Egy fix pont
vonaton utazva fényképeztem

Egy fekvő formátumú képet látunk és azt kell, hogy mondjuk, hogy ez a kép jól ábrázolja a mozgást, a füstpamacsként jelentkező elmozdulások jól ritmizálják a képet, miközben a háttérben megjelenő házak a térélményt is megadják. Talán abban lehetne a továbblépés iránya - miközben azt be kell látni, hogy egy ilyen kép elkészítésekor a véletlennek igen nagy szerep jut, hiszen nem lehet pontosan kiszámítani azt, hogy mi fog a képen megjelenni - hogy a kép jelenlegi kettes tagozódásába az alkotó becsempészi a harmadik síkot is, a közelit, ahol akár a vonatablak belső oldalán megjelenő tárgy, tükröződés, akár valami személyes holmi szintén élesben dinamizálhatná a történetet, kialakulhatna egyfajta viszonyrendszer a belső és a külső történet között, a szemlélődés amit most látunk, gondolati síkon is éreztetné az alkotó attitűdjét. (szőke-hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Engem nem zavar, ha véletlen a kép, ha az alkotó utólag jól választja ki (már Tom Sawyer is azon vitatkozott Huck Finnel, hogy az ér-e, ha valaki a kukoricakenyérben ráharap egy kavicsra, és kiderül, hogy gyémánt, ha más meg az életét végidolgozza egy darab gyémántért), de az viszont igen, hogy nekem nem tetszik a ház helye a képen.

A címadásnál pedig annyit mondanék, hogy olyan cím szerintem is kellhet, ami az embert elindítja, de nem olyan, ami a végállomásra rakja! Az utalás jó, de a megfejtést szerintem nem szabad szövegben lelőni.

És a kamera elmozdítására exponálás közben, ha jól értem.

Nem zavar a diskurzus, érdekes.

A redőnyzár lefutására gondolsz, Zsolt?

Szerintem Nóra és Emil kibírják.
Arra próbáltam utalni, hogy a vonatos képnél a három kép úgy néz ki:
- üres utca, üres viadukt
- üres utca, vonat a viadukton
- járókelők + vonat.
Én itt érzem, ahogy a képe tudatosan kialakul, komponálódik.

Az autóversenyen, főleg az akkori technikával leginkább azt lehetett tenni, hogy az autó felé kattint. Ha ezt sokszor csinálja, lehet belőle jó kép is. Lehet benne elképzelés, amire törekszik, de nagyon nagy a véletlen szerepe. Ebben hasonlít Nóra képére. Szerintem.

Apropó, azt tudjátok-e, hogy a Gábor által beidézett képen miért olyan az autó kereke és az egész?

A többire: jó lenne, ha jönnétek a következő táborba, mert ott ilyesmikről is szó lesz.

Nem akarom Nóra emil rendszerét lefárasztani, de erre azért még válaszolok:
Neked az a lényeg, hogy valószínű beállított vlmi vagy sem? Nem mindegy? Az a lényeg, hogy a néző be tudja fogadni, el hiszi. 28-ban fél percenként járt a gőzös?
Egy autóversenyen is ugyan olyan tudatosan ( sőt ) lehet alkotni

Az azért elég más. Arról összesen három kép készült, amiből egy lett híres és valószínű, hogy ez a híressé lett ez épp hpgy beállított kép. Ott sokkal inkább volt lehetőség tudatosan komponálni.
Ha már a nagyokhoz hasonlítunk, akkor inkább talán ez:
http://www.masters-of-photography.com/L/...

A beszélgetésünkkel kapcsolatban André Kertész Meudon c. képe jutott eszembe
http://www.masters-of-photography.com/K/...

a riport más. ott tudod hova mégy, tudod kivel találkozol, nagyrészt azt is, hogy mi fog történni. A tapasztalatból lehet tudni, hogy ki merre mozog, honnan jