Pedig nincs, ellentmondás, tényleg így van, zavar, és nem zavar! :-) Én fordítva érzek, sercegés kontra m4a! :D Elfogadok én mindent szívesen. (De most azonnal vond vissza a junk food dolgot! ;D)

A metódusos dologgal egyetértek, én is tudatosan hallgatom, talán egyszer indítottam rádióadást, most Karácsonykor swing karácsonyi számokat, mert azokat kajolom ;-) Ez pl. a kedvencem!
Ui.: Mi a baj a macskákkal? Megtámadják a lemezjátszót a mozgás miatt?

Zoli, némi ellentmondást érzek ott, hogy a lemez sercegése zavar, de apple music nem zavar, itt nálam Cambridge Audio cucc van, és már attól is sírok, ha nem FLAC-ban digitálisan tolom neki át a holmit, hanem analóg mp3-ban vagy akár m4a-ban, mert ég és föld a kettő, de maradjunk abban, hogy neked a digit világa tetszik, nekem a digit tökéletesen elfogadható a kényelme miatt, de az analóg világa tetszik, és ha nem lennének a macskák, azon hallgatnám a zenét inkább, én elfogadom, hogy téged ingerek a sercegés, te fogadd el, hogy nekem a digit, főleg a streamelt zene a junkfood, jó ha van, ha éhes vagyok, de azért alapvetően nem gondolnám elég jónak. Még valami, mert a hangsúly ezen volt: én azt a zenehallgatási metódust nem tartom sokra, amikor nem egy komplett albumot hallgatok, hanem majd a spotify vagy mindegy melyik, Petőfi rádió, szóval majd az automata megmondja, mi nekem a jó. Ez izgalmas lehet akkor, ha felfedezek vele valami újat, 100 esetből kettőt, de engem fáraszt, és el nem tudom képzelni, hogy ha zenét akarok hallgatni, azaz átadni magam annak, amit a komponista kitalált, akkor mondjuk a Trans Europe Expressből a második trekket hallgassam, aztán meg rá egy kis Dark Side of the Moon négyes trekket - mind jó, de vegyesfelvágottban nekem junk food.

LP-re már úgy masterelnek, hogy torzítják az eredeti stúdió anyagot, "LP-hez használhatóvá" teszik. Másrészt mindig sercegni fog, egyszerűen ilyen. (Más az ingerküszöbünk sercegésileg, én egy teljesen új LP-t és egy új CD-t vettem alapul.) Szerintem az iTunesra masterelt m4a fájl is közel áll a CD minőséghez, nagyon nehéz meghallani a különbséget. Rengeteget fejlődött a digitális technika, már nem azok a DAC-ok, mint régen. Mostani stúdió technikánál egy digitális felvétel minden szempontból sokkal jobb.

Azon a szeánszom amit emlegettem, sok milliós lemezjátszón hallgattunk lemezeket. Nekem nem kéne az sem, serceg! Új lemez is. Én elfogadom, hogy ez valakit nem zavar, engem nagyon.

Nem nagyobb a dinamikai tartománya az LP-nek. Mire alapozod ezt az állításodat? Mesélnél arról mi az a "sok hely", ahol napjainkban analóg módon archiválnak zenéket. Mondanál a sokból párat?

Imádom a veterán autókat, nosztalgiával emlékezem Skoda100-asomra. (Most egy 12 éves Ford Mondeo Turnier van, előtte Astra kombi) Minden régi autó vonz, sőt szeretem az ősrégi újra renovált Ikarus buszokat is. Nem annyira, hogy ez hobbim legyen, szívesen, jó érzéssel nézegetem őket, ennyire érdekel csak, nekem nincs. Értem én az élményt, ha örömet okoz, hajrá! Nálam az autó munkaeszköz, annyira foglalkozom a témával, hogy megbízható legyen, nagynak kell lennie (bőgő). Ennek ellenére, én más véleményen vagyok, nem gondolom, hogy egy új Tesla vezetési élménye annyira rossz lenne, és 70-es évekbeli kocsit kellene keresnem vezetési élményhez. A parkolós donuts rajzolás sosem érdekelt, mielőtt tőled olvastam azt sem tudtam az mi. A zene már jobban érdekel, úgy értem nem csak munkám, de hobbim is, vagyis nem mindegy hogy szól, és hajlandó vagyok anyagilag is az átlagosnál többet áldozni a minőségért. Azt is gondolom, hogy az átlagosnál semmiképp nem rosszabb a fülem, talán még jobb is.

Nekem főleg az nem tetszett, hogy le junkfoodoltad a digitális formátumot. A hallásoddal kapcsolatban pedig érdekelne, hogy te ha meghallgatsz egy zenét úgy, hogy Lossless és iTunes (256) kapcsolgatsz egy A-B teszttel, 10 próbálkozásból hányszor hallod meg, hogy melyik-melyik, bármilyen, akár saját rendszereden.

A sérüléses rész amit írtál a végére, engem már nem érint, nem használok CD-t, falakat borít be a sok CD. Én nem akarok ennyit tárolni, és nincs is kedvem annyi CD közül keresgélni. Sokan szeretik ezt, én nem. Úgy alakult, hogy szinte már mindent a felhőből töltök le.(Music) Ha valami nagy becsben van, akkor bedigitalizált ALAC verziót hallgatok, szóval már azt sem CD lejátszóról, de már ezzel sem vacakolok mostanában. Tők jól szól az Music!

A fejhallgató, erősítő, hangfal, DAC megválasztásának nagyobb jelentőséget tulajdonítok. Napjaink átlagánál egy fokkal jobb minőségű DAC-ot, fejhallgatót, erősítőt, hangfalat használok. Baromi jól szól minden digitálisan, akár streamelve is. Ezt arra írom, hogy írtad, hogy "a hangcsatorna gyenge elemei okán nem fogod hallani a különbséget olyan erősen". Hallható minden, vagy pont nem hallható, szerintem a csatornával nincs baj. Én a lemez sercegést mindig hallom, "csatornától" függetlenül, az ALAC kontra iTunes tömörített fájlt már kevésbé, csak ha nagyon odafigyelek, akkor sem mindig, 100%-osan biztosan nem. Az biztos, hogy nem zeavar, hogy "hú most streamelt zene szól, hallom, hogy ez vacak" Kitűnően szól ezen a rendszeren az is. Szerencsém van, hogy nem zavar, ha zavarna, akkor bajban lennék! :)

Elolvastad a cikket amit mutattam az előző kommentben? Jóska kérlek fordítsd le egyszer az egészet Zsoltnak, ha lesz egy kis időd erre! Az utolsó mondatát te is érted talán, idemásolom, mert ezzel én is egyetértek: "Some people like marmalade and some people like mustard. If people like to listen to vinyl, do so, enjoy life. But don't say that the sound is better."

Zoli, egyszerűsítsünk, mert annyi mindent kavarsz egybe, hogy így nehéz lenne a dolgot megválaszolni. Maradjunk csak az LP kontra CD-nél. Az, ha serceg a lemezed, pattog, az hiba, és nem kötelező hiba, ott vagy kinn hagytad a lemezt porosodni, vagy eleve szar a lejátszód. Egy már akár csak középkategóriás lemezjátszóval, és ha tisztán tartod a lemezed, nem fog pattogni, ezt garantálom, sem brummogni, sem semmi zaja nem lesz, ami nincs eleve a zenében. Úgyhogy ezt kivehetjük a képletből, mert ennek megvan az analógiája a CD-nél is, ha az karcos, koszos, akkor szarabbul fog szólni, ha egyáltalán lejátssza, és ez is igen erősen lejátszófüggő, egyszerűbb cd játszók nem adnak olyan hibajavítást. Ami meg igen, ott is az adat kárára megy a javítás, tehát a minőségére.

Ha ezt elfogadod, akkor ha összehasonlítod a CD-t az LP-vel, az LP dinamikatartománya jelentősen nagyobb, mint a CD-é, még az audiofil CD-k is csak közelítik azt, amit dinamikában a lemez tud. Mellesleg csak mondom, hogy az oly sokszor átkozott kazetta is megveri dinamikában a CD-t, persze nem a Polimer meg ORWO kazetták, de egy minőségi metal szalag egy jó lejátszóval biza csoda szuper dolgot tud még ma is. Azért az nem véletlen, hogy archiválni sok helyütt még mindig nem digitálisan archiválnak. A bakelitet nem a minősége vitte padlóra, hanem a kezelhetetlensége. Az, hogy törődni kell vele. Melós.

Ami meg az MP3-at illeti. Van olyan, hogy digitális zaj. Teljesen más a megjelenése, mint az analógnak, nem olyan kiszámítható, tehát ha füllel a zajra rá vagy állva, nem biztos, hogy egyből észre fogod venni, egy 320-as mp3 ffőleg a popzenénél már kábé a mindegy kategória, ott már tényleg nem sok a különbség. De van. Abban igazad van, hogy az embere zöme eleve alsó kategóriás holmikon hallgat zenét, nincs ezzel baj, a Sokol rádió is kiváló, ha emlékszel az eredetire, fejben kipótolod a hiányt, az élmény megvan. De ha összeadod mondjuk az MP3 és a stream adatvesztését, azért elég brutális dolgok tudnak kijönni a végén, legfeljebb a hangcsatorna gyenge elemei okán nem fogod hallani a különbséget olyan erősen. De a digitális zajt, ahogy a dinamikacsökkenést az is hallja, aki nem hall 20-tól 20-ig.

A kulcsszó az élmény. Kinek mi az. Neked a veterán autó nem az. A T-modell nekem se vágyam. De meggyőződésem, hogy ha vezetési élményt keresel, az valahol a 70-es években volt utoljára meg szériagyártott autóknál amerikában. Ami azóta történt, óriási fejlődés, főleg a megbízhatóság és az utasbiztonság területén, ez kétségtelen. És fontos. De a vezetés élményében, abban, hogy valóban autót vezetsz, egy Mustang vagy egy Cadillac teljesen más világot hoz, mint egy szutykos BMW, amivel lehet vagánykodni a jégen, meg rajzolni a donutsokat a parkolóban, egészen addig, míg nem jár arra egy amcsi muscle car, de ha a grand tour élmény kell, az ne a mai autókban keresd.

A végére még valamit. A sérülések. Egy meggyötört bakelit, vagy egy 30 éves kazetta nyilván szarul fog szólni, de szól. De vegyél egy CD-t és hagyd a napon, vagy csak vedd elő akár a legfaszább Decca vagy dajcsegramofon cd-d 20 évvel a kiadása után, és sírni fogsz, amikor ugrik, idétlenkedik, majd megáll a lejátszás, és azt utána simogathatod, polírozhatod, ha a rágalvanizált tükröző felület beteg lett, vagy a műanyag ellöregedett, nem játszod le. Ugyanez igaz az mp3-ra is, ha a file megsérül, cseszheted. És most arról nem is beszélek, hogy igen sok olyan felvétel van, ami nincs digitálisan meg. Hát, így.

Hú de jó lett volna, ha ott vagyok élőben ebben a műsorban, vagy be tudtam volna telefonálni! Zsolt nagyon magabiztosan beszél junk foodról. Az analógia rossz. Ennyi erővel a vezetékes pulse telefonnak van világa, a mobil az junk food, ezért maradjunk a "régi jól bevált" vezetékesnél! Tudni kell használni az eszközöket. Ha egy szimfonikus zenekari felvételen egy halk rész van, és visszahallgatásnál serceg, pattog, az kinek hiányzik? Az milyen "világ"? Szerintem szét kell ezt választani. A Gramofon lemezeknek is van "világuk", tekergetni a kurblit, cserélgetni lemezenként a tűt, közben melegséggel a szívünkben emlékezni a régi szép időkre. Én a nosztalgiát, az old timer autókat, gramofonozást, kazettát, és most már a CD-t is ezekhez a "világokhoz" sorolom. Voltam nemrég egy hangfal bemutatón, amikor LP-vel demóztak egy új hangfalat. Nekem ez vicces 2017-ben. Ez a technológia egyszerűen elavult és kész. Lehet szentimentalizmusból FORD T-modellel járni munkahelyre a hétköznapokban, ennek megvan a "romantikája", és megértem, hogy "van világa" ahogy pöfög az ősmotor, pár ember lehet, hogy meg is teszi és használja, de ha igazán oda szeretnél időre érni valahová, akkor olyan közlekedési eszközt kell választani, ami a mai kornak megfelel. A T-modell, a kazetta, az LP, ugyanolyan dinoszauruszok. Régiek, kényelmetlenek, a biztonság már nem a mai elvárásoknak megfelelő, és a megbízhatósági faktor, és a minőség sem az igazi. Én nem torrentezek zenéket. Ha kell valami, akkor szinte minden esetben tudom Streamelni az Musicról (igy a szerző előadó is részesül), vagy ha utazom, le tudom tölteni, hogy offline hallgathassam. Arról nem is beszélek, hogy az AirPlay egy kitűnő dolog, 2 AirPlay hangszóróm is van, az egyiket tudom vinni magammal (pl. egy hajós munka esetén egy kabinban a lemezjátszóval ellentétben jó szolgálatot tesz. Az Musickal kombinálva kiváltja egy régi magnó szerepét.), a másik AirPlay hangfal pedig túl jó cincálni, az otthon marad, kitűnően szól. Másrészről rengeteg CD-m van, amit soha sem hallgatok már (folyamatosan ajándékozom elfele), nincs is már CD játszóm. 2010-es MBP-mból kiszereltem a Superdriveot, és SSD-t tettem a helyére, hogy gyorsabb legyen, mert rájöttem, hogy a CD/DVD írást már évente csak egyszer-kétszer használom. A streamelt zene használata ugyanolyan, mint a mobiltelefon. Hányszor hallottuk régen lefitymálva: "-Én nem vagyok olyan fontos ember, nekem nem kell!" És biztosan emlékeztek, a susogós nadrágos makkos cipős "üzletemberekre", akik óriási mobiljukat az étterem asztalára tették, jól látható helyre. (ennyit a stream használatról, és a junk food hasonlatról, így is lehet használni valamit, meg úgy is) Tehát mobil az junk food? Mert úgy használták sokan? Kinek nincs ma már moboltefonja? A kérdés lassan az, hogy kinek nincs ma már okostelefonja? Szinte okostelefonon kívül más telefont már nem is lehet kapni, utána kell járni, ha valaki olyant akar. Nekem tanításnál remek dolog volt, hogy amikor szerettem volna demózni valamit, nem kellet hazamennem bármilyen zenéért, hanem Music-on rákeresve, azonnal mutathattam a diákoknak, és jól is szólt. Minek van "világa", ha nem ennek?!? Aki pattogós zenét hallgat, amikor sercegés szól mondjuk egy halk fuvola helyett, vagy megnyúlt szalagon hallgat zenét, az vacak, Zsolt szavaival élve "junk food"-ot eszik! El kell ezeket a dolgokat választani, hogy valakinek hobbija az LP gyűjtés, szereti kézbe fogni a borítót, van egy jellegzetes szaga a lemezeknek, jó dolog törölgetni, babrálni, elővenni/kézbe venni a korongokat, majd feltenni, és sercegtetni rajta a tűt. Ez egy hobbi. Veterán autó. Nincs köze sem a zenehallgatáshoz, ahogy egy új autó sem "junk food" egy T modellhez képest. Sokaknak egyszerűen nincs is fülük, és az analóg (LP) magasabb minőségéről papolnak, holott nem is hallják. Ezzel igazolják a hobbijukat, ahelyett, hogy azt mondanák, "Jobban szól a digitális, de én szeretek az LP-vel babrálni, mert jó érzés! A tárgyak nekem fontosak, szeretem a régi dolgokat, és az egész LP körüli szertartás fontosabb nekem, mint az hogy a zenében olyan hangokat halljak, amik igazából nincsenek is benne." Cikk azoknak, akik szerint az LP "jobban szól". Érdemes elolvasni. Itt kipróbálhatjátok, hogy mennyire halljátok a tömörítést. Szerintem az jogos, ha valaki szereti babrálni a lemezeivel kazettáival, vagy van egy óriási LP gyűjteménye, amit hosszú évek alatt összegyűjtött, és hobbija egy borral leülni hallgatni a sercegős LP-t, vagy a régi gramofon lemezeket, de ettől az on demond zenehallgatást ledzsankfúdozni kissé mókás. Még tudnék hosszabban is írni erről, de inkább élőben kellett volna hozzászólni, ez sajnos nem volt akkor számomra lehetséges.