3. Természetfotó

tengerszem

Egy olyan képet kaptunk Andrástól, ami nekem nagyon tetszik, még akkor is, hogyha biztos, hogy van benne erősen photoshop bindzsizés, de jók ezek a meglátások. Nagyon jó ez az akár amorf formának, akár valami állati szemnek vagy valamilyen állati arcrésznek felfogható sár, és nagyon szép a kék és a zöld fű is. Bár, ha már egyszer hozzányúltam az elektronikus képszerkesztőmmel, akkor lehet, hogy ezekre a zöldekre is érdemes lett volna úgy ráerősíteni, mint ahogy az ég kékjébe ez a türkizes-kékes belekeveredik. Nem mondom azt, hogy ez akkora nagy ötlet, hogy most ilyen krumpliszerű földeket találunk, és abban egy kis pocsolyát. Két út áll előttem. Az egyik az, hogy ha belenyúlok elektronikusan, akkor harsányabbra, dinamikusabbra kell még ennél formálni, vagy kevesebb matatás az elektronikával, viszont akkor meg lehet, hogy abban a megcsillanó víztükörben az a kutyacsont formájú ágat, valahogy ki kell komponálni. Én erre most adok 1 csillagot, és azért egyet, mert azért a Gimétől újabban ennél sokkal erősebb megoldásokat kapunk. (hegyi)
értékelés:

Hull a hó és hózik

Szeretem ezt a képet. Dinamikus, abszolút jó és mozgalmas. Nem tudok rá semmi olyat mondani, amibe bele tudnék kötni. Én elfogadom ezt a fajta tél értelmezést, hozzám a tél nincs közel ennyire, de abszolút értem, hogyha valaki kimegy a hóba és maga a hóesés helyzete is ennyire fel tudja villanyozni. Mert itt azért azt tessék észrevenni, hogy dinamikában itt nagy dolgok történnek, nem csak színdinamikában, hanem abban, hogy ezek a „hócsomók” nagyon jól felelnek arra a dinamikus formára, amit ez a kúszó tuja vagy fenyőág mutat. Szóval, nagyon köszönöm és nagyon jó megoldásnak tartom a tél leckére. (hegyi)
értékelés:

Tavasz

Szilvafa virágzás

Én nagyon szeretem ezt a képet, mert valaki mert azzal az egyszerűséggel szembenézni, ami egy nyíló cseresznye vagy meggyfa vagy valamilyen gyümölcsfa adhat, és ezt elküldi nekünk bátorsággal. Tavasz van, és ennyi. Amitől ez nekem mégis több, az az a fajta színvilág, és az a fajta pillanat, amikor ez elkészült, ami, ha jól látom, ez valamilyen késő délután helyzet lehet, amikor már a lemenő nap egy kicsit sárgásabb fényt ad, de még azért van kellő mennyiségű fény az égen, hogy az kék maradjon. Ez a kettősség az, amitől nekem az egész izgalmassá válik, és ettől van meg nekem a képnek a dinamikája, ettől lesz más, mint amiből már sok-sok más szokványos verziót láttunk, hogy nyíló virágokat fotózunk. Én nagyon köszönöm ezt Szilviának, és én erre megadom a három csillagot. (hegyi)
értékelés:

Nemtudommilyennevű virág

Bonnyán, a sziklakerten.

Szeretem ezt a képet, jó képnek tartom, olyan fűbehasalós, életteli, vidám. Itt szeretném a Rozi figyelmét is felhívni arra, hogy amit találunk, az úgy, abban a formában általában még nincs kész. Ő most megtalálta ezeket a virágokat, nagyon aranyos, ahogy ezek bujkálnak a zöld fűszálak és a növények között, és onnan próbálnak kitörni. Ugyanakkor ennél a képnél az lenne a fontos, hogy tisztítsuk, nyugtassuk meg ezt a kompozíciót. Most ebben, van egy elszáradt inda, ami keresztbe fut. Ezt, oda kell menni, ki kell venni, ennek ott nincs helye, nem tesz hozzá ehhez a tavasz érzethez. Ráadásul nagyon durván vágja át ezt a képet. És még egy, hogy a kép alsó részében szintén van egy olyan keresztbe futó növényszál, amit érdemes lett volna kihajtani. Az egy élő növényszálnak tűnik, de az is egy ilyen szürkés színben megy keresztül, és vágja keresztbe ezt a képet. Ezek nem nagy melók, viszont ennyit érdemes beletenni pontosan azért, hogy ha ezt megfigyeli Rozi, és elképzeli, hogy milyen lenne, ha kivette volna ezeket, akkor ő is látja, hogy sokkal élettelibbek, dinamikusabbak lehetnének ezek a formák. Ráadásul nem viszi el a figyelmet arról, amit ő mutatni szeretne a nemtudomilyennevű virágról az a fajta csúnyaság, ami ezekben a télről ott maradt, elszáradt növényi részekben látszódnak. Nem kell teljesen kitakarítani, de érdemes arra odafigyelni, hogy mi az, mint rendezetlenség hozzáad a kompozícióhoz, és mennyi kell meghagyni ebből, és mi az, amit ki kell ebből takarítani. Erre most két csillagot adok. (hegyi)
értékelés:

Tavasz?

Mi városi emberek ismerjük ezeket a képeket. Szerencsére idén, viszonylag gyorsan túllettünk ezen a latyaktároló állapoton. Amikor a tél szépségeiről beszél valaki, akkor számomra, aki a városban lakik, az sem elfelejthető, hogy ezek a szépségek viszonylag rövid ideig vannak meg, és ha bemegyünk a városba, akkor főképp ezekkel a feltornyozott gúlákkal találkozunk. Ez érthető és logikus, bár ismerek olyan helyet a világon, ahol ezeket, amikor összeszedik, el is szállítják, mintha szemetet szállítanának. Arról nem is beszélve, hogy amikor ezek elolvadnak, akkor marad utána sár is meg szemét is, mert jó szokással az emberek ide dobálják a szemetet azzal, hogy ami nem látszik, az nincs is.
A kép nagyon tetszik, pontosan azért, mert viszonylag nagy részét elfoglalja ez a szürke, koszos hókupac, és közben mögötte látjuk azt, hogy az élet megy tovább. Itt nagy magányában áll ez a téli emlék, és közben már a fiatalok birtokba vették a teret: bicikliznek, görkoriznak, rollereznek, élik a maguk szabad életét. Ebben pontosan a mozgás, és a mozgás sokszínűsége miatt van benne egy nagyon erős életigenlés. Úgyhogy egy öröm, és én nagyon szeretem, és nagyon fontos ez a fajta kontraszt. Nagyon köszönöm azt, hogy ezt is megtapasztalhatjuk, és nem csak azt, amikor gyönyörűen nyílnak a virágok, vagy amikor szentimentálisnak mondható téli tájképeket kapunk, hanem azt a helyzetet, amit a városi ember élhet meg. A városban is megtalálható minden, ami a természetben körbevesz minket, csak itt minden egy kicsit másképp. Erre persze lehet azt mondani, hogy a városi embernek a koszos hó jut, bezzeg vidéken a tiszta, ropogós hó van. Ez sem teljesen igaz, egyrészt, másrészt más kihívások azok, amikkel a városi ember szembesül, de ez még nem jelenti azt, hogy ő ne találná meg az örömét. Pontosan erről szól a kép fölső része. Köszönöm szépen! (hegyi)
értékelés:

Egy nagyon izgalmas képet kapunk. Első ránézésre mondhatná azt az ember, ha figyelmetlenül szemléli, hogy ez egy téli lecke, miközben egy őszi helyzetet látunk, a lehullott faleveleket. Ugyanakkor a falevelek állapota, maga az a színvilág, amiben ez megjelenik, és azok a megfagyott vízformák, amik a levélen jelentkeznek, azokat kell tulajdonképpen megtalálnia a kép nézőjének, hogy időpontban ezt jól be tudja határolni. Tehát nagyon tetszik ez a fajta megoldás. Ami pedig a Téli kincs képcímet illeti, valószínűsíthető, hogy arra a kis csigára gondol Márti, mint kincs, ami ott megbújik a levelek között, és nagyon is finom az a játék, ami most itt létrejön. Annyit tudnék talán javaslatként hozzátenni, hogy a képkivágásnál, most a képnek a bal felső sarkában van egy olyan fekete, valószínű fadarab, ami nem biztos, hogy oda nagyon kellett. Tehát hogyha akár föntről ennyit vágunk, akkor már maga ez a kis csigácska is olyan helyre kerül a képen, ami talán egy picit optimálisabb. Nem azt mondom, hogy kötelezően centrálisan kéne komponálni, de egy picit hogyha följebb kerül ez a csiga, a hangsúly is jobban érződik. Nagyon kedvelem ezt a képet, és szeretem, hogy a Márti ilyen érzékenységgel ilyen fogalmakhoz ennyire könnyedén nyúl hozzá, mert ahhoz azért kell bátorság, hogy az ember egy ilyen falevélgyűjteménynek is felfogható képi virágot küldjön erre a leckére. Azért tessék megnézni, hogy hányféle fának a levele van itt összegyűlve?! Nagyon izgalmas. Iskolás korunkban volt ez ugye feladat, hogy préselt leveleket kellett beragasztgatni füzetekbe. Én máig sem vagyok meggyőzve, hogy ez akkor miért volt fontos, de nem tudom, hogy ma még ez szokás-e az iskolákban vagy nem. Mindenesetre ez most olyan, mint egy lepkegyűjtemény vagy nem tudom, tehát hogy különböző formák, különböző fa típusoknak a levelei vannak itt egyben. Az is viszonylag jól látszik, hogy ezt nem Márti agyalta úgymond ki, hogy na, ezt én jól összegyűjtöm és akkor milyen színes kavalkádot hozok létre, hanem a természet maga az, ahol ezt megtalálta, és a természet hordta össze egy helyre és ezt észrevenni is szerintem éppen elég. Ez a kép teljesíti ezt a leckét. (hegyi)
értékelés:

Kikelet

Virágaim.

Hát, én most ezzel a képpel olyan nagyon nem tudok mit kezdeni. Értem én, hogy itt valamilyen formai megfeleltetés van, ha jól látom, itt valamilyen kisember térdéhez van téve valamilyen virágkompozíció. Nem tudom, de lehet, hogy ez az ő hajában van, ezt is el tudom képzelni, hogy ez egy ülőportré és felülről fényképeztük és ez egy hajdísz, nem tudom, de most erre nem is nagyon kapok megfejtést. Igazándiból az is problémám most, hogy ennél a képnél a kép nagy részét uraló két láb életlenben van tartva, és ez nem tesz ennek jót. Mert ez most olyan, mint hogyha oda lenne rajzolva két ilyen forma vízfestékkel. Miközben ennek ellentmond a vaku, amit használt az alkotó, és ami erre a virágkompozícióra rávetíti a nagyon is konkrét és kemény fényét. Tehát ez a kevert világítás jelen pillanatban attól válik ketté, hogy maga a kép viszont élességében nem ugyanazt a szintet hordozza a vaku megvilágításnál, mint a természetes fénynél. Mondom, ez az egyik része a dolognak, a másik része pedig maga a filozófiai értelmezés, tehát nem igazán tudom, hogy most itt miről van szó, merthogy virágaim, hát nem tudom, szóval én most azt mondom, hogy köszönöm, de én ezt most nem tudom értelmezni. (hegyi)

Narancsos Márti és a nyár

Nagyon örülök annak, hogy Márti újból elkezdett küldeni nekünk házi feladatokat. Ez egy nagyon egyszerű eszközökkel dolgozó fotográfia. Pont az egyszerűségében van az ereje. Kompozícióban lehetne azt mondani, hogy igen, de hát a kép baloldalából, meg a kép tetejéből lehetne még vágni, feszesebb kompozíciót lehetne létrehozni, ez is lehetne egyébként egy irány. Én pedig azt mondom, hogy az a nagyvonalúság ennek a képnek az erénye, hogy a Márti hagyja azt, hogy ebben a térben ez a hajó tudjon úszni, hagyja azt, hogy a néző úgymond meg tudjon nyugodni, rá tudjon hangolódni arra az élményre, amiben neki ott része volt. Olvastam a hozzászólásokat, azt is, hogy hát ez egy képeslap. És én azt mondom, hogy én elfogadom, és szívesen látnék ilyen képeslapot a boltokban. Ugyanis pont az ebben a képben az erény és pont azért fontos számomra ez a fotográfia, mert a Márti ezt bevállalva elérte azt a szintet, hogy azt mondja, hogy igen, készítettem egy ilyen képet, és ez olyan, mint egy képeslap. Ezek, akárhonnan is nézem olyan szintek, amiket az embernek bátran vállalnia kell. Aztán majd lehet azt mondani, hogy igen, akkor most akarnám látni azt, hogy a Mártának mi a véleménye a nyárról, meg bevonhatna minket a – remélem be is fog vonni – maga élményeibe a nyárral kapcsolatban. Most ő ezt az érzést küldte el nekünk és ez nagyon is szépen megmutatkozik, nagyon-nagyon jó formai játék és ez a lemenő Nap, ezek a narancs színek, ezek pedig mint szignó, nagyon finoman, de utalnak a szerzőre is. Úgyhogy én köszönöm, én erre adok három csillagot. (hegyi)
értékelés:

