Amit mutatsz, maga ez a tükröződős játék ez érdekes, izgalmas, de hol van a hó? Annyira keresem a havat, de nem nagyon találom. Sörpadokat látok meg egy olyan autót, amit szívesen birtokolnék, jó lenne egy ilyen nekem, már amennyiben működőképes, de most nem akarom felmondani az egész képet a napernyőtől a sétahajóig, de hol a hó? Mindegy, nem akadok itt le, de a vízszintesek, tudod, azért azok fontosak lennének, hogy a vízszintes az legyen vízszintes. Van ennek egy vízszintese a horizonttal magában a tükröződésében, azt érdemes lett volna figyelembe venni. (hegyi)

Ingrid, az a helyzet, hogy ez még mindig egy kicsit bujkálás. Azt értem, hogy kézenfekvő a tükröződést kihasználni, hogy magamról csináljak egy fotót, mert kényelmes, mert a gépet nem kell elengednem, nem kell letennem sehová, nem kell időzítőt használnom vagy állványt, sok mindent egyszerűbbé tesz. Nem is vagyok ellene a tükröződéses megoldásoknak, nagyon szép dolgokat lehet létrehozni, de hogyha ezt ellenfényben teszed vagyis ha neked hátulról jön a fény, márpedig félig oldalról, félig hátulról jött, ahogyan az árnyékokból ez látszik, akkor te magad sötétben leszel és csak a körvonalaidat látom. Vagány csaj vagy te ahhoz, hogy igenis tessék bevállalni az egész alakos önportrét úgy, hogy ezt most megismétled és csinálsz egy olyan képet, ahol felismerhető szereplőként vagy jelen és tudunk mit kezdeni veled, mármint tudunk érzelmileg kapcsolódni hozzád. (hegyi)