Az a helyzet Ágnes, hogy itt most valamit megtaláltál, még ha véletlenül is, és nagyon szeretném, ha most megfigyelnéd ezt a képet, mert ez több kérdésedre választ ad, amik az előző munkáidban felmerültek. Egyrészt a tónusokra. Sokszor beszéltünk arról, hogy túl vannak konkretizálva, túl vannak világítva a képeid. Akár az apáddal való kapcsolati helyzetet nézzük, akár a gyerekkort, hát, nem ma voltak azok a fotók, de volt egy ilyen irány, amit elkezdtél, aztán abbahagytad a felénél, sajnos. Emlékszem, hogy ott kerestünk egy fénytani helyzetet. Itt most azért mondom ezt neked, mert ha megfigyeljük ezt a képet, nagyon finoman nagyon sokféle tónus megjelenik, és ennek az egésznek a ritmusa egy nagyon furcsa térbeliséget ad, ami az előre-hátra mozgásban is segíti ezt a képet, még úgy is, hogy kicsit meg is van ez az egész bolondítva, mert ami a legélesebb, ez a függöny, az tulajdonképpen a legsötétebb is. Tehát, azt gondolnánk a legtávolabb, miközben az van valószínű a legközelebb hozva élességben, de nem biztos, hogy ő van valóságban is a legközelebb. Szóval érdekes ez az egész játék ettől. A másik, amire szeretném felhívni a figyelmet, hogy sokat keressük itt a fény és árnyék lecke megoldásait, hogy azzal mit lehet kezdeni, hogy mitől izgalmas, és hogyan. Aztán jött nagyon sok félreértelmezés, nem csak Ágnestől, mástól is, és én azt mondtam, hogy tegyük azt félre, mert mintha túl könnyűnek gondoltátok volna annak az ajtónak a kinyitását. Itt akarva-akaratlanul, tudatosan, vagy véletlenül, de arra a leckére is egy egész jó megoldást kapunk. És hát, itt van a monokróm szín, ami megint azt mondom, hogy egy nem túl sokat megoldott lecke, mert valamiért ódzkodtok tőle, vagy lehet, hogy az értelmezésével van probléma, lehet, hogy túlgondoljátok azt a leckét. Nagyjából erről szól a lecke, hogy keressünk olyan szituációkat az életünkben, amikor a jó szerencse, vagy a véletlen, vagy az adott érzelmi helyzet egy tónusra húzza a környezetünket, és hogy abból milyen gondolatot, ritmust tudunk kihozni. Érdekes a kép tömegelhelyezése, ha én csinálom, akkor talán valamennyit tónusban visszább veszek a jobb oldali viszonylag üresebb sávból, ahonnan az a horgolt függöny kimarad, mert az most túlságosan határozott. Ha letakarod, akkor látod, hogy mennyire érdekes és titokzatos lesz a kép. Az most nekem ott sok. De talán ennyi, amit hozzá tudok tenni, ha az egy-két fényértékkel visszább van véve a középtónusok és a világosabb részek tekintetében, akkor szerintem ez egy tökéletesen rendben lévő kép. Ágnes, még egyszer mondom, hogy nagyon jó lenne, ha ezt a képet rögzítenéd magadban, mert ehhez vissza lehet nyúlni, hogy ezt az élményt idézd fel, hogy ezt a képet milyen lelkiállapotban, és milyen helyzetben csináltad, mennyi időt hagytál magadnak ennek az egésznek a megfigyelésére és a megvalósítására, és hogy hogyan tudtad ezt az egészet összehozni. Mert ez az, amire a későbbiekben építkezhetsz. Ez egy 3 csillagos leckemegoldás, köszönöm! (hegyi)
értékelés: