Megnyugtatlak, Zsolt: abban az egyben tényleg egyetértünk, hogy az eszmecsere nem arról szól, hogy felállva az asztaltól te az én eszméimmel kell hogy hazamenjél. Ha eddig volt ilyen aggályod, az biztosan azért volt, mert túl agresszívan igyekeztem itt keresztülnyomni a magam eszméit. Ez nagyon csúnya karakterhiba a részemről, és sajnos javíthatatlan. Azon sem lehet sajnos segíteni, hogy lődözzek a vakvilágba, de ez utóbbi legyen az én bajom. Remélem, a tagságnak megjön a józan esze, és elkezd mostantól vadul kommunikálni, és akkor szépen felsőbb osztályokba lép, vagy nem lép, mert nem is akar, hiszen nem zavarja az örökös első osztályos helyezés.

Mivel egyelőre kétfelé beszélünk, itt is és a videók alatt is születnek kommentek, így ide is bemásolom, amit oda írtam.

Egyrészt nincs dráma. Jött tőled egy felvetés, amire úgy gondoltam, hogy egyszerűbb béna gépelgetés helyett megosztanom, mit gondolok. Remélem abban egyet tudunk érteni, hogy az eszmecsere nem arról szól, hogy felállva az asztaltól én a te eszméiddel kell hogy hazamenjek. Érteni véltem, amit javasolsz, erről mondtam azt a videóban, hogy annak látom értelmét, hogy legyenek olyan pályázatok is, amik többé vagy kevésbé a leckék kérdéseit vetik újra fel. De annak a helye a Napköziben van. A szakköri munka és a napközis pályázati rendszer között tehát létezhet témában átjárás, de formájában nem. Hisz ha az lett volna a cél, hogy a szakkörön változtassunk, akkor nem nyitunk új fejezetet.

Ettől a kérdéskörtől én a videóban külön választottam azokat a kérdéseket - elemzés gyakorisága, osztálybasorolás, leckék, alapítvány - ami úgy gondolom hogy nem függvénye a pályázatos rendszernek. Ezekben érzékelhető elmozdulásokra és a jövőbeni fejlődésre kerestem az utat, és mondtam el a gondolataim. Megerősítem: az, hogy ki mennyit vállal a saját haladásából, erősebben befolyásolja a dolgok menetét, mint az, hogy hetente vagy kéthetente kap elemzést. Tessék kitölteni a címet, tessék adni leiratot, tessék reagálni az elemzésekre, tessék egymás képeihez hozzászólni és válaszolni, és máris értelmes lehet a haladás. Enélkül faliújság csak.

Ami a sokadszor elmondott véleményedet illeti, amivel Jóskát kritizálod, egy alapot érintő félreértés szülötte. Egy profi és tanult, szakmát ismerő és készségszinten használó esetében nyilván egyéni kérdés, mit részesít előnyben, az általad koncepcionálisnak mondott utat, vagy a reflexív irányt. Itt erről nincs és nem is lehet szó! A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy egy-egy jó képe, úgymond "talált képe" mindenkinek lehet, de ha azt nem tudja újra és újra minőségben előállítani, akkor az talált kép marad, és annak, amit koncepcionálisnak mondasz itt az az értelme és szerepe, hogy készüljön fel amennyire lehet, legyen a fejében gondolat, legyen témája, amit meg akar valósítani, mert én úgy gondolom, hogy tanulni úgy nem lehet, hogy az ember lődöz a vakvilágba, csak úgy, ha a tudata és érzelmei irányítják. Ez tehát nagyon más kérdés, és nem keverném ide azt, szó se esik róla, hogy a fotográfia bármely ágát máshová akarnánk sorolni, mint ahol van.

Még valamit: a tanulási folyamatot nem gondolom versenynek. Épp elég versenyhelyzet van az életben. Önbecsapásnak gondolom, ha azt hitetem el bárkivel, hogy egy hónapos határidő alatt született képe bár mondjuk megnyeri a pályázatot, mert adott felhozatalból a legjobb, de ezzel az adott leckét is megoldaná. Azt írod: nagyon káros és méltatlan az, hogy az első osztályból nem lehet tovább lépni. Én azon túl, hogy a kritikád megfogalmazása minősítés is, ami nem biztos, hogy szerencsés, de erre azt tudom válaszolni, hogy az osztályba sorolás egy opció, egy lehetőség, egyfajta út, de kinek-kinek más lehet a saját útja, én ezt az utat preferálom, más mást. Ugyanakkor annak az akadályát hogy miképp lehet tovább lépni egyes osztályokon, én inkább keresem a szétszórtságban és a kommunikációra való restségben, mint abban, hogy én akadályoznám azt - miért is tenném?

Olvastam, és megnéztem, és gondolkodtam, meg érzek is valamit. Megpróbálom tömören... :)

1) Kommunikáció.
Zsolt, a videóban Sándort megszólítod, de többször általánosan használod az I/2 személyt. Értettem, de ha nekem címzed, tutira megzavar engem is a tartalmi árnyalatoknál, átmeneteknél, hogy most akkor kinek szól, és mi is ez, és hogy nem erről volt szó. De fontos kérdésekről, és szerintem jól érthetően beszélsz - minderről beszéltünk mi is már, lehet, hogy ezért értettelek.

2)Pályázatok: Sándor, nekem nem a versenyhelyzet dominál, és nem is a közös irány. Számomra az a nagyon izgalmas, hogy szélesebb körben értékelik a műveket. Az értékelésekből pedig annyira szépen kirajzolódik egy-egy portré is (az értékelőé). És akkor most a szintézis :)) hiszen mindez nincs messze mégsem a versenyhelyzettől sem. Az igazi győzelem itt az, hogy elismert szak- és művészeti tekintélyek elé kerülhet így a pályázó egy-egy műve. Megmérettetik komoly mércével, más szemszögekből is. Számomra ez a vonzó benne, és szeretném, ha sikerülne Zsoltnak minél több mindenkit felkérnie.

3) Haladási sebesség: annyira lassan történnek meg a dolgok bennem, hogy nekem pl jó ez a tempó. Kifejezetten frusztrál a pályázatok tempója :)) mert nem lenne időm rá... - bár a másfél hónaposok már jók, csak egyikre jön a másik azonnal :))) Nekem a mennyiség nem annyira érdekes általában. De tudom, többségi demokrácia van, és többen mintha egyértelműen gyorsabban szeretnék a leckés elemzéseket is pl, azaz elfogadom ahogy van mindez :))

4a) Az "iskola" és a koncepcionális fotográfia.
A videó alatt írtad Sándor, és egyet is értek vele, hogy a fotográfiának sem csak a koncepcionális ága létezik. Egy dolog jutott eszembe jelen szituációban, és inkább a gondolatod margójára, mintsem vitázva vele jegyzem: itt, a Látszótéren az a szerencsés felállás alakulhatott ki, hogy egy kiváló művészember szellemi műhelyiskolájaként is felfogható maga a hely. És ebben az "iskolában" is azt tanítanak, amihez értenek.

4b) A "talált fotó" kifejezést most nem vettem észre a videóban, de emlékszem, hogy erről is beszél olykor Zsolt. Viszont arra is emlékszem, hogy a tömeg-tucat-kattintok-valamit fotók kapcsán szokott erről beszélni a maga vehemenciájával. Úgy érzem, itt lehet egy félreértés, mert az olyan "talált fotókat", amelyek hordoznak művészeti értékeket, azokról mindig elismeréssel szól Zsolt is, és olyan fotósok nevét is említi időről-időre, akik nem a koncepcionális fotográfia légáramlatain emelkednek.

5) Privát ügy, videóban volt csak szó róla:
Gyakran nagyon hülyén érzem magam, hogy időnként annyit kommentelek. Főleg, ha tényleg nem reagál rá senki, még akinek szóltam, az sem. Egy írásjel is elég lenne, hogy tudjam, olvasta, mert nem azért írok, mert okos vagyok, vagy tudom a tutit, hanem mert éppen hogy nem tudom, és gondolataim, vagy érzéseim születtek, és azokat el szeretném mondani, mert azt hiszem, hogy szót válthatunk (szóváltás nélkül :)) Ennek fontosságáról nem akarok beszélni. Mindenesetre én még nem találkoztam művészemberrel, előadóval vagy alkotóval, akit ha megszólítanak, legalább egy mosollyal ne válaszolt volna. Ha kritikával illettek, akkor is valamilyen reakciót tett mind. Szerintem alapvetően ciki az elefántcsonttorony. Főleg egy definiáltan iskolában, nem is kiállítóteremben... Ebben teljesen egyetértek Zsolttal. Én ugyanakkor nem teszem szóvá, nem feladatom szóvá tenni, most itt kínálkozott e fórum, ennyi.

6) és a bankszámla: az IBAN-os számból látom, hogy az utolsó 8 számjegy 0.

Miután 22 és fél, plusz 11 és fél perc videót nem fogok ismételten átböngészni egy-egy állítás, vagy vélemény felkutatására csak azért, hogy elkezdjük a "ki-mit-mondott" meddő játékot, változatlanul nem vagyok hajlandó az ott mondottak nagy részével foglalkozni, mert nem is tartozik rám.
Amiről érdemes beszélni: honnan a fenéből veszed azt, hogy én azt javasoltam volna, hogy az "oktatási helyzetet váltsa fel a verseny"?! Én ezt írtam: "Arra gondoltam, mi lenne, ha a leckemegoldások is hasonló versenyszerű dramaturgiát kapnának?". Ezt úgy képzeltem volna el, hogy például ki van adva június 30-i határidővel mondjuk a második osztály első két leckéje, és erre bead, aki akar, és hónap végén megkapja a bírálatot-csillagot ugyanúgy, mint eddig. De: egy hónapon át kvázi együtt dolgozik mindenki, aki ebben részt vesz, egymás mellett látja a maga és a többiek munkáját, és össze tudja hasonlítani őket. Verseny van, és közösség van. A tanulás semmit nem szenved, sőt (ezt Jóskának is tudnia kell). Ettől függetlenül nem ez lenne a lecketeljesítés kizárólagos módja. Akinek az eddigi mozaikszerű megvalósítása a leckéknek megfelel, csinálhatná a többiektől függetlenül ezután is úgy, mint eddig. Ja, és még valami: az első osztály mikéntjén szerintem sem kéne változtatni.

Sándor, a felvetésed fontos kérdéseket feszeget. Én azokra is igyekeztem válaszolni, nevezetesen egyrészt a halódó szakkörre, másrészt a káros és méltatlan osztályos dolgokra, aztán a frusztráló bírálatra várásra is. És arra is adtam választ, miért úgy van kialakítva a rendszer, ahogy. Ha kimaradt valami a válaszomból a tieidre, akkor mondd mi az és nekifutok újra. Azt gondolom, hogy annak sok értelme, hogy az oktatási helyzetet váltsa fel a verseny, nincsen, mondhatom ezt ennél konkrétabban is: aki szeretne elsajátítani valamit a fotóból, az ezt nem a pályázatos rendszerben fogja megtenni. Ha, akkor a szakkörben. Persze, lelkesítőbb a pályázat, hisz dicsőség, meg nyeremény, meg izgalom, de ezekből vajmi kevés kell ahhoz, hogy valaki portrézzon, vagy csendéletezzen, vagy a képkivágásai rendben legyenek.

A bankra: nekünk a MagNet ezt a számlaszámot adta. Nem vagyok OTP-s, így nem tudom megmondani egzaktul. hogy ha valakinek csak 2x8-as számlaszáma van, akkor ott miképp tudod az utalást megejteni, ha az OTP-nek az nem elég. Talán valóban a többi szám nulla. De utána fogok ennek kérdezni.

Ezen az oldalon írok, mert a videó(k) szövegére nincs mit mondanom. Olyan dolgokra reagált ott Zsolt, melyeket én nem állítottam, nem kritizáltam, olyan vádak ellen védekezik, melyekkel én nem vádoltam. Hogyan engedhetnék én meg magamnak bármiféle vádaskodást, amikor csupán vendégként kérezkedtem ide két hónapra, hogy hadd próbáljam én is ki ezt a pályázatosdit. Kipróbáltam, tetszett, ennek eredményeként felvetettem egy ötletet. Jobbító szándékkal. Vagy úgy gondoljátok, hogy van olyan rendszer, amelyik már annyira jó, hogy nem lehet még finomítani rajta? Ahhoz, hogy most valami dráma van, ehhez semmi közöm. Lehet, hogy amibe belekotyogtam ahhoz sincs semmi közöm. Ezt abból gondolom, hogy a valódi felvetésemre semmi érdembeli választ nem kapok, már amennyire ezt ki tudom hámozni a szövegből. Hiba volt, sajnálom.
Van a videónak egy témája, amire nem mondhatom, hogy nem vagyok érintett. Erre válaszolok is. Ez az adomány kérdése. Ezt már szóvá akartam tenni, de gondoltam elég, ha távozáskor megyek a kasszához. Röviden: vegye valaki a fáradtságot és nézze már meg, hogy a legnagyobb bank, az OTP internetes hazai átutaló oldalán milyen rubrikákat kell kitölteni, és ennek megfelelőek legyenek az alapítvány oldalatokon megadott saját bankotok adatai. Nevezetesen: az OTP kéri a "számlaszámot". Ez 3x8 szám, ti viszont csak 2x8-at adtok meg. A harmadik nyolc szám általában 8 darab nulla, de honnan a fenéből tudjam, hogy a tietek is annyi? (A többi adatot - IBAN, SWIFT - az OTP formula nem kéri.)

Íme egy kicsit talán hosszabb válaszunk.
http://latszoter.hu/szakkor/oktatasrol-haladasrol-kommunikaciorol várjuk ott (is) a véleményeket.

Igazán én sem szeretném befolyásolni az istenadta népet. Viszont nagyon károsnak és méltatlannak érzem, hogy a jelen konstrukcióban gyakorlatilag lehetetlen az első osztályon túllépni. Márpedig akkor mi motiválja az embereket? Le lehetne szállítani a leckebírálatok szigorúságát, de akkor az egész játék színvonaltalan és komolytalan lesz. Motiváció és közösségi együttmozdulás kell. Aztán: én nagyon jól tudom, milyen frusztráló a bírálatra való várás, mely lehet egy-két nap, de lehet egy hónapnál is hosszabb. Ez bénítólag hat, a tagság szorongva lesi, mikor jelenik meg, ahelyett, hogy fotózna nyugodtan, kiszámítható ütemezésben. A határidő, a maga kiszámíthatóságával, meghatározottságával kioltja ezt a káros szorongást, és helyébe egy egészséges versenylázat indukál, jófajta adrenalinnal. STB.

Örömmel olvasom Sándort, hogy értőn és segítőn gondolkodik felőlünk, talán ez a legfontosabb üzenet számomra. A felvetett kérdésről van gondolatom, de ha lehet, megvárnám, míg többen is elmondjátok a magatokét, hogy ne befolyásoljak.

Ez nagyon jó írás.
Ami engem illet, engem pl. a határidő is nagyon motivál, és ahogy közeledik a beküldési határidő, úgy kapom össze magam. Amióta van ez a napközi többet is fotózok.
Úgyhogy én támogatnám ezt a leckemegoldásos pályázatos dolgot.

Jó kérdés. Szerintem nem feltétlen a versenyszellem a kulcs, hanem inkább, hogy van határideje, de mégse kötelező... Nem tudom. Nekem is nagyon tetszenek a feladatok, csak időm, az nem volt, ez most javul majd. De működik, az a lényeg:)

Meg így te is mondd meg a véleményed feeling van, ezt érzem inkább motiválónak. Mindenki szeret beleszólni:)