Négyzetes képarány tekintetében ugyanazt tudom mondani, mint az előbb. Itt a kép nekem onnantól érvényes, ahonnantól ez a fehér és középtónusban tartott szürke világ van. Ami a sötét tónust, a majdnem a fekete részeket illeti alul és felül, nem részei a belső rendszernek. Ha a kezetekkel letakarjátok, fogjátok érteni, hogy mit szeretnék itt mondani. A második része a dolognak, hogy itt talán egy vegyes megoldást lehetett volna létrehozni, abban a tekintetben, hogy ezekkel a drapériákkal elkezdek úgy dolgozni, hogy ezt a takarást valahogy meghagyjam ezen az edényen - ráteszem a tüllt, aztán beleteszem a körtéket így a körték a fátyol elé kerülnek, a paradicsomok is - és onnantól kezdve ez az egész formájában kevésbé zaklatott. Most ez az edény túl határozott. Avagy a másik irány, amennyiben ez a határozottság fontos nekem, akkor keményebbre kell hívni a hátteret és el kell érni azt, hogy az is kopogjon, annyira kopogjon, mint ez az edény. Egy teljesen más irány, hogy ennél lényegesen kevésbé kusza hátteret rendezek, tehát nagyon lágy, nagyon nőies, nagyon finom vonalakat és abba elhelyezem ezt a tárgyat – csak az a helyzet, hogyha ebbe az irányba mozdulunk el, akkor nagyon megnehezítjük a dolgunkat, hogy ne uralkodjon olyan szinten ez a kosárka az egész helyzeten, hogy már ne tudjon szóhoz jutni tőle semmi más. Itt a kérdés. Amin mindenféleképpen kellene javítani, az a kép bal oldalán álló hullámforma, ami létrejött ebből a háttérből. Ugyanis ott, abban az álló formában már annyira világos részek is vannak, amik elviszik a figyelmemet. Ezt visszavenném tónusban maszkolással. (hegyi)
értékelés:

Hát, Sándor nagy és erős lépés tettünk. Jól megleptél, mert egy olyan új világot nyitottál ki, amit eddig nem nagyon láttam és én ennek nagyon örülök, tulajdonképpen gondolatolvasó vagy, mert a csendélet képeidnél folyamatosan az járt az agyamban, hogy de hát a Sándornak vannak hátterei, tüll és mindenféle más textiljei, amit használhatna - nagyon örülök neki, hogy ezt idetetted. Azt gondolom, hogy ez egy jó irány és egy nagyon határozott gondolat. A két tárgy is jó - körte és tök -, jó az a viszonyrendszer ami létrejön, valamint nagyon szépek a fények - annyit hozzátennék, hogy most a kép jobb oldalán, a háttéranyagon, tehát a textilen van egy elég határozott fénymennyiség és ezt én biztos, hogy csökkenteném (pl. maszkolással visszafognék) azért, hogy még jobban élhessenek a főszereplők. A kép alsó és felső részén úgy érzem, hogy arányaiban már nem a kép belső mozgásaihoz tartozó részeket is ábrázolunk. Ezek bennem bizonytalanságot keltenek. Aztán mondok még valamit, ami nagyon szubjektív lesz (úgy tessék kezelni). Ebben engem a képben leginkább azok a kis szöszök izgatnak, ami a tök belső felületén látszanak, biztos, hogy belebújtam volna valahogy a kamerával és ezt a belső rendszert kerestem volna, de ez maradjon az én meglátásom, abból dolgozzunk, amit látunk. A mostani arányrendszerben ezzel a centrális kompozícióval nagyon egyedül maradtak ezek a tárgyak, nagyon magányosak. Ez se rossz, nem baj, de olyan érzetet kelt, mintha egy hullámzó tengeren egy kis mentőcsónak úszkálna – túl messze van. Van egy távolságtartó érzete – én egy kicsit közelebb jönnék. Ez a fekete-fehér megoldás mindenféleképp a szívemhez közelebb álló megoldás – a tónusok, fények, színek jók – tehát számomra ez egy jó irányban gondolkodó kép. (hegyi)
értékelés: