Utolsónak

Utolsónak

Maga az üzenet nagyon jó, nagyon jól érthető. Két problémám van. Megint egy határozatlan tónusrendet kapok, magyarán: nincsenek mélységei ennek az egésznek tónusban. A másik, hogy valahogy hangulatában ezek a nagyon élő és nagyon erős narancsok nekem ellentmondanak azzal, amit a kép üzen. Jó az, ahogyan bekapcsolódik ez az oldalsáv, ez a fénycsík – ezt én nem tartom hibának, mert önmagában a vállfa kevés lenne ehhez a képhez. Ez adja hozzá az izgalmat és tulajdonképpen mondhatóan ez a hibaérzet az, ami ezt az egészet valószerűvé teszi. Viszont a tónusrend, az életlenség, hogy nem sikerült beállítani azt, hogy hol legyen a képen az éles, mert én nem találok a képen éles pontot, technikai hiba, erre érdemes lenne odafigyelni. Ez most nekem egy kétcsillagos kép. Azt nem mondom, hogy ezzel túl sokat nincs mit csinálni, mert ezt elkezdheted élesíteni, legfeljebb a zaj fog megnőni, hanem én azt mondom, ha van mód, akkor érdemes lenne elgondolkodni az ismétlésen. Annál inkább, mert nem tudom, hogy mi az a keresztbe futó árnyék, hogy az mennyire kiküszöbölhető. Ha kiküszöbölhető, érdemes lenne ezen elgondolkodni, mert arra viszont túl sok szükség nincsen. Legalábbis nem ott, ahol most látjuk. Ha nem kiküszöbölhető, akkor kicsit lejjebb kellene tenni a kamerát, mert akkor ezzel ez a háttérbe futó árnyék is el tudna válni a vállfáktól. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Ők pedig a saját árnyékuktól is megijednek. ;)

Azt szeretném a csütörtöki műsorom ajánlójául, ahogy a sövényvágó olló jobbról rátámad a fogas árnyékában pihenő védtelen vállfákra.

Nagyon tetszik ez a négy minimalista kísérlet. Az utolsó (Utolsónak) - vicces vagyok - szóval, ezt tartom a legjobbnak. A jobb szélen a fénycsík nem tudom, hogy kell-e? De színben, formában, érzésben megtalált.

Jól van, nincs velem nagy baj, értem.:) Ezt a leckemegoldást is tökéletesnek tartom, ez tényleg egy hétfő délután.Jó!

Új hozzászólás