

No, akkor erre is próbálok írni valamit:

ÖTLET:
Ebben az esetben nehezebb megfogni, hogy mi is itt az ötlet: egy személyes benyomás közvetítése, a néző egyfajta bevonása az alkotó saját, belső terébe, reflexiók a Lát, Szó, Tér fogalmakról? Szóval első és második pillantásra nem tudni, mire megy ki a játék. Ugyanakkor ez arra ösztönöz, hogy többször is meghallgassuk és elmélyedjünk, és gondolkodjunk arról, mi a viszonyunk ezekhez a fogalmakhoz, mi a viszonyunk a LátSzóTérhez. Szerintem ez elegáns megoldás Árpi felhívására.

MEGVALÓSÍTÁS:
A közeli képek úgy érzem elég érdekesek, bevonnak bennünket a történetbe. A kép és a hang eltávolítása is jól sikerült, a narráció érthető, a szöveg követhető, egyszerre mesés és közeli, és a szöveg körkörös háttérben zajló ismétlése ravasz megoldás arra, hogy mégis legyen zene, amit ugye Árpi megtiltott.

EREDMÉNY:
Az összhang eléggé meggyőző szerintem, a szöveg és a kép körkörösen visszatér, némi eltolással, ami meseszerűvé teszi a művet, nyilván az alkotói szándék szerint. Nekem az kifejezetten tetszik, amikor vidám, és láthatóan másról beszélő szemek-szájak alatt a szöveg a gyermekkori félelmekről mesél. Van Lát, van Szó, csak a Teret nem találtam elsőre, de aztán valaki más talán már nem mindennap sajgó emlékeiből felidézett furcsa apróhirdetésében mégiscsak találtam egy kis, kétszemélyes teret, amit valakik megosztani terveztek másokkal. Ez elég volt ahhoz, hogy emlékeztessen egy óriásplakát-kiállításon látott másik mondatra, egy óriásira nagyított apróhirdetésre, amely így szólt: "Minden megoldás érdekel".

Zsolt, gratulálok! Beszédes szemek, szótlan szájak mégis megvolt a történet.

Sziasztok!

A verseny eredményeit július 29-én hétfőn hirdetjük ki.

ez a szürreális mivolta..., nincsenek szavak erre annyira megfog. százmilliószor hallgattam meg én mar nem nézem, mert ha csak hallgatom, akkor az azonosulás tökéletesen működik. ZSOLTU, ahogy írtam, csak annyi; qrvajo! beleszerettem kérem.

Én is pont ezt érzem, mint amit a Viki is mond. Néha mintha felborulna a rend, de csak egy bukfenc és már megy is tovább. Néhol kicsit megbomlik a kép és a hang szövetsége. Ennek ellenére jó lett a film, nagyon tetszik az ötlet és a megvalósítás is. Jó lett, na.

Ez is jó lett, ez is tetszik. Nekem egy kicsit elvitte az elején a hangról a figyelmemet a sok nevető szem. Ágnes szemüvegében visszatükröződhetett volna egy logo :-) Kicsit komoly és olyan, mintha mi egy szomorú közösség lennénk a hang alapján. Összegezve a hang és a kép ellentmond némileg. De értem!