Versenyhelyzet?

Versenyhelyzet?

Nem tudom, ki hogyan látja, de nekem úgy tűnik, a pályázatok pezsdülést hoztak a látszótér eléggé halódó fotós szekciójának életébe. Sokat gondolkodtam azon, mi lehet ennek az oka. Elsőre arra gondoltam, hogy a versenyhelyzet hat stimulálóan a tagokra, ami biztosan igaz, de csak részben. A fő motiváló erő szerintem a versenyhelyzet közösségformáló erejében van: a közös, egy irányba mutató versenyszerű mozgás öröme az, ami összeköti a résztvevőket, versenyzőket és drukkereket, és ami ilyen hatásosan mozgósít. Minden témakiírás egy közösségi esemény, amely jól követhető pályát fut végig, remek a dramaturgiája az egyre gyorsuló adrenalin szinttel, majd döntés utáni lecsengéssel. (Direkt kimentem – háromszor is – a lóversenypályára, hogy jobban szemügyre vegyem a helyzet lélektanát, mechanizmusát, és mondhatom, erős a párhuzam!)

Arra gondoltam, mi lenne, ha a leckemegoldások is hasonló versenyszerű dramaturgiát kapnának? Ha például - mondjuk havonta - egy (vagy két) leckemegoldásra lehetne pályázni, és a csillagok, illetve a lecketeljesítés lenne a díj. Ugyanúgy lehetne külső döntnököt bevonni, stb. És akkor egy adott időben mindenki mondjuk a „gyermekkor” témára hajtana, és egymással versenyezve bomlanának ki az egyéni értelmezések.

Kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Az általatok beküldött 14 csodálatos, magas színvonalú anyagban négy sorozat volt, mely már első pillantásra megfogott, és végig fogvatartott. Ez a négy munka Bach Viktória Diafilmek sorozata, Borsay Márti Meséje, Homonnay-Tóth Zsuzsa Hello Kittyje és Mészáros István Az én Párizsomja volt. Történetesen a négy sorozat még csak távoli rokonságban sincs egymással. Annyira különbözőek, és annyira a fotográfia különböző arcáit mutatják, hogy tulajdonképpen körte-alma-meggy-dió helyzet állt elő. Összehasonlíthatatlanok, rangsoroltathatatlanok. Mivel csak egy lehetett első, fájó szívvel, némi lelkiismeret furdalással, jó adag szubjektivitással és csak a vizuális ösztönömre hallgatva Homonnay Zsuzsa Hello Kittyjének ítéltem az első helyet. Ő kapja tehát a Mediterrán Meséket. Az élboly másik három tagja – Bach Viktória, Borsay Márti és Mészáros István – a második helyre kerültek, és ők, nagy meglepetésre, ugyancsak a Mediterrán Mesék egy-egy példányát kapják. Ezen kívül kiosztásra kerül öt harmadik és öt negyedik hely… Bővebben az alábbi videóban! 

Egy-az-egyben, Hegyi Zsolt-2014.05.05. 11:05

Egy-az-egyben
Egy-az-egyben

Két áprilisi kép, garantáltan kreativitásmentesek.

Buksika is pályázik

Buksika is pályázik

Buksi, ha valaki hiányzik neki, megkeresi a papucsát, összefogja, és tüntetően le-föl sétál vele.

Sziasztok, Látszóteresek. Dobos Sándor vagyok, és pont annyi, amennyinek látszom. A pályázat címe, melyet indítani akarok és amely az ötödik napközis feladvány: Mese, és ez legyen egy minimum négyrészes sorozat, de, ha valakinek úgy tetszik, küldhet öt, vagy 6 képet is. Utóbbi eset nem hátrány, de nem is előny. A pályázatot 2014. április elsejével indítjuk, és határideje legyen 2014. május 15., tehát másfél hónapig tart. A győztesnek felajánlok egy dedikált példányt „Mediterrán mesék” című albumomból. A jutalomkönyv címe is jelzi, hogy bizonyos illetékességgel bírok mese ügyben. Csakhogy mese alatt nem csupán Hófehérkét és társait értem, hanem minden tájat, történetet, élményt, kapcsolatot, kultúrát, mely meseszerű elemekkel rendelkezik, vagy szépségével, különlegességével elvarázsol. Ebben a nagyon tág, szabadon választható értelemben legyen mese, illetve meseszerű a ti pályázatotok is. Mi azt fogadjuk el mesének, amit ti annak tartotok!

Még egy hazafelé történet

Még egy hazafelé történet
Még egy hazafelé történet
Még egy hazafelé történet
Még egy hazafelé történet
Még egy hazafelé történet
Még egy hazafelé történet
Még egy hazafelé történet
Még egy hazafelé történet

Gondoltam, minden útról hazafelé jövet lefotózok egy kocsmát. Csakhogy ezt nehéz törvényszegés nélkül megtenni.