Helló. Ma esti rádióadásomhoz (SENSiLLA - Sena Dagadu) e képkölteményt választottam kedvcsináló gyanánt.
Köszönöm.
Igen, azt látom, hogy nagyon határozott képi világgal, egy nagyon eltökélt szándékokkal rendelkező alkotót köszönthetünk körünkben. Ez a kép is attól izgalmas, hogy nem csak a tónusokkal játszik, hanem a fényekkel és a formákkal is, és olyan információ mezőt kapcsol be, ami valahol a mély tudattalanunkban hordozott emléknyomokkal - akár nevezhetjük törzsi motívumnak - dolgozik. Ezek olyan formák és jelek, amik mint szimbólumok, a mindennapjainkból hiányoznak, de mégis valahol legbelül ezeket hordozzuk. Abszolút szimpatikus az, hogy mersz játszani, mersz létrehozni ilyen mondhatni színpadi hatásokat, mert leginkább a színpadi előadásoknak a sajátja a smink, de ez azért fontos, mert tulajdonképpen az egész testünk szolgálhat minket, és a határ csak a saját fantáziánk határa, hogy mit engedünk meg magunknak, vagy milyen utakat keresünk. Én ezt nagyon pozitív dolognak tartom, hogy valaki saját magával kapcsolatban, mint egy festővászon, használja a testét. Megvan a leckemegoldás, köszönöm. (hegyi)
értékelés:
Helló. Ma esti rádióadásomhoz (SENSiLLA - Sena Dagadu) e képkölteményt választottam kedvcsináló gyanánt.
Köszönöm.
Ohh hát ez most nagyon jól esett köszönöm István :) a photoblogot találtad meg? vagy hol sikerült? érdekel :D
Hát, én vettem a fáradtságot, utánakerestem, és megtaláltalak a neten - csodálkoztam volna, hogyha nem lenne fenn több munkád. ÉS remélem, itt is beszéhetünk majd róluk :)
Lényegében István mind elmondta, amire én is gondoltam. A tikkadtság, szomjúság, illetve az, hogy a szem világának bejárata most zárva van, holnap majd nyitva lesz.
Én is várok tőled egy olyan képet, ahol már a szemed is látszik. Fontos része az arcnak. Mellesleg le sem tagadhatod az öcsédet :D
H.Zoli: nahát, Dead Can Dance :) Tényleg :) Van az A passage in time albumuk, annak borítója ugyanez a színvilág, csak ott egy pillangó szárnya és annak pápaszeme van felnagyítva. De azért ha nem hozod fel a DCD-t, nem jutna eszembe. Viszont értem a zenei párhuzamod hangulati élményét is :)
Nyözö: ellentmondásaid is nagyon érdekesek, igen, hiszen itt e női arc szépsége átüt a drámán is. És talán mindezért, ma reggel(?) a rapszódiát is jól érzem a fotón. A homlok ráncolt, az ajkak nyugodtak, a szem festett a bőr textúrázott. És keretezi a jólápolt haj. Erős nőiesség, és az idő finom patinája. Teátrailtás, és természetesség... Bezártság és kizártság :)) No, nem bonyolódom tovább.
Gratula, innen nézve nagyon bátor és összehangolt használata a fény-képezésnek. Messzire megy, nagyot lép, nem finomkodik, nem látszik visszahúzó erő. Kösz, ajándék ez a kép.
Épp a "Return of the She-King" című számot hallgatom a Dead Can Dance-től, illik ehhez, a finomsággal, méltósággal, megmutatkozással. (Honlapjukon meghallgatható.) Ja, tényleg, ez a kép filmes is nekem, profi.
Ez nagyon hatásos, sokféle gondolatot ébresztő kép. Nem túlszűrt, nem modoros, hanem így a maga nyersségében is van benne valami puha, valami lelki töltet, valami feszültség. Érdekes, hogy teljesen ellentétes jelzők törnek ki belőlem, de épp ettől lesz számomra nagyon érdekes a kép. Az a bejárat szerintem kijárat is. És a következő képen felpattan a szemhéj... :)
Hát ez a bejárat most még csukva van... Vagy már... De szemlátomást benn történik valami... Az előző fotó üzenetétől még nem tudok elszakadni, és nekem a képzőművészet szeretetéről mesélsz ezzel a képpel is. A vizuális kultúra befogadásáról, és hogy belül történnek meg a dolgok. Vagy - ha szabad még kalandoznom - a bőröd és a szád szárazsága tikkadtságot, szomjat sugall, így éppen érthetem úgy is, hogy a lezárt Bejárat mögött már nagyon szomjazol, holott most éppen hogy Te oltod a szomjúnkat... :))) Remek!
megtiszteltetés nagyon köszönöm :)