Önportré arc nélkül

Arcnélküli portrém repetája...

Kedves István, nagyon sok gondolatot felvázoló első leckét kaptunk tőled, nagyon erős, dinamikus, rajzos fotográfiával. Érdekes az, hogy a magányt, az egyedüllétet, a merengést, a befele fordulást erősíti az, hogy kettéosztottad a képet ezzel az ablak osztással, és van egy egyharmadnyi olyan területünk, ami üres, amin megtörténik, ami megtörténik, de mégis olyan, mintha egy üres képkockát kapnánk nélküled, és az egyedüllétet mutatja az, hogy ezt ilyen erősen kihangsúlyozod. Nyilvánvaló, hogy ha akartuk volna, akkor meghozhattuk volna a döntést úgy is, hogy csak egy ablaknyi legyen ez a portré, tehát ennek mindenképpen van jelentése. Örülök annak, hogy egy ilyen kompozícióval játszol, mert nem a szokványos megközelítést kapjuk. Köszönöm szépen, megvan a leckemegoldás, várjuk a folytatást. Neked is azt mondom, hogy ne várj rám, lássuk a többi képet, első három lecke. (hegyi)
értékelés:    

Nagyon sokat gondolkodtam az első feladat megoldásán. Nem volt egyszerű, de úgy érzem sikerült kifejeznem azt, hogyan próbálok minden napot megélni... Mindig jókedvűen!

Elgondolkodtató ez a kép. Az elején megmondom, hogy ne legyen itt aggodalom, hogy megvan a három csillag és a leckemegoldás is, mindezzel együtt elgondolkodtató az, hogy van egy személy, aki bekerül egy ilyen környezeti háttér elé, és a vidámságát nem az arcával mutatja, hanem egy álarccal, és azt mondja, hogy ez azért van, mert így próbál megélni minden napot. Én itt a próbáláson érzem a hangsúlyt a kép viszonylatában. Mindannyian a napi munkánk, tevékenységeink során szerepekbe kényszerülünk és álarcokat hordunk, a vidámság is lehet álarc. Ezt azért mondom, mert azzal jó tisztában lenni, hogy egy gesztus, amit te egyértelműnek gondolsz, hogy ez arról szól, hogy ez az internacionális jel, a smiley megjelenik, ez ettől még a képi megfogalmazás miatt a néződben elindíthat egy másik irányt is. Nem baj, ezzel nincsen semmi probléma, csak tudd, hogy nem kötelezően a leiratot fogom ebből érzékelni. A kép egy jó megoldás, talán a könyöködet benne hagytam volna, de ennyi a dolog, jó a ritmus. Érdekes, hogy ezen is van egy enyhe fátyol, mintha egy kicsit bátortalanul bánnátok a kontrasztokkal. De megvan a lecke, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:    

Szeretnénk megtanulni (jól) fotózni. Az egyik fontos dolgot már megtanultam. Fotózz RAW-ban. Hirdetem is!

Vicces ez a póló, jók ezek az üzenetek. Régen nem volt pénzünk pólóra, hanem jelvénnyel oldottuk meg ezeket, és az egészen érdekes kultusz volt, hogy kinek milyen jelvénye van, arra milyen feliratokat tesz, emlékszünk ugye a Rolling Stones nyelvére, ez volt egy nagyon vagány dolog. Aztán volt egy időszak, amikor lehetett politikai vezetőket kapni jelvényen, például Gorbacsovot, nekem volt egy ilyenem, arra nagyon büszke voltam, hogy ilyet hordok a hajtókámon. Érdekes, hogy ez a kultúrkör kiment a divatból, és felváltotta a póló. Lehet, hogy az üzeneteknek kell harsányabbaknak lenni, kevésbé megyünk egymáshoz közel, ezért távolabbról is értelmezhetőnek kell lennie a formának. Amit divattervezők mondtak, hogy azoknak a divatmárkáknak, mint például a Dolce Gabana, az Adidas, vagy a Calvin Klein Kelet-Európába szánt ruháikra lényegesen nagyobb betűkkel dolgoznak, amikor a logót fölírják, mint ahogy azt Nyugat-Európában szokás. Külön tervezik hozzánk, a keletre szánt ruhákat. Szóval jó a geg, jó az utalás, jók a ritmusok a két karral meg a nyakkal, köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Talán akik ismernek tudják, hogy a fényképező melyik végén szeretek inkább állni, persze csak a rosszul sikerülő képek elkerülése végett! Amikor megláttam az első feladatot, egyből egy ilyen kép ugrott be nekem, így az elképzeléseimnek próbáltam eleget tenni vele!:)

Kedves Fruzsina, nagyon jó ritmust kapunk, nagyon jó az, hogy a körömlakk és a háttér ilyen ívet tud hozni, és hogy létrejön ez a játékos vonal. Maga az üzenet is nagyon szép. Mindebből az egész formai játékból, az életlenségekből, a színekből a két szem szikrázóan kiugrik és hatásos, egyetlen egy dolgot tennék hozzá: valamivel visszavenném tónusban a két kezet. Ha megfigyeled a bőrszínt az arcodon, ehhez a tónushoz érdemes lenne ragaszkodni. Ehhez képest már a kezed viszonylag kiégett tónust kap. Ha az expozíciónál nem, akkor utómunkánál ez korrigálható. De annyira erős ez az üzenet, ez a jelzés, hogy ez mindent visz, úgyhogy megvan a három csillag és a leckemegoldás is, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:    

Egészen őrületes ez a kép, legfőképpen azért, mert szokatlan a perspektíva, és szokatlan az a helyszín, ahol ez a kép készül, és így, hogy abból a helyzetből, ahol a modell áll semmit nem kapunk. Olyan hatása lesz, mintha a következő pillanatban a mélybe vetné magát, vagy oda zuhanna, főképp azzal, hogy picit a háttér is dől, a figura is elmozdult a függőlegesből. Feszültségekkel teli a kép, és ez egy nagyon fontos dolog, hogy ezt sikerült elérnie Krisztiánnak, miközben a cím nyilvánvalóan arról akar üzenni, hogy ő a magasba vágyik, de mégis itt ez a zuhanós szituáció az, ami a nézőben erősebben fölmerül. Az ötlet rendben van, én jónak tartom a vágást is, a figura elhelyezését is. Keresetlen, nincs különösebben túlmagyarázva a helyzet, nincsenek teátrális gesztusok, valóban egy olyan fotográfiai eszközzel él az alkotó, ami a mélységélességből és a vágásból áll össze. Köszönöm, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:    

Elég sokat vívódtam, mert viszonylag sok látszik az arcomból (jobboldal), de mégsem teljes arc... remélem befér az első lecke kereteibe, hanem... sebaj, se Tóbiás.

Cím: Tükör. Ha elég sokáig nézzük magunkat, arcunkat a tükörben, olyan dolgokat is megláthatunk magunkban, amiket egyébként nem. Amit viszont látunk, az velünk együtt alakul, az is mi vagyunk, legalább félig.

Alternatív cím: Ne emészd magad! A mai világ sok (magyar) emberének valószínűsíthetően napi 1-2 órája azzal megy el, hogy emészti magát, mert nem keres eleget, mert nem felel meg, mert lemarad, mert egyedül van. Ne emészd magad! Nem visz előre, nem megoldás, nézz tükörbe, tegyük fel a jó kérdéseket és álljunk talpra.

Megint ez a graffiti-s világ, a koponya, a tükröződés és a valós világ, a képzelet és a valóság határa, az önmegfigyelés és az önelfogadás, szóval sok minden hozható itt példának, a lecke is egy kicsit a határon van abban, hogy teljesíti-e az első leckét vagy nem, mennyiben tekinthető ez megoldásnak. Én el tudom fogadni, és a három csillag is megvan, ez egy jó geg, tetszik az, hogy ezt így idehozta nekünk János. Talán az élességgel érdemes lett volna úgy bánni, hogy ez az egész megmaradjon élességben a rajznál is. Talán egy kicsit több fényt kellett volna adni az arcra, és akkor exponálásban is a blendével még mehetünk tovább egy kicsivel, nagyobb mélységélességi határt szabva magunknak. De az ötlet tetszik, megvan a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Ez a kép, bár kevés látszik belőlem, többet mutat rólam, mint ami elsőre kiderülne.

Nagyon nagy bizalomra vall ez a kép, nagyon örülök ennek a megfejtésnek. Azok, akik hobbi szinten foglalkoznak tenyérjóslással, biztos, hogy el tudják mondani, hogy mi vár rád a jövőben, hogy mennyi pénzed lesz, és milyen helyzetek lesznek a szerelemben. Egyrészt ezért is van egy bizalmi megközelítés, de a felfelé mutató nyitott tenyér mindig a bizalom, az önátadás, az elfogadás jele is. Ennek nagyon örülök, hogy ez a gesztus megjelenik ezen a képen. Jó a ritmus is, a fények is. Jó a laptop a háttérben, ahogy látom, a macintoshosok táborát erősíted, üdv a fedélzeten. Talán a kisujjat benne hagytam volna. (hegyi)
értékelés: