Kaptunk itt egy leiratot, gondolom, film is van hozzá, és én ezzel nem nagyon szeretnék foglalkozni, nem csak azért, mert ez nem az én világom, hanem azért is, mert nyilvánvalóan ez egy belső kapcsolódás lehet, ugyanakkor, amit itt képben látok másról szól, és arról a másról erősebben mesél, tehát azt gondolom, hogy kár lenne valaki mögé állni, vagy mögé bújni, és az ő üzenetét felhasználni ahhoz, hogy a magam üzenete is valamilyen rivaldafényt kaphasson. Működik ez önmagában is. Két dolgot szeretnék mondani ennél az ábrázolásnál. Látunk valamilyen ablakpárkányt, amiben ül a mi főszereplőnk, maga az alkotó. Ez egy tavaszi, vagy kora nyári helyzet lehet, és ebben várakozik valamire. Azt nem mondom, hogy unatkozik, hanem inkább valamilyen belső történetre figyel, napfürdőzik, és hát közben ez a belső történet átvette az irányítást. Azt gondolom, hogy ez mind rendben van, és stimmel is, és nagyon jó az az ellentétpár, ami a ruha, a fehér, a tisztaság, és a levert vakolatú házfal viszonyrendszerében létrejön. Ezt én nagyon jónak gondolom. A világítás nem teljesen tökéletes. Nyilvánvaló, hogy ezek a külső felvételek elég érdekes helyzeteket tudnak abban a tekintetben hozni, hogy nem mindig optimálisak a viszonyok, de azt gondolom, hogy a ruha nagyon szépen derít, ha hagyom, és el tudom fogadni azt, hogy beleülök és fürdőzöm a napban. Csak az a döntés nem 100%-osan egyértelmű, hogy a magam belső szomorúságát, melankóliáját szeretném megmutatni, vagy pedig az egész kompozícióval akarok dolgozni, netán a fényekkel akarok valamilyen üzenetet közölni, vagy ez a napfürdőzéses dolog a lényege. Most mindegyik egy kicsit jelen van, és a döntést neked kellene meghozni. Mondok még valamit, ezek főképp anatómiai kérdések lesznek. Fotográfia esetén jelentős döntés az, hogy milyen objektívet teszünk a gépre. A nagylátószögű objektívek erősen torzítják és nagyítják a hozzánk közelebb eső dolgokat, és kicsinyítik a tőlünk távol lévőeket, a normál, vagy 50-esnek nevezett objektív az, ami nagyjából a valóságot tudja ábrázolni, és ahogy haladunk a teleobjektívek felé, amiket porté objektívnek nevezünk, a térbeliség közti méretkülönbségek egyre kevésbé jelentkeznek. Mit jelent ez ennél a képnél? Ha ez egy teleobjektívvel készül, akkor lényegesen kevésbé lesz erős a láb, a kéz és a fej közti differencia. Ráadásul erre még rá is erősít a világítás. Tehát a két lábszár, a két alsó kar az, ami a leghatározottabban van jelen ezen a képen. Igen ám, de ez két viszonylag homogén felület, ráadásul most a két kézfej azáltal, hogy ilyen erősen csimpaszkodik a test többi részébe, nem tudnak az ujjak úgy megjelenni, hogy enyhítsék az alkar formáját. Nagyon vaskos, nagyon határozott lesz ez a közlés ezáltal. Ugyanez történik a lábnál, ráadásul van ott egy cipő, ami ezt az egészet, ezt az egyszerűséget, ezt a tisztaságot, ami nagyon jól ellenpontoz a házfallal, ezt gyengíti. Ott van egy divatcipő, és ez az egész valahogy nekem egy olyan ügy, ami a valóságosságát, a hitelességét csökkenti ennek az üzenetnek. Ha egyszerűen akarok fogalmazni, akkor érdemes lenne azzal foglalkozni, hogy a két kar miképp keresztezi egymást, hol kulcsolódik össze, és a kézfejeknek milyen szerepet adunk, talán egy kicsit enyhébb kulcsolódás is elég lenne. A cipőt levetettem volna, hogy lássam a lábat, és egy nagyon picit emeltem volna a fejen, hogy a szem alatt, vagy a szemgödörnél ne legyenek ilyen nagyon erősek az árnyékok, mert ez sem indokolt. Ettől még lehet a fej lebiccentve, de nem kell ennyire erősen lehorgasztani, és akkor az arc is más síkba kerül. Összefoglalva: ez a kép most, ebben a formában egy 2 csillagos leckemegoldás, de érdemes lenne, ha ez a helyszín még működik, elgondolkodni egy ismétlésen is. (hegyi)
értékelés: