Tatabánya

Tatabánya

Örömmel tölt el mindig, ha meglátom a Tatabánya feliratot. Akkor is ha elutazom, akkor is ha megérkezem.

Olyan ez a kép, mint egy háttér, mint egy történetnek a színpadi díszlete. Ezt a díszletet meg kell tölteni élettel, mert a leirat erről az életről, erről az életigenlésről, örömről szól, de ez most a képen nincsen jelen. A színek most stimmelnek, a fények is, bár ez a ködös időjárás nem biztos, hogy előnyös, de nekem erről még valami hiányzik, ami ezt a mesét elindítja, vagy valaki, aki battyog a sínek mellett, vagy egy bőröndhúzó kiskocsi, vagy egy vonatszerelvény, ami befut az állomásra, tehát valami nekem még ide kell. A képnek a tábla és a dróttartó oszlop közötti része fut ki a semmibe, oda én valamit még bekomponáltam volna. Visszaadom ezt Mariannak, mert ha ehhez a helyhez és helyzethez egy személyes érzelmi kötődése van, akkor ezt meg kellene próbálni ábrázolni. Valami mesét, akár instruált modellekkel, hozzunk létre. Ismétlés. (hegyi)

Hozzászólások

oké, jogos, rendben, és köszönöm

Új hozzászólás