olvadás

Nagyon kedvelem ezt a képet. Legfőképp azért, mert olyan játékot vesz észre András, ami ott van mindenki előtt, úgymond a kezünk ügyében. Ez a pocsolyában tükröződő városrészlet, ezt sokszor látjuk egyébként, amikor járunk-kelünk a városban. Mégis azt mondom, hogy sikerült neki egy olyan időpillanatot választania, amikor a fények és árnyékok játéka nagyon szépen, nagyon líraian jelenik meg a munkájában. Talán annyit hozzáfűznék, hogy arra lehetett volna egy picit figyelni, hogy az a nagyon is fontos szereplő, aki most a járdaszélén, úgymond a kép felső részében kezd begyalogolni a képbe, határozottabban jelenjen meg. Nem a konkrét személy, hanem az árnyék. Itt most arra gondolok, hogy vagy kivárunk még más gyalogost, aki arra fog jönni és egy kicsit közelebb gyalogol úgymond a járdaszegélyhez és akkor a teljes árnyékrész és az alak bele tud kerülni és akkor nincs lefejezve a figura, hát vagy pedig azt mondom, hogy ilyenkor nyugodtan lehet manipulálni és azt mondani a járókelőnek, hogy ne haragudjon, nem lesz maga rajta azon a képen, csak az árnyéka, de tegye meg már, hogy ott megáll egy kicsit és közelebb gyalogol oda a járdaszélhez. Ugyanis megéri a fáradságot, hogy az ember ilyenkor elkezdje instruálni a modellt, vagy megéri várni. Én az instruálás mellett vagyok egyébként inkább, mert az mondom, hogy nem biztos, hogy 2 perc múlva, 5 perc múlva ugyanez a fényhelyzet, vagy ugyanez a világítási helyzet fennáll. Ezek a pillanatok nem tartanak örökké, tehát én inkább amellett vagyok, hogy igenis ilyenkor meg kell szólítani azt a járókelőt, ha nincs mellettünk éppen valaki ismerős, akit úgymond be tudnánk állítani a képbe. Nagyon szeretem ezt a képet és én most erre megadom a három csillagot azért, mert remélem, hogy ezt a tanácsot András megfogadja és kapunk még tőle hasonló üzenetet úgy, hogy ezekre az apró kis nüanszokra is odafigyel. (hegyi)
értékelés:

Téli mese

Képeslapok 3

Kaptunk már ilyen képeslapos megfejtést Barától. Itt továbbléptünk, kép a képben, olyan minta egy kis képkeret lenne besuvasztva oda a zöldbe és oda bekasírozódott volna egy üdvözlőkártya. Nagyon kedvelem ezt a képet. Talán annyi, hogyha egy hosszú expozícióval fényképezem ezt a képet, akkor akár egy átsuhanó alak mozgalmasabbá tehette volna azt a téglasarkot, mert most az egy picit elviszi a figyelmet. Tehát ott ahol úgymond kitakaródzik ez az épület és nem borítja a növényi levéltakaró, ott most nekem fényben, tónusban és élességben a fókusz odabillenti, azzal én valamit kezdtem volna. Úgyhogy az előző kettőhöz képest ez 2 csillag. (hegyi)
értékelés:

Téli álom

Ebben a képben, ami nagyon izgalmas számomra, az a természeti formáknak és ennek a kovácsoltvas kerítésnek a kapcsolódása. Az a formai megfelelés, ami nagyon is jól látszik és nagyon is jól értelmezhető. Ez nagyon szép hátteret mutat. Mindehhez képest a kép előterében, vagyis pontosabban a középterében elhelyezkedő padok - ezek ilyen sörpadnak tűnnek, amit ennek az étteremnek a tulajdonosa kinnfelejtett – ezek egy másik történetet mutatnak. És ez a kettő jó kontrasztot hoz és jól indít egy történetet. Ugyanakkor a kép előtere viszonylag szűkre van hagyva, de ebben a viszonylag szűk előtérben is ez a hó és a hóban látszó nyomok azok, amik elindítanák ezt a mesét a tulajdonképpen a képen még intenzívebben. De most ez, ettől a kompozíciótól, ettől a vágástól lemetsződik és nincs ehhez megfelelő mennyiségű tér hagyva az előtérben. Tehát ha egy picit tágabbra hagyom ezt a kompozíciót, ha egy kicsit távolabbra megyek – már ha ez lehetséges egyáltalán -, akkor egy nyugodtabb, tényleg mondhatóan meseszerűbb üzenet kerülhet a fényképre. Én, tehát mindamellett, hogy nagyon kedvelem ezt a képet, nem vagyok 100 százalékig meggyőzve, hogy Eszter azt a pozíciót foglalta el a kamerájával, ami optimális. Ezt persze ő fogja tudni megmondani, hogy mennyi mozgástere volt még és mik lehettek azok az okok, amik miatt ezt a képkivágást választotta. Nekem most a képnek a jobboldalán van olyan rész, ami annyira nem tartozik szervesen ehhez az üzenethez, míg a képnek a baloldalához én még adtam volna egy picit ebből a fából. Erre én most kettő csillagot tudok adni. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Álarc

Nagyon tetszik ez a képi megoldás. Nagyon jók ezek a kis maszkok, és nagyon jó az, hogy Szilvi berendezett egy ilyen helyzetet és ezekkel a színekkel hozza a farsangi hangulatot. Még azt is mondom, hogy pontosan a méretkülönbségek miatt nagyon is jól értelmezhető az a fajta forgatag és az a dinamika, ami egy ilyen télbúcsúztató helyzetben benne van. Egy pici segítség, vagy javítási lehetőség lehetne az, hogyha a kép mostani bal oldalán szereplő álarcnál egy picit alátámasztom a homlokrésznél, és akkor formájában nem az állkapocs és az áll része ennek a maszknak az, ami ennyire előtérbe kerül, hanem jobban a szem és a maszkjelleg, tehát síkban egy kicsit tudnánk ezt módosítani azáltal, hogy egy gyufásdobozt oda aláteszek, amit utána el tudok takarni a háttérben lévő krepp-papírral. De mindenféleképp azt mondom, hogy ez egy háromcsillagos megoldás erre a leckére, mert nagyon fontos, hogy nem csak egy havas táj lehet az, ami a telet nekünk bemutatja. (hegyi)
értékelés:

Téli napsütés a Dunaparton

Nagyobb méretben itt látható.

Egy panorámafotót kaptunk a lecke megoldására és a technikai része ennek a dolognak az nagyon izgalmas. Az az érdekes ezekben a képekben, hogy olyan vizuális élményt tud adni a nézőnek, amit ritkán tapasztalhat meg, sőt, hát azt kell, hogy mondjam, hogy a valós életben így mi nem látunk, mert az emberi látás az tulajdonképpen lényegesen kisebb szögben ad éles és értelmezhető képet, és a periférikus látás az, amivel tulajdonképpen a mozgást érzékelni tudjuk, de igazán formákat nem. Ez az, ami ezeket a képeket úgymond érvényessé teszi, hogy nyugodtan körbe tudunk nézni egy olyan panorámában, ami egyébként nem adatik meg nekünk. Hogyha ezen a technikai élményen túljutottunk, akkor a kép ugyanazokat a szabályokat kell, hogy tudja teljesíteni, mint bármi más fotográfia. Kompozícióban, fényben, elrendezésben. És nagyon szép az a háttér, amit ez a kép ad. Nagyon szépek az ívei, az a – ha hunyorított szemmel nézem – szájforma, ami ezen a havas vízparti tájon elénk tárul. Ami nekem problémám ezzel a képpel, az az, hogy igazándiból ez egy háttér egy történethez, de maga a történet az nem került a képre. Magyarán, hogyha az ember egy ilyen technikai játékkal foglalkozik, akkor lesz izgalmas ez a kép, hogyha közben azért valamilyen történetet erre is fel tudunk építeni. És adja magát az a lehetőség, hogy szereplőkkel dolgozzunk. Akár azáltal, hogy ez több expozícióval készül ugyanazzal a szereplővel dolgozzunk és akkor annak a többszöri felbukkanásával mint mozgásfázisokkal létrehozunk egy mesét, vagy azzal, hogy különböző szereplőket szerepeltetünk különböző cselekvésekkel, de a lényeg mind a kettőben ugyanaz, hogy valamivel mozgalmassá kell tudni ezt a helyzetet tenni. Így, önmagában most ez olyan, minthogyha egy színpadot fölépítettünk volna, de a színielőadás még nem kezdődött volna el. Úgyhogy a kísérlet az sikerült és pontos és jó ez a fajta megoldás, de ettől még igenis szükség lenne erre a történetre. Én most ezért azt mondom, hogy szeretnék ehhez kedvet csinálni Eszternek, hogyha ő ezzel foglalkozni szeretne, mert maga a kiválasztás az jó, tehát ezért a két csillagot megadom, de azt is hozzáteszem, hogy tulajdonképpen ez így önmagában még nem kép. Tehát a két csillag, az inkább egy ilyen előremutató jelzés szeretne lenni most, hogy hajrá Eszter, és tessék dolgozni. Kicsit próbálj meg arra koncentrálni, hogy ne vigyen el maga a technika és a szépség magával, ne ragadjon el, hanem ugyanabban a koncentráltságban maradj meg ezeknél a technikai helyzeteknél is, mint amit az egyéb képeiden látunk. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Téli reggel

Nagyon szeretem ezt a képet. Csabának mondom, hogy legközelebb ezt a keretben keretezéses történetet felejtsük el. Ennek nagyon ritkán van valós értelme. Itt most alul ráadásul nem is szerepel ez a keret, tehát ott valahogy ez így leharapódott. De ez csak egy technikai meglátás. Ha van ebből egy olyan kópia, ami nem tartalmazza ez a keretet, akkor ezt megköszönném. Nem úgy, hogy erről levágjuk és megnöveljük a képméretet, hanem az eredeti, hogyha megvolna. Nagyon tetszik a képnek a színvilága, ezek a fagyos kék jégdarabok, és a felkelő napnak ez az aranysárga rózsaszínbe hajló színe, úgyhogy én ezt nagyon szeretem. Egyetlenegy, ami most nem tudom, hogy mennyire átgondolt az az, hogy van egy bizonytalanság a kép aljánál. Én azt mondom, hogyha megfigyeljük és a kezünkkel kitakarjuk, akkor ennek a képnek az egyik verziója az, hogy ott van vége, ahol a sötét árnyékfolt véget ér, tehát annak az alja lenne a kép határa és onnantól lefelé a többit levágnám. És akkor egy nagyon szép, mondhatni képeslapszerűen szép képet kapnánk. A másik, ami egy nagyon izgalmas verzió lenne, hogy ezeket a valós árnyékokat, amik itt csordogálnak lefelé, mint egy festékfolyam, ezeket amennyire lehet én még mutatnám, akár az egyik madarat levágnám, tehát a híd pilléreinek a teteje lenne az, ahol a kép határa lenne, és lefelé még körülbelül egy másfél-két ujjnyi kellene ezekből a megfolyásokból. Nem tudom, ez a helyszínen eldönthető, hogy volt-e egyáltalán ennyi benne. Ha volt, akkor azok nagyon izgalmasak lennének. Azt kell mondanom, hogy engem sokkal jobban izgat ez az alsó tartomány. Tehát az egyik verzió, hogyha konvencionális akarok lenni, hogy azt levágom, a másik, hogy elkezdek rá koncentrálni és csak egy háttér vagy egy ilyen, mint egy alaphang van megadva a valós történettel, és igazából elkezdjük kutatni ezeket a mély rétegeket. Mindkettő érvényes lenne, most ennél a megfejtésnél ez a kettő között van, de ettől függetlenül nekem a kettő csillag megvan és mondom Csabának, hogyha még tud így kelni, hogy odaérjen erre az állapotra a Dunapartra, akkor érdemes lenne megfigyelni, hogy mikor van olyan helyzet, amikor ezek a megfolyások megfotózhatóak, nagyon köszönöm. (hegyi)
értékelés: