Család
Sajnos kissé bemozdult (még mindig nincs állványom).

Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy nekem ez a kép a kedvencem, éspedig azért, mert amikor a Zsolt idetekergette a gépet, és megláttam, akkor majdnem felsikoltottam, hogy te Zsolt, honnan kerítettél egy fényképet 1973-ból a Somogy Megyei Néplapból, ahol Szabó Dezsőné vájárfeleség éppen beköltözik az új lakótelepi lakásába című képet látjuk. Mindamellett, hogy esetleg a Kati most kést ragad és nem akar többet idejönni dolgozni, nem azért mondtam ezt most, mert bántani akarom, hanem igenis van az egésznek a tárgyi rekvizítumoktól, a környezettől is egy archaikus hangulata. De nem ez az egyetlen ok, ami miatt így érzem, hanem a kompozíciós rend, a fotós döntése, hogy hová helyezkedik el, hogy a nagymama, aki pontosan azt a 60-70-es éveket idéző, biztonságot sugárzó családi szoba melegét sugározva, a boldog békeidők hangulatával olvassa a Háromszék című újságot, ahol a másik hölgy, akinek az arcát, gesztusait pont kitakarja ez a kis virág, és így nem tudjuk, hogy az arca valójában milyen gondolatokat rejt, de azt látjuk, hogy a szemével pontosan a nagymamára tekint, és mielőtt mélyebbre mennénk ebbe a helyzetbe, azt azért lehet sejteni, hogy a két szereplő között igenis van kapcsolat, mindenféleképpen a kép ettől a háromszögszerkezettől a kompozíciós rendben a nagymama bal kezével tartott újság tengelyformái is a távolban látható másik szereplőre irányulnak, így ez a bizonyos háromszöges szerkesztés nagyon jól működnek, és többször is felfedezhető a képen, pl. a terítő lehajló csücske is jó ritmusban kapcsolódik egymáshoz. A képen van egy feszültség, és ezt ez a háromszögszerkezet is valahol, finoman erősíti, mert a csúcsára állított háromszögek vannak többségben a képen, még a virágcsokor formarendje is háromszögeket jelent, tehát miközben a kép látszólag egy fantasztikus, megbonthatatlan harmóniát mutat, filozófiájában van egy nagyon furcsa kettősség; ránézve azt mondjuk, hogy ugyan az a hatvanas, hetvenes évek, az idősebbek tudják, mire gondolok, míg a kép belső szerkezete egy teljesen másfajta belső feszültségről beszél, és ettől olyan izgalmas, ettől olyan zseniális ez a kép. Már többször tettünk utalást az estiklopédiára, és itt ajánljuk, hogy ha a Katalin a Török László a család c. képét meg tudja nézni, akkor még érthetőbb lenne, hogy mire próbálunk utalgatni. Úgyhogy én ezt a képet három disznóra értékelem. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

Kedves Camilla, szerintem minden lehet, amit látsz a fotón, fotóban. As you wish. Amiután kikerült ide a kép, az én variációm is csak egy a sok közül. Pont olyan, mint a többi, amiket itt írtok. Épp ezért nagyon érdekes nekem elolvasni a hozzászólásokat (és természetesen az értékelést is, mert amellett, hogy értékel, és technikai szempontból sok-sok hasznos dologra hívja fel a figyelmet, sokszor egy számomra teljesen új értelmet is ad a képnek). Úgyhogy kérlek, továbbra is meséljétek el nekem, miről szól a kép, ha ránéztek. Hát ez az én mondanivalóm. ; )

Mintha a fiatal nő szorongna...

Szerintem nagy jelentősége van az arckitakatrásnak, amely adta magát ha jól sejtem, azt érzem, hogy ez /is/ egy mondanivaló, egy közlés. Szívesen meghallgatnám Katit, rengeteg variáció lehetséges. Összességében nyugtató hatással van rám a kép hangulata, nem tudok betelni vele:-D

Valóban megvan a képen a Nagyi-lak fogalma.
A másik alak arca a virág miatt zavaró.

egy kissé groteszk a nagyi körmei, valamit ellensúlyoz itten..

egyszerűség és tisztaság a szavak abszolút pozitiv értelmében, eszméletlen, ahányszor végiggörgetem, megakad a szemem ezen a fotón és csak ámulok, meg sem tudom mondani talán én sem mi a legfontosabb ebben a képben ami magával ragad...
Olyan, mint egy filmkocka, egy film.

Gábor, szerintem az jelent épp valamit, a szemeket emeli ki, sejteti a gondolatokat, sztem...

Az egy szemüvegtok, nem távirányító.
Egyébként tényleg nagyon korrekt, az egyetlen fájdalmam, hogy a virág kitakarja a másik alak arcát. Az még azért kéne.

Megahányszor meglestem ezt a képet, annyira a kislánykorombeli rokonlátogatások jutnak eszembe róla, kellemes. Tökjó hangulata van, szeretem. A "Nagyi(?) nekem nyugalmat áraszt egész lényéből, szelíd mosollyal az orcáján, miközben az Édesanya(?) kissé kérdően és "egyedül hagyottan" tekint felé... Szinte hallom, ahogy megkérdi: 'mit tudsz amit én még nem?'...
Csak ez jutott eszembe...
Nagyon odavagyok ezért a fotóért, az egész színvilágáért, sugall egy kis bizalmat,a csipketerítő, a gondosan a vázába helyezett virágszálak, és a Nagyinál az irányítás, mert a távirányító is felé mutatva pimaszul az asztalon hever.., ahogy a nagyszülők nyugalmat árasztanak ez a kép nekem ezt most visszaadta pár pillanat erejéig, jól érzem magam amikor előttem van ez a kép.:)

Ez a Nagyi-lak?

Új hozzászólás