Őszintén bevallom, a Zsoltnak a keretezési hajlama tetszik, nem csak itt, hanem a többi képénél is. Lehet, hogy én vagyok már őskövűlet, de ezek a keretek valamiféle "üde bájt" adnak a kompozicíó/k/nak.
A képről. Engem csupán a tenyér alatt lévő abroszrészlet irritál egy kicsit. (Talán egy szines vagy fehér A/4-es jobb lenne ott.)
Maga az ötlet ragyogó. A tenyér, mint az ember egyik része, visszatükrőzi magát az embert. Kis túlzással mondhatni, hogy ez a kép egy életútat rajzol meg. Nem tudom kinek tünt fel, hogy az élet fázisait lehet felfedezni a képben. Gyermekkor a hüvelykujj, fiatalság a mutatóuj, felnőttkor a középsőuj. Az időskor kezdetét az enyhén meghajló gyűrűsuj ragyogóan ábrázolja. A gyűrűsujhoz viszonyítottan egyenes kisuj pedig a nyugodt öregkorra utal.
Nagyon ötletesnek tartom, hogy a kompozicíóból eredően hansúlyt kap az éelet és a sorsvonal. Nekem ettől lett élvezetes, elfogadható a kép.
Tudom, többeknek nem tetszik ez a "kritika", de e képről nekem ez a véleményem.
Nekem meg pont a háttér tetszik a geometrikus-absztrakt formáival.