2. Építészet, enteriőr

Prágai képeslap

Nagyon szerethető az a város.

Hogy ez mitől Épített környezet, azt a jóég tudja, ebbe a leckébe küldted, de ebbe nem tudom értelmezni. A kép nagyon szép és lírai. Nagyon izgalmasak ezek a hullámok, amik itt létrejöttek, amiket esőcseppek okoztak a kamerádon, tulajdonképpen mindegy is, a lényeg az, hogy valamit észrevettél, megfigyeltél, és lefényképeztél. Az egésznek van egy regényes hangulata, illusztrációnak is működhet. Sok mindent el tudnék képzelni, de Épített környezetre ez nekem kevés, ez teljesen másról szól. Egy csillag, Feri, tessék odafigyelni, hogy mit hova küldünk, hogy mire készítünk leckét, még akkor is, ha íróasztalfiókból dolgozunk. (hegyi)
értékelés:

Minden, amiről a cím beszél, az ott van a képen, szépek az ívek, szépek a fények, jó az az időpont, amit talált magának exponálásra Attila. Ezek a szórt fények az épületfotózásnál nagyon fontosak, mert ha maga pompájában szeretnénk ábrázolni azt, amit látunk, akkor az árnyékok csak zavaróak lehetnek, és itt nagyon finom, elkent árnyékok vannak. Az egésznek a térbelisége nagyon jól érzékelhető, és nagyon jók az alsó vonalak is, amik itt keresztülhúzódnak. A tónusrend is jó, megvan a három csillag a leckére. Azért nem mondom, hogy a leckemegoldás is meglenne, mert erre én még várnék képeket, kicsit még játszunk ezzel a leckével. (hegyi) értékelés:

Szemszög váltás

Nézet bolygatásra jobban néz ki, mint a képeslapon, szerintem.

Izgalmas az a nézet, amit itt István mutat, egyetértek a leirattal, hogy ez nem egy szokványos képeslapi megoldás. Itt egy döntésnek megint meg kellett volna történnie, mert ha ennyire drasztikus vagyok, és ennyire határozott abban, hogy engem mi izgat, akkor jó lenne megfogni az eget is valahogy, mert most ez a kimeszelt ég nem nagyon szerencsés. Tudom, az ember, amikor egyszer csak ott van valahol, akkor vagy jó idő van, vagy rossz, de hát nem biztos, hogy mindig jó exponálni. Főleg külsőben, nem minden helyzet alkalmas az expozícióra. Ezt visszaadom ismétlésre úgy, hogy tessék megtartani ezt a mesélési módot, ez egy nagyon jó irány, de az éggel tessék valamit kezdeni. Ez is elfogadható lenne, ha valamennyire ez egy homogén felület lenne, mert szépek ezek a szórt fények, nagyon plasztikussá teszik az épületet. Nem egy könnyű helyzet olyan fényviszonyokat találni, ami ezt a plasztikusságot hozza, és mégis valamennyire rendezett az ég és a felhők viszonya, de az ötlet abszolút jó. Ha István azt mondja, hogy ezt ő nem tudja megismételni, mert olyan helyen volt, vagy olyan dolog, amihez nehezen jut hozzá, akkor kettő csillagot adok én erre szívesen, csak az ismétlést tessék megvalósítani. (hegyi)
értékelés:

wonder world I.

Ha jól sejtem, akkor ez a Millenáris, és az az izgalmas, és az, ami abszolút jellemző Barára, hogy nem egyféle dologban gondolkodik, nem abban gondolkodik, hogy az építész mit hozott létre, beleveszi a tájépítészt is, itt van egy egészen Magritte-s, furcsa, szürreális világ a tükröződéssel, a víztükörrel, a vízen úszó fával. Az egész egy őrületet kap, és ezzel a színtorzítással a valóságból még inkább elemeli, rátesz erre még egy lapáttal, indokolja a helyzetet. A képszerkesztés is rendben van, úgyhogy nagyon köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Mécses

Minden home-made: a függöny és a mécses is!

Itt látjuk azt a függönyt, amit már egyszer megkaptunk, mint épített környezet, most ennek egy változatát kapjuk, és ez már egy lényegesen jobban értelmezhető helyzet szociografikusan is. Azt a mécsest én meggyújtottam volna, nem ártana, ha lenne lelke, és világítana, esetleg kistükörrel valahonnan ezekre a csillámló kristályformákra is valamit rá lehetett volna még villantani. Néhol megtörténik ez a csillogás, erre még valami erőt kellett volna adni, és amennyit a kép tetejéből vágnék, annyit hozzátennék alul, legfőképp azért, hogy ne vágódjon be egy fő motívum. Elfogadom Épített környezetnek, hiszen magunk alakítjuk a belső környezetünket is, nem csak az utcát, úgyhogy a leckemegoldás rendben van, a kidolgozottsággal vannak problémáim. Egy csillagot adok, és kérnék egy ismétlést is. (hegyi)
értékelés:

Kápolna

Mindenféle szöveg helyett egy nóta illusztrációként egy video.

Nagyon szép fényviszonyokat talál Feri, ez neki nagyon jól megy, és nagyon izgalmas az, hogy ebben ő ennyire erős, bár néhol azért itt kimeszelődik a fehér, erre kell figyelni, hogy ahol a napfény éri ezt az épületet, ott is azért maradjanak tónusok. Ahogy a súrlófényben látom, ennek az épületnek pont az az izgalmassága, hogy létrejönnek struktúrák, maga az építési mód az, ami ezt létrehozta. Erős a kompozíció, erős az üzenet, egy döntést megért volna a dolog, hogy most mi az, ami engem ebben izgat, a felhők és a ház viszonya, mert akkor a felhőkből többet kell adni, vagy az, hogy magam fölé emelem ezt az épületet, és hagyom tornyosulni magam fölött, mert akkor viszont ennél lényegesen kevesebb ég is elég lenne. Most a kettő között vagyunk valahol. (hegyi)
értékelés:

Régmúlt jövője

Ezt a képet a Jászain készítettem, miután előző héten nagymamám régi képeit nézegettem. Úgy éreztem nekem is kell olyan képet csinálnom ami akár oda is beleillik.

A leiratból tudjuk, hogy mi az, ami egy 2011-ben élő fiatalembert arra visz, hogy megpróbáljon archaizálni, ráadásul ebben szerencsére nem csak a szépiát, mint színezési formát hívja segítségül, hanem a világítást, a fényeket, a kompozíciót is megpróbálja abban a formában elkészíteni, több-kevesebb sikerrel, ami egy korra jellemző volt. Aki fényképezett már városban, tudja, hogy nagyon nehéz dolga van a városfotósnak akkor, amikor valamilyen időtlen, kevéssé szociografikus, inkább valamilyen érzelmet, érzést tükröztető képet szeretne létrehozni, azért, mert az a tárgyi környezet, ami körbevesz minket javarészt kuszaságból, zajból áll, vizuális értelemben értem ezt. Ha megfigyeljük ezt a képet, miközben a kandelláberek még ebben az íves formában jó ritmust hoznak létre, de sajnos a villanyvezetékek keresztül-kasul szelik ezt az egész helyzetet, és ez visszaránt minket. Sajnos ezzel túl sok mindent nem lehet kezdeni, itt szerencsére Renátó észrevette azt, hogy ha ellenfényben fényképez, akkor ezek javarésze eltűnik a képről a túlvilágítottság okán. Sajnos ez van, a városi helyzet nem a barátunk akkor, ha archaizálunk. A folthatások, a tömegelhelyezés rendben van, az ellenfény miatt a kép konkrétsága, az, hogy megnézhetjük, hogy kik vannak a villamosmegállóban, milyen ruházatban nem csak azért redukálódik, mert egy tónusú képet kapunk, hanem azért, mert az ellenfény sziluettekké formálja ezeket a figurákat, és ez a kép bármikor készülhetett volna. Kellőképpen távol van az az autó, ha a kort be akarom határolni, akkor sokféle irányt el tudok képzelni, 50-es, 60-as éveket simán. Még azok a ronda villamosmegálló tetők is ebben a fényben elvesznek a tömegben, még azok sem zavarnak. Tulajdonképpen a kép jó, és jól hozza ezt a helyzetet. Az Épített környezet leckére is abszolút el tudom fogadni, bár lehet, hogy ennél tovább is lehetett volna ezt gondolni, de a megoldást jónak tartom. Egyetlen egy problémám van: a horizont, hogy nem értem, hogy miért dől. Ha megfigyeled, az óra járásának megfelelően minimum egy-két foknyi eltérés van, ezt nem ártott volna helyrehúzni, erre tessék odafigyelni, mert ettől nincsen nyugalom a képen, ez forgatja el az egészet, és fölmerül az emberben a kérdés, hogy ez miért nincsen kikorrigálva. De a három csillag megvan, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Függöny

Nem csak hogy épített környezet, hanem egész konkrétan batikolt!

Zsófi, feszegeted a határokat, azt lássuk be, hogy mitől épített környezet az, hogy egy függönyt lefotózol, miközben megfogtál, mert épített környezet, ember által épített a függöny is oda, nyilvánvalóan valaki azt odarakta, nem oda teremtette a jóisten. Értem én a párhuzamot, nagyon szépen meg van fogalmazva ez a textil, de én csak bemondásra hiszem el, hogy ez függöny. Ez bármi más is lehetne. Mivel ez a batikolós technika magában hordozza azt, hogy ezen különböző furcsa nyomok alakulnak ki, ezért nem tudom eldönteni, hogy mi az, ami árnyék, mi az, ami gyűrődés, mi az, ami rajta van, mint festék, nincsen viszonyítási pontom, nincs meg az, hogy mihez képest. Valamennyit akár a karnisból, akár a párkányból, akár a környezetből meg kellene hagyni. Ha ez függöny, akkor ezen biztos átsüt a nap valamikor, ha igen, akkor, ha valamit berakok az ablakba, akkor fog valami árnyékot vetni, azzal az árnyékkal el tudok kezdeni dolgozni, ha felismerhető az árnyék, akkor az már valamit jelent. A „mihez képest” nincs meg a képen, nem az a baj, hogy ez 13-as lecke, hanem az, hogy nem tudom, hogy mihez képest függöny ez a függöny, lehetne ez ágytakaró is. Ismétlés. (hegyi)

Kényes egyensúly

Parasztosan egyszerű a fogalmazás: van az épített „vár állott, most kőhalom”, meg van a fácska, és a kettő milyen érdekesen egymásra kerül ennél a dombnál. Azt mondja Feri, hogy kényes az egyensúly a természet és az emberi épített környezet között. Filozófiailag is értem az üzenetet. Minden nagyon szép, minden nagyon jó, de van egy problémám. A jobb alsó sarokban kilátszik a háttérből valami, az ezt az üzenetet gyengíti. A másik baj az, hogy ezzel a helyzettel én valami elkezdtem volna csinálni, valami mesét elindítok. Most megint olyan területre tévedtem, mivel a helyet nem ismerem, én nem jártam itt, ebből kifolyólag én nem fogom tudni megmondani, hogy mit hova lehet tenni, meg hova nem, csak elvekről tudok beszélni. Ha már elkezdünk egy ilyen didaktikus történetmesélést, tehát összehozzuk ezt a két tárgyat, és úgy komponálunk, hogy ez erősen megmutassa ezt az ellentétpárt, akkor ezt valahogy még egy harmadik valamivel kontextusba kell helyezni. Egymáshoz képest ők jól elvannak, de egymáshoz képest vannak el, ezt mi megfelelő távolságtartásból szemléljük, és pontosan tudjuk azt, hogy az a vár nem fog onnan elmászni, az a fa sem fog nekirontani a várnak, tehát ennek a dinamikája egy picit halott. Vagy odamész a kis ajtóddal, nyitsz rajta egy teret, és kicsit elviszed a szürrealitásba az egészet, vagy fogod a kalapodat, és beledobod a képbe, szóval valami kell, amivel ezt az egészet egy kicsit megbolondítod, megbontod, mert ez az egyensúly most olyan szinten beállt, hogy elalszom rajta. Szép, nem tudok kötözködni azzal, amit látok, kettő csillag, mert az aljánál az a dolog engem zavar. Feri másról szokott beszélni, neki van mondanivalója, ne álljon meg ezeknél a primér közléseknél. Az, aki fölrakta az üres képkeretet a falra, az nekem ne álljon le ennél a szintnél. (hegyi)
értékelés:

Burg

Nyolcvanas évek képeslapja, még azt is tudom, hogy a hátuljára ilyenkor ráragasztottunk egy bélyeget, és leírtuk, hogy „Édesanyám, itt vagyok a Nittenau-i burgban, Gabrielláéknál nagyon finomakat vacsorázunk, és nézd, milyen jó az idő, de fölvettem a sapkát, ne félj, nem fog megütni a nap. Csókol lányod, Gizi”. Szóval képeslap megoldás. Nem mondom azt, hogy ez pályanyertes képeslap, hanem ez ilyen kisvárosi képeslap. A kisvárosi fotószakkör egyik potentátja a polgármestertől két pilseni elfogyasztása után kapta a megrendelést, hogy „Ugyan, Hans, légy szíves, csinálj már egy ilyet, mert minden falunak, városnak van egy saját képeslapja, csak nekünk nincs”, és így elkészült ez a kép. Ágnes ennél többet tud már. (hegyi)

Klapka utcai feeling

Angyalföld, Budapest, 2011.05.30.

Nagyon sok mindent én ehhez nem akarok hozzáfűzni, így élünk mi. Ennyire giccsesen, ennyire átgondolatlan dizájnnal, nézzük meg az első képet: csak magán az építészeti objektumon felfedezhető legalább 4-5 féle szín, logika benne nem sok van, hogy miért pont ezekkel a színekkel van összepacsmagolva ez az utca. Szóval ez magában izgalmas, aztán itt van egy másik ilyen képi megoldás a kettes képen, ahol Sándor bekapcsolja még azt a fény-árnyék jelenséget is, amitől a lemenő napnál, ez az aranyló sárga átfesti ezt a koszos betonplaccot. A következő képnél ezek a rózsaszínek a vörössel, lehet, hogy az építész cégnél raktáron fönnmaradt sok piros meg fehér festék, aztán gondolták, hogy használjuk el, biztos, hogy elmebeteg volt az, aki ezt kitalálta így együtt. De milyen érdekes, hogy a természet formái és színei visszarántják ezt az egész dolgot. A zöld lenyugtatja az egész sikító, rózsaszínes helyzetet. Az utolsó kép, ez a Power House Gym szintén egy izgalmas megfigyelés, hogy ki az, aki ide szívesen bemegy az oroszlánbarlangba. Ez már eleve egy gladiátorképző bejáratának tűnik, megyünk a falanszterbe, a semmibe, ilyen művidám libafos színű épületnél. Kritikus korlenyomat, az biztos. (hegyi)
értékelés:

születés és elmúlás

Remélem, hogy Pista kézimunkáját látjuk az első képen, szépek a ritmusok, amit Pista mutat, de valamiért hozzám mégis a második kép áll közelebb. Valószínű azért, mert egy nyitott térben nagyobb levegővel, hosszabban tudok szemlélődni. Két érvényes irány van ebben az összehasonlításban: az egyik, hogy a születés képét igazítom az elmúlás ábrázolásmódjához, a másik irány az, hogy azt a ritmust keresem meg a lepusztult kerítésben, amit az új faragványok ritmusaival megtaláltam. Most mind a két kapu nyitva, ezért formai kapcsolódási pontot nehezen lehet találni. Ettől maga a képi megfogalmazás a verbális utalásra kell, hogy hagyatkozzon. Pista, kérlek, ismételj. (hegyi)

zebra

Ha jól látom, a felvétel a Bajcsy-Andrássy sarkon készült. A kompozíció arányrendszerével vannak problémáim. Jelen pillanatban dől a horizont, a zebra vonalai a képhatárt esetlegesen metszik, és a kép fölső-középső szakaszában feleslegesen kapunk egy kiégett égfelületet. Sem a gyalogosok, sem a járművek mozgása nem komponált, ami azt jelenti, hogy ez a kép egy zebráról, készülhetett volna bárhol, bármikor máskor is. Ha a zebra a főszereplő, akkor legalább a kép kétharmadát neki kellene kitöltenie. Gime, jobban kellene koncentrálnod a kompozícióra, mert a városfotóknál az adott szituáció lefényképezésének indokoltságát csak kompozícióval tudod alátámasztani. (hegyi)

Ablakok

Jók a ritmusok, jó, amit Ágnes észrevett a hajókkal, ezzel a modernitással, és a háttérben meghúzódó városkép és a folyóparti házaknak a homlokzatával. Szépek a fények is, ezek most jól kiemelik ezeket az ablakokat, szépen körberajzolja a fény az épületdíszeket. Ez egy teljesen rendben lévő kép, ennél sokkal többet nem kell tudnia egy képnek, ez egy jól megoldott ügy, köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Szín-tér

Nem egy nagy etvasz, de szép.

Ez a Rohamban készült az Estiskolás találkozón, ott ültünk a napernyők alatt, és néztünk néha ide föl, mert itt elég érdekes szociális élet folyik. Ha jól tudom, akkor ez fiataloknak szóló szálló is, és itt a lakók élik a maguk hétköznapi életét, volt, ahol teregettek, volt, ahol kiültek cigizni, minden esetre nagyon jól mutatja ezt a helyzetet ez a kép, és nagyon izgalmas ezekkel a vonalakkal. Mi is csodáltuk, hogy mennyire jó ez a kis belső tér. Olyan, mint egy mediterrán sziget, és ezt jól ábrázolja ez a kép. Szerintem ez rendben van. Nem egy szokványos budapesti bérház, de nincs ezzel semmi baj, örülök neki, hogy ilyenek is vannak. (hegyi)
értékelés: