Cilike napozik.

Én nem ismerem Ballát személyesen, így Zsoltra hárult a feladat, hogy képben közölje, hogyan is kellene látnom Ballát. Legalábbis ezen a képen. Tegyük hozzá, mindannyian ismerjük legalább pár képét Ballának, ebből fakadóan valószínűleg vannak háttér érzéseink vele kapcsolatban. A képen, ha érzelmeket keresünk, azt látjuk, hogy pont felméri ki és mit művel pont... Kérdés, az objektív, vagy Balla játéka az, hogy a távolabb eső szem elszántan figyel, a közelebb eső meg a szemöldök és a homlok mimikájával figyelmeztet, hogy tudja, hogy ármánykodik a Zsolt. Vagyis érzelmi szempontból nagyon találó képnek tartom (az alanyra és az agresszorra nézve egyaránt:-) ). Ezért két virágocska a hamvaslelkű virágszálunknak. Technikai szempontból már több bajom van a képpel, humoros mód, az, hogy kicsi a mélységélesség, de ez az érzelmi szálhoz kötődik, egyszerűen Ballát kemény karakternek írom le a kép alapján, és a képei alapján, de a kicsi mélységélesség ezt optikailag meghazudtolja. Az az érzésem ha balról vágunk, keményedik az optikai hatás. Tehát a verdikt két virágocska. (Szabó Endre)
értékelés:

Ennek a képsornak az elemzésére Bojtár Tamást kérem fel.

Kinek ne jutott volna még eszébe, hogy az autóból menet közben felvillanó képeket megörökítse? És kinek nem jutott még eszébe, hogy az esőcseppeken keresztül fényképezzen? Ha ráadásul mindkettőt egyszerre tehetjük, akkor fellángol az alkotó kedv, gépet ragadunk, és exponálunk. Hogy miért nincs tele a világ autóból menet közben készült remekművekkel, annak két oka is van. Az egyik nagyon hétköznapi, nehéz rávenni bárkit, hogy a kedvünkért órákig autót vezessen, számára érthetetlen célból. A másik az agyműködésünkben keresendő. Az agyunk, nem a szemünk által közvetített képeket értelmezi, hanem a szem által vetített képek és képrészletek sokaságából, valamint a memóriánkban tárolt tapasztalatból állítja össze a tudatosult látványt. És bár mindez rendkívüli sebességgel történik, ha erre a kezünkkel is reagálni kell, hiszen exponálni szeretnénk, akkor többnyire lemaradunk az agyunkban összeállt képről. Vagyis hát, ez nem egy spontán műfaj. Eredményt, csak sok gyakorlással lehet elérni és azt is csak jól ismert útvonalon, ahol előre tudjuk, hogy hol akarunk exponálni. Mindezt Zsolt mentségére mondtam el. Öt képet kapunk, de a képek között nincs olyan különbség, amely indokolná ezt. Nem érzem sorozatnak, inkább csak bizonytalanságnak, hogy válasszátok ti ki melyik a legjobb! Minden képen három motívumot látunk, az autó belsejét (a szélvédőt is beleértve), középtér gyanánt az utat, és háttérben a forgalom szépen életlenedő fényeit. Az előtér mind az öt képen kissé bizonytalan, nincs eldöntve, hogy a műszerfal része-e a képnek. A szélvédőt borító esőcseppek talán az ötödik képen állnak össze, de a jobb alsó sarok itt is kissé üres, mert a középtérben nem történik semmi. A negyedik képen, az autó előtt álló figurát nem nagyon tudom értelmezni, mert ha az autó megy, akkor ez egy krimi, ha áll, akkor meg túlságosan esetleges a szituáció. A legerőteljesebb motívum, a felső lámpasor vé alakja, az visz némi dinamikát a képekbe. Én ezeket a képeket spontán kísérletnek érzem, melynek érdemes levonni a tanulságait. Csillagot, majd a legközelebbi, már tudatosabb és sikeresebb munkára adnék. (Bojtár Tamás)

Szeretném felkérni ennek a képnek az elemzésére Bojtár Tamást.

Az első benyomás, hogy technikailag minden rendben van. Expozíció, mélységi élesség, színek. A következő benyomásom, hogy ezen a képen nincs semmi különös. És ha még egy kis időt szánok rá, (és persze számok), akkor rájövök, hogy ez a kép legfőbb erőssége. A modell (Laci), ránk néz, beenged minket a privát szférájába, de anélkül teszi ezt, hogy sugallni akarna magáról bármit is. És ezzel, sokat elárul magáról. Olyan ember, aki tisztában van önmagával, de nem csinál saját magából (t.i. hogy őt most fényképezik) nagy ügyet. És a fotós? Részéről az a nem kis teljesítmény, hogy egy ilyen kép elkészültéhez meg tudta teremteni a körülményeket. Vagy, ha azok maguktól összeálltak, akkor ezt ki tudta használni. És akkor nézzük a struktúrát. Szűkre vágott kép, alul kényelmesebb lenne egy hajszálnyit bővebben. Ha a modell jobb válla egy egész kicsit a képen lenne, az még stabilabbá tenné ezt az egyébként is kiegyensúlyozott portrét. Fölül pedig vágnék annyit, hogy a jobb kéz fölött ne legyen háttér. Ritkán látni olyan portrét, ami után úgy érzem, hogy valamennyire megismertem egy embert, ez ilyen. (Bojtár Tamás)
értékelés:

[jwplayer|config=16:9|file=/sites/default/files/12/01/jama_riport.mp4|image=/sites/default/files/12/01/jama_riport.jpg]

Nekrológ helyett Gyufa riportja - 2009 nyarán a Dörögdi Fesztiválon Jama bemutatót tartott nekünk munkáiból, és este beszélgettünk a rádióstúdiónkban. Nyugodj békében!