A figyellek c. kép folytatása, ismerkedés magammal.
Márti kérdése abban a tekintetben érdekes, hogy ha minden játék, azaz semmi sem valóság, akkor hol húzunk határt, mi az, amit érvényesnek fogadunk el és miért. Karakteres fejhez kemény világítás, vagyis eleve van az egésznek egy töredezettsége. De ideidézném Churchill portréját, amit Yousuf Karsh készített. Ugye a sztori, hogy az engedélye nélkül kivette a szivart a szájából és exponált. Kevesen tudják, hogy két kép készült, egy rögvest utána, egy meg később, mosollyal már.
Szóval a másik, hogy ne feledjük, más ha a fotós fotós és más ha modell is. Az önkép abban segít, hogy gondolok valamit, hiszem, hogy erősen, megcsinálom, és visszakontrollálom, hogy na, az lett, megjelent? Erre kiváló.
Ma estére ezt átveszem illusztrációnak az adásunkhoz. Kösz.