Feladatmegoldás

ha nem lehet kenyeret kapni...

Vasárnap fociztam kicsit Misi kutyával, lett pár fénykép is, amik közül ez lett a kedvencem. A többi nem is igazán lett használható.

A felszíni eredménytelen kísérletezés az aluljárókba kényszerített, ahol egyre inkább jöttek a jó formák.

Fényképezésileg nagyon ínséges időszakon megyek keresztül, így egy régebbi rendezvény képeit vettem elő a digitális fiókból. A rendezvény a Magyar Kultúra Napi ökomenikus istentisztelet és a Kölcsey Társaság ünnepi közgyűlése volt, melynek keretében a Kölcsey Társaság díjazottja Bereményi Géza átvehette emlékplakettjét. A rendezvényt Kölcsey Ferenc síremlékének megkoszorúzása zárta.

Összegyűjtöttem pár ötletet és információt a saját tapasztalataim alapján, mikre érdemes figyelned, ha külföldön szeretnél fotózni, hogyan készülj fel az útra.

Egy hosszú és fárasztó nap után, amit az új szerzemény próbálgatásával töltöttem. A kék óra már rég óta a végét járta, mikor megpillantottam ezt az "Ódon Parázst" a téren.

„Meredő holdszem
Múlt romos hagyatéka
Dimenziók közt.” Csergő Tamás

Csak egy tányér alátéttel játszottam.

Mi sem hasonlít annyira az emberi lélekhez, mint a méh. Virágról virágra száll, ahogy a gondolat száll csillagról csillagra, és úgy gyűjti a mézet, ahogy az emberi lélek gyűjti a világosságot.

Nehezen indult a reggel. Szerettem volna egy kicsit a szögekkel, ívekkel és vonalakkal játszani.

"Ingyen kredit" óra második házija. Nyilván villanykaron felüdülés néha kicsit más témájú előadásokat hallgatni. A házi valami ilyesmi leírással lett kiadva: a szobátokban készítsetek valami kozmikus(?), elvont, érdekes, izgalmas képet. Konkrétan több napos gondolkodás után inkább a biztosra mentem és ez sült ki belőle.

Nem tudom elmondani, amit mondani akarok. Nincsenek megfelelő szavaim, melyekkel leírhatnám, mit kelt bennem.

Nagyon kedvelem ezt a képet, izgalmasak az áttörései, nagyon jó helyszínt találtál. A legjobb az egészben a motorkerékpár. Ami viszont problémás számomra, az technikai kérdés. Nagyon élesek a vonalak, nagyon ki van élesítve az egész, és ezért számomra kevésbé tud átjönni a történeti lehetősége, mert azzal vagyok elfoglalva hogy milyen szép rajza van a háttérben a téglafalnak, holott nem a téglafal a fontos. Nem tudom, történt-e bármi utólagos élesítés, sharpening, clarity, texture, akármi módosítás, ha igen, érdemes elgondolkodni, hogy valóban fontos-e ennyire az élesség. Ugyanis nem így látunk, nem így rögzítünk egy pillanatot, egy emléket. Tudom hogy ez a digitális kor problémája, hogy minden hibátlan karcmentes, hogy minden éles, jól rajzolt, de a mi döntésünk, hogy ezt mikor használjuk ki és mikor megyünk ellene. Természetesen nem azt akarom mondani, hogy csaj az analóg világ tónusrendje az érvényes, és főleg nem azt, hogy valami archaizáló utólagos karcokat rátevő effekt lenne a megfejtés, mert az aztán főleg gagyi, de például kis bemozdulások jót tehetnek. (hegyi)
értékelés: