3. Természetfotó

köd a Ligetben

Itt mintha ez túl lenne élesítve, olyan érdekesek az élei a formáknak, túlhúztad te egy kicsit. Kár, mert a finomságát vesztette el a kép. A köd, és ennek a meseisége az, ami izgalmas, erre nem szabad ekkora sharpen-t ráeriszteni. Azok a kacsák nem ártott volna, ha még nagyobb szerepet kapnak. Jó ez a pad, csak lehet, hogy annyit nem ér. Meg kellett volna nézni ezt máshogy is, hogy hátha ezek a kacsák, ahogy ott úsznak abban a párás helyzetben, izgalmasabb ügyet hoznának. De el tudom ezt is abszolút fogadni, technikailag van vele bajom. Kettő csillagot adok rá, technikailag próbáld ezt valahogy gatyába rázni, mert most a technikával, amit sablonként ráhúzol, agyon is vered. (hegyi)
értékelés:

Bindzsi(1) Kukorica

Fotó vagy grafika?

Fotó vagy grafika, teszi föl a kérdést Tamás, és én azt gondolom, hogy ennél a képnél ez tökéletesen lényegtelen kérdés. Nekem egyébként fotó, és a kép gyönyörű. Tamás, ha ezt valamilyen módon reakcióként küldted arra, hogy sokat beszélgetünk itt a fotosopról, és annak az érvényességéről, vagy arról, hogy mikor szabad és mikor nem használni, ennél a képnél akármi is a bindzsi lényege, én elfogadhatónak gondolom, sőt nagyon szép megoldást adtál. Ami egy nagyon hajszálnyi megjegyzés, akkor az, hogy ha megnézed, akkor a képnek viszonylag átlósan, van egy tónuskülönbsége, a képnek a jobb alsó sarka és a bal felső sarka között lényeges a tónuskülönbség. Akkor, amikor ennyire grafikus ábrázolást használunk, akkor erre nem árt ügyelni, és ezt kiegyenlíteni, mert itt a világítás helye, az, hogy most a kukoricasorok közé mennyire jutott be a napfény, nem jelentős, nincsen szerepe. Itt nem tényeket közlünk, ez nem tényfeltáró fotográfia, hanem egy esztétikai megközelítés. Erre nem árt egy picit még utólag valamennyit rásegíteni, ha megvan a kép eredetije. De megadom erre a három csillagot, nagyon szeretem, és ha ez az irány, akkor nekem ezzel semmi bajom nincs. (hegyi)
értékelés:

Eszti

Ha már újból felvettük a fonalat, és elkezdtünk dolgozni, akkor adnék egy tanácsot Anitának ezzel a képpel kapcsolatban: nem baj, ha egy modellnek látjuk a szemét. Az alvó kisgyerek mindig nehéz téma, hogy egyértelmű legyen, és ne lehessen félreérteni azt, hogy mit lát a néző. Ez akkor történik meg, ha az arcon lévő gesztusok, amik alvás közben is megjelennek, erősítik ezt az élményt, azt, hogy itt nem egy babáról van szó, hanem egy élő emberről, aki most éppen alszik. A másik problémám a csonkolt végtagok. Valaki ezt a kisgyereket tartja az ölében, látok is két felnőtt kar-darabot, de ezek a darabok furcsák. Valamilyen forma most keretezi ezt az egészet, de nem biztos, hogy ez optimális. Fentről nem fényképezzük a kisgyereket, mert ettől a koponya rész, a fejtető lényegesen hangsúlyossá válik, mint az arc, vagy az áll helyzete. Egy picit így groteszk hatást kelt. Ezekre érdemes odafigyelni. Ismétlés. (hegyi)

Színjáték

Ahogy a Mártinál elragadtattam magam, és örültem annak, hogy Mártit újra látjuk, mondhatom, hogy ugyanez az érzés van jelen abban, hogy Anita visszatért közénk, és ráadásul egy olyan képpel, ami ott veszi föl az elejtett fonalat, ahol abbahagyta a munkát nálunk, és onnan folytatja ugyanazon a szinten, ugyanabból a gondolati válogatásból merít. Én nagyon jónak tartom azt a meglátást, amit Anita ezzel az egyetlen egy darab levéllel, és a fűszálak rá rajzolt árnyékával megmutat. Teljesen jó a címadás, én ezt abszolút jól értelmezhető képnek tartom, nekem megvan rá a három csillag. (hegyi)
értékelés:

Dinnye

Mintha el lennék maradva a leckékre készült képeim feldolgozásával. Kissé.

Én most vitatkozni fogok Gáborral több okból. Azért mert nekem ezzel a képpel azért van bajom, mert valami olyan helyzet, amit párhuzamosan ezzel a történettel kutyáknál, macskáknál szoktunk megfigyelni, amikor a gazda valami cukiságot akar elkövetni. Akkor mondjuk a kismacskát beleteszi egy nagy lábosba, és az milyen aranyos. Vagy a kiskutyára kis béna pulóvert ad, és ettől az egésznek lesz egy túlrajzoltsága. Ennél a képnél most az a helyzet, hogy a gyerek mindig ad témát, de azt ne felejtsük el, hogy az egész attól működik, azért tudunk nevetni, mert a felnőtt önmagunkkal hasonlítjuk össze, és tulajdonképpen nem vele nevetünk, hanem rajta. Ez nem biztos, hogy jót tesz. Ez a kicsi ember épp annyira szuverén személyiség, mint az alkotó. Az, hogy ő nem tudja azt mondani, hogy menj a francba, mert én most eszek, és hagyjál békén, ne fényképezz, ez nem jelenti azt, hogy minden képet el kell kattintani. Ha pedig amellett döntünk, hogy ezt a képet szeretném megcsinálni, akkor a tisztelet egy fontos kiindulási alap. Részletesebben mondom: az a része tökéletesen igaz, és elfogadható a képnek, hogy a kép előterét használja Gábor a dinnyékkel, amik megadják az egésznek a terét, én ennek nagyon örülök, hogy ilyenre odafigyel. Ezeket a dinnyéket lehetett volna használni takarásként. Azon a helyen a pelenka jól, és elfogadható módon van jelen, viszont egy fotón megörökítve már „befagy” annyira, hogy túlságosan jellemzővé válik. Ezt ki lehetett volna nagyon egyszerűen takarni a dinnyékkel. Kicsit mozdulok, és máris takarja a pelenkát. Az arc gesztusa, a kéz rendben van, nincs vele semmi bajom. Engem viszont irritál az, ha valaki leeszi magát. Felnőtt embernél ezt nem is szoktuk megörökíteni szívesen, de ha nála nem örökítjük meg ahogy például a Jókai bableves zsírja folyik végig a szakállán, és eszi le a szép fehér ünnepi ingjét, akkor ezt egy gyereknél sem kell megtenni. Attól még, hogy ő gyerek, az, hogy a hasán folyik végig a dinnyelé nem biztos, hogy jó. Ez mindenképpen megért volna egy végiggondolást, fog az ember egy papírtörlőt, áttörli. A kisgyerek biztosan ette volna a dinnyét tovább akkor is. Lehet, hogy ebben velem sokan nem fognak egyetérteni, de az ilyenfajta gyerekekről készített portrékat nem nagyon kedvelem. Nem tudom mitévő legyek, mert a dinnyék miatt, meg az előtér-használat miatt én megadnám az egy csillagot, nem kérem, hogy ezt ismételje Gábor, hanem azt kérem, hogy erről beszélgessük egy kicsit itt a kommentekben. Kíváncsi vagyok a többiek véleményére is ebben a kérdéskörben, hogy mikor exponáljunk. Nem mondom azt, hogy teljesen nekem van igazam, várnám a ti meglátásotokat is. (hegyi)
értékelés:

tél a dombtetőn

Én erre nem túl sokat tudok mondani, ez egy nagyon szép kép. Ráadásul annak örülök, hogy ezen olyan nagyon sok utómunka nincsen. Ez "az", ami. András kiment a téli tájba, és készített ezekről a magányos fákról egy felvételt, és én ezt tökéletesen elfogadhatónak tartom, a kompozíció is rendben van, az elosztás is, a tömegelhelyezés is. Most ide kívánkozik, hogy azt mondjam, hogy látod, András, működik ez ilyen natúrban is. Ezt kellene valahogy a városfotóknál is megtalálnod, azt a hangot, amihez nem kell utólag a bizonytalanságaidat csökkentendő, keresni valami elektronikus megoldást. Ha ott vagy szellemileg és lelkileg a feladatmegoldásnál, akkor ez adja magát utána, hogy működjön. (hegyi)
értékelés:

Aratás 2

Nem ismétlés, azt majd jövőre, hanem egy másik megközelítés.

Láttunk már Tamástól egy ilyen őszi leckét a kombájnnal. Itt most egy másik harci gép támad. Ezt jónak tartom, bár egy kicsit elviszi a fókuszt az, hogy fölfelé lőttünk, vagyis itt rajta vagyunk azon is, hogy ezek a gyönyörű felhők nehogy elvesszenek. Én azt mondom, hogy fenébe a felhőkkel, most akkor mi a fontos az aratásban: a felhők, vagy az, ami a földön történik? Mert most ennek a hangsúlyát átvitted a felhőkre. Ez így nagyon lírai, miközben a meló maga valószínűleg nem annyira lírai. Ettől a szemlélődő attitűd erősödik, tehát, hogy lebukik az, hogy ott áll a fotós a mezőn, és fotóz, ahelyett, hogy segítene betakarítani, ezen majd jót röhögnek a melósok. Nem tudom, hogy érted-e, ez vicc is akar lenni, de valami ilyesmit érzek. Olyan, hogy pesti csávó lement vidékre, és lefotózta. Tudom, hogy nem erről van nálad szó, csak az élmény maga ez. Nagyon szép, nagyon egyben van, a kompozíció is egyben van, festői. Csak ez nem biztos, hogy a szó legjobb értelmében értendő most. Itt most én számonkérem a fotográfusi erényeket. (hegyi)
értékelés:

Lámpafény

Nagyon érdekes az a fénytani helyzet, amit megfigyelt Tamás. Ez egy sötétedéshez közeli állapot, amikor elindulnak az utcai megvilágítások, és ezek adnak egy aranyló sárga fényt, miközben az ég kékjéből, a naplemente utáni állapotból adódóan ezek a nagyon kékes-lilás fények kezdenek bejönni, s ez a kettő együtt egy érdekes színkontrasztú képet ad. Ezzel abszolút egyetértek, de azt nem teljesen értem, hogy mit keres itt ez az autó, vagy ő milyen szereplője ennek a mesének. Erre várnék még magyarázatot. Maga az, ami színben itt megtörténik, nagyon izgalmas, én valahogy próbálnám formailag is úgy összehozni, hogy érthetőbb legyen. Mert most nem tudom, hogy ez autóreklám akar lenni, vagy van valami különleges oka ennek a kocsinak, hogy ott van, de ő a főszereplő. Ha ő a főszereplő, akkor azt el tudnám képzelni, hogy a helyzetjelző be van kapcsolva, vagy az utastér-lámpa, hogy éljen ez az egész. Mert most ez az autó ott úgy el van aludva. Ismétlés. (hegyi)

Tükör által homályosan

Kérdés, hogy itt a tükör mi elsődlegesen, mert ugye van egy tükröződő vízfelületünk, és van egy tükrözésünk. A tükrözéstől félek, hogy ez egy számítógépes trükk, és nem valami valós tükröződő helyzet hozta ezt létre. Azért mondom ezt így, hogy félek, és ez most kifejezetten Barának szól, amit mondok, hogy én őt, magát féltem picit ettől a fajta technikai játéktól, ugyanis Bara rendkívül pontosan tud mértanilag komponálni, anélkül, hogy különösebb segédeszközöket venne igénybe. Kezébe vesz egy kamerát, készít egy felvételt, és kész, rendben van. Tehát ha ennek valaki a birtokában van, akkor nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ezeket a megoldásokat is kell használja, de mondom, ez kifejezetten csak Barának szól. Izgalmas amit látunk. Nekem egyékbént nagyon tetszik ez a képi megfejtés, leginkább a kép alján egészen gyönyörű struktúrák jönnek létre. Női formákat látok a víztükröződésben. Nekem ez a kép még izgalmasabb lenne, ha a főszereplők - tulajdonképpen két alakot látunk ott: egy idősebb nénit és egy kislányt - torzóként szerepelnének a képen. Ritkán mondok ilyet, de nekem ennél a képnél elkelne a vágás nyak magasságban a kislánynál, mert a feje, az arc, a háttérben lévő fák és a háttér egyrészt le is buktatják ezt az egész dolgot, másrészt elviszik a figyelmemet arról, ami a víztükörnél létrejön. Talán ennyi. Bara saját magához, és ehhez a tükröztető technikához mérve is egy jó szintet hozott ennél a képnél létre, csak hát ez nem az én világom. De ami létrejött, azt el kell ismerjem, hogy egy jó minőség. Bara, ugye nem baj, ha erre most én kettő csillagot adok? Ennél a képnél mondom Barának, mert az előző képeknél már mondanom kellett volna, és itt gondolok arra a macskaköves utcára, hogy egy kicsit kezdem azt a fajta Barát hiányolni, aki lelki- és filozófiai kérdéseket boncolgat. Bara, te kényeztettél el minket ezekkel a gondolataiddal, én örülnék azzal, ha a kétkedő és kétségek közötti Barát visszakapnám, úgymond a mértanilag, kompozíciókban fogalmazó Bara megvan, abban egyetérthetünk a többiekkel, hogy ez neked megy. Egy picit talán az érzelmekhez kellene visszanyúlnod. Ez nem erről a képről szól, hanem úgy általánosságban, Barának. (hegyi)
értékelés:

Pap Árpád: Étkezőasztal

Nagyon hasonló az asztal, mint az eddigiek, egy zöld lazúrral, amin egy szép fényjátékot látunk. Én ezt a képet nagyon kedvelem, de ez a színpad még egyelőre üres. A felvetés szép, de nem döntötte el az alkotó azt, hogy őt jobban érdekli-e a falon lévő árnyékjáték, vagy az asztal tükröződései, csillogása. Ez biztos, hogy abból is adódik, hogy didaktikusan próbál követni egy formai játékot, csakhogy ennél a formai játéknál most másodlagossá törpül az, ami igazán izgalmas lenne: ez az árnyjáték, vagy a tükröződés. Ez most így egy háttér, és nincs meg hozzá a fő történet, maga a mese. Nem akarok nagyon tanácsokat adni, mert nem én vagyok az alkotó, de valami az asztallapon kellene, hogy történjen, mert a kép egyharmadát kitevő zöld felület önmagában nem elég beszédes. Nagyon kedvelem, az irány nagyon jó, de visszaadnám ismétlésre ezek miatt. (hegyi)

Őszi levelek

feketén-fehéren.

Örülök annak, hogy Diána fekete-fehér képet küld a leckére, mert ez egy teljesen más értelmezése az ősznek. Itt a formai jellegre van téve a hangsúly, szemben a színes fotográfiákkal, ahol az ősz jellegzetességei a színekben jelentkeznek. Ha lehet ilyet kérni Diánától, az első három leckét mindenféleképpen jó lenne, ha megcsinálná, legfőképpen azért, mert mi ezzel szoktunk egymásnak bemutatkozni. Persze a többi lecke mehet úgy, ahogy kedved tartja, de az első három leckéből 1-2 képet nem árt megmutatni. Visszatérve a képre: ami ebben izgalmas számomra az a faágak kemény vonala, ahogy találkozik a levelek gömbölyded, női formáival. Itt van egy dinamikai játék, ami nagyon jó. Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy ez a formai megoldás, amit ezek a levelek tudnak adni a maga tagadásával, ténylegesen belül tartja-e magát azon a határon, ami az Ősz leckének a sarokpontjait jelenti. Ha nagyon elvonatkoztatok, akkor nem kötelezően az őszhöz csatlakozik ez a látvány. A rügyekből kiindulva, a kis hajtásokból, ez akár lehetne egy kora tavaszi kép is. Lehet, hogy egy olyan helyzetben, ahol a levelek jobban mutatják ezt a fajta elszáradt formát, kevésbé határozottak, lehet, hogy az egy erősebb megoldást adna. De én megadom erre a három csillagot, legfőképp azért, mert kedvelem azt, hogy más irányból közelít Diána, mint ami a megszokott. (hegyi)
értékelés:

Ősz

...mert ez a kép talán jobban tükrözi az ősz hangulatát, mint az előző.

Azt mondja Anna, hogy talán ez jobban tükrözi az őszi hangulatot. Nekem az előző is tükrözte, ebben van egy 1973, Népliget, lekéstem a buszt élmény, vagy hozza azt az élményt, amit az akkori divatfotók, ezek a Fürge Ujjak címlapfotók tudtak hozni. Amikor próbálták elsummantani azt, hogy konkrétan mutassák azt az adott pulóvert, hogy hogyan is néz ki a valóságban, és odatettek egy kreált történetet, hogy most akkor anyuka fut a mezőn, és mindjárt beér a kertbe, satöbbi. Tehát mindig voltak valami sztorik mellé téve. Ez nagyon hasonlatos itt is. Ez egyáltalán nem baj, én ezt abszolút kedvelem. Ami nekem a figyelmemet fölkeltette azok az ékszer-bogyók. Ezek nagyon izgalmasak, és ez, ami megmenti ezt a képet a giccstől, mert ha ez a fajta játék nem lenne, akkor erősen kellene kapaszkodni, hogy az ember ne azt mondja, hogy ez egy illusztrációja valamilyen élménynek, de nem maga az élmény. Miért mondom ezt? Az előző képnél sokkal bátrabb voltál, és azt mondtad, hogy francba a konvenciókkal, az én élményem fontos. Aztán ott kaptál egy értékelést, nem tőlem még, hanem a többiektől, ahol mondtak neked mindenfélét arról, hogy ez most miért, és a színek, és most itt megpróbáltál ennek megfelelni, és mint egy Úrfelmutatás az ostyával, a modell fogja ezt a levelet, és mutatja nekünk. Szerintem akkor volt igazad, amikor azt mondtad, hogy mersz a konvenciókkal szakítani, mert akkor abból az élményből kaptam ízelítőt, amit te magad érzel. Itt meg abból, amit szerinted érezned kellene. Remélem értelmes ez az elemzés, de ettől még a kép rendben van, én nagyon szeretem ezeket a színeket, meg az egész ilyen kilágyított, kicsit lilába-úszós hangulatot. Kettő csillagot kap, a harmadikat azért nem, mert én rád vagyok kíváncsi, nem arra, hogy feladatot oldjunk meg. Az Estiskola nem arról szól, hogy úgy oldjunk meg feladatokat, hogy abba közben elfelejtsünk benne lenni. Nem tudom egyetértesz-e azzal amit mondok. (hegyi)
értékelés:

Ősz

Szép nap volt...

Csongornak ez a képe akár egy meseillusztráció is lehetne: mennek a törpikéknek a falujába látogatók, és ez a kép tárul eléjük. Veszélyes világ ez a törpe-világ, mert mindjárt ránkdől a hegy. Ehhez még egyetlen dolgot tudnék még hozzátenni most, hogy egy picit eldöntetlennek érzem azt, hogy ez a mese a törpékről vagy az óriásokról szól-e, vagyis a nézőpontot lehetett volna úgy megválasztani, hogy talán, ha valamennyivel lejjebb jövök, akkor ezek a kis moha-zuzmók, meg a patakocska, ami itt folyik, nagyobb hangsúlyt tudott volna kapni. Ez azért lett volna fontos, mert ez az izgalmas, ami a felső részben történik a fákkal, az viszonylag szokványos. A kevésbé szokványosak ezek a levél-játékok a kövekkel, meg a folyócska, meg ez a partszakasz ami ránk dől. Ennyi javítást tudnék mondani, de nekem az élmény abszolút átjön. Erre most megadom Csongornak a három csillagot, későbbiekre mondom, hogy ezeket a megfigyeléseket magunkban kell tisztázni, hogy kinek és mit mesélünk, mi a mese. Te írtál meséket gyerekeknek, pontosan tudod szerintem, hogy mire gondolok. (hegyi)
értékelés:

November

Sétaséta, falevelek, színkavalkád, napsütés, jókedv, nevetés, friss levegő; szeretlek, ősz.

Nagyon finom kép. Finomak a színei, izgalmas az, hogy viszonylag kis mélységélességgel dolgozik az alkotó, abszolút jó helyre van téve az élesség, a szájon van én a sálon. Már a haj maga is egy kicsit életlenben van tartva, és a háttér már csak jelzésértékű, csak szín foltokként van jelen. Ezt nagyon kedvelem. Az is jó, hogy egy dekomponált képet látunk. Ez azt jelenti, hogy a komponálás konzervatívabb szabályai szerint amerre a modell néz, arra nagyobb helyet kell hagyni. Ez a modell most erősen kifele néz a képből, annyira, hogy nincs is más rajta, csak a szája. A szeme már teljesen kimaradt. Én ezt azért tartom jónak, mert nekem Kosztolányi jut róla eszembe. A Kosztolányi-féle verselés. Erotikus kép, nőies, finom, és abszolút kapcsolódik nekem az őszhöz. Az, hogy ez pont a november, volt erről rádióműsor, hogy nekem a november egyik legkevésbé szeretett hónap, ilyen hasonló már csak a február van. De elfogadom azt, hogy van, aki az utolsó lehetőségeket kihasználja, amikor kiskabátban ki lehet szaladni a parkba, és mint egy jelenés, áttűnik a színen a modell, és amikor ellibbent, utána már csak ezek a sárguló, pusztuló levelek maradnak a nyomában. Nagyon szeretem, ez nekem három csillag. (hegyi)
értékelés:

Aratás

Domján Peti imádná ezt a képet, szerintem, ha látja, akkor imádja is. Ő ilyen kombájn-mániás. Én ezt nagyon kedvelem, ez egy szörnyeteg-gép, ahogy így matat a fűben. Olyan mint egy nagy hajnyíró. Egy picit a tér kevés körülötte. Biztos, hogy ez a gép megy másik irányba is. Már úgy értem, hogy egyszer csak véget ér itt a föld, és megfordul, megy a másik irányba vissza. Ha jól sejtem, ezek így szoktak dolgozni. Érdemes lett volna megvárni azt, amikor ez megfordul, és elindul vissza, mert akkor nem ellenfényben van. Az ellenfény most segítene a pornak, ami mögötte porzik, de azt ő saját maga takarja el. Sem a kis matató nyírógép-részeit nem látni jól, sem a port. Valamelyikről le kell mondani ebből a beállításból, de akkor mondjunk le a porról, mert így saját maga takarja ki saját magát. Egy másik elképzelésem az, hogy ha megvárjuk, amig megfordul, lehet egy olyan nézőpontot keresni, amikor látom is a kis nyírószerszámait, és egy olyan félprofilos állapotból fényképezem, ahonnan a mögötte lévő fölvert port is jól lehet fotózni. Szívem szerint ezt most visszaadnám ismétlésre, dehát lehet, hogy ezek a betakarítási munkák végetértek, ezért nehéz erre mit mondani. Mégis azt mondom, hogy visszaadom, lesz még ilyen, érdemes erre odafigyelni, hogy ha ilyen munkaszituációt veszek, akkor a konkrétság is fontos lehet, meg a líra is. A kettő között nem jó lenni. (hegyi)