Személyes dolgot fogok mondani, ami engem személyesen zavar ezekben a képekben, mégpedig ez a nagyon szélesvásznú megoldás. Tévét se szeretek így nézni, meg filmet se, mert valahogy olyan az egész, hogy attól, hogy oldalirányba ekkora információt kell befognom úgy, hogy közben fönt és lent ezt nem támogatja meg a tér maga, ettől kiszorítottságérzetem lesz a történetből, olyan technikaivá válik, miközben pont annak van itt lírája, amit a fönti és lenti tér ad. Most olyan nekem, mintha ettől a lírától akartál volna szabadulni, holott az egész kép tónusában, színvilágában, fényeiben egy érzelmes megközelítés. Gábor, én nagyon kedvelem az érzelmeidet, pontosan a visszafogottságukkal együtt, pontosan azzal a szemérmességgel, ahogy te ezeket megéled, de akkor ne legyél Ollókezű Edvárd, szóval én itt most nagyon hiányolom a kép befejezését fönt és lent. Ez lenne a döntés, hogy mi az, ami érdekel: a nagy ég, vagy a nagy víz, vagy esetleg mind a kettő? Hova húzod meg a határt? Most ez alól a feladat alól bújtál ki. Ettől még az IKEA-ban hasonlóakat lehet látni, tehát ott is vannak egészen furcsa képkivágások, és biztos van olyan lakberendező, aki örömmel venné ezt a képet, mert bizonyos szituációkat, például egy kanapé fölött, jól meg lehet oldani, de mégis azt mondom, hogy fotótechnikailag nekem ez most agyonvágódott. Azért vagyok nehéz helyzetben, mert szívem szerint visszaadnám a képet ismétlésre, nyilvánvaló, hogy a szituáció már nem megismételhető. Nem tudom, hogy a képkockából van-e még, ha van, akkor kérlek, küldd be úgy, hogy meghozod azt a döntést, hogy mi az, ami ebben téged izgat. Ha nincs, akkor ez nem nagyon ismételhető most, a későbbiekre ezek érvényesek lehetnek, amiket elmondtam. Tehát, amennyiben ez nem megismételhető, ez egy egy csillagos kép most, miközben nagyon minimális hiányzik ahhoz, hogy három csillagos legyen. (hegyi)
értékelés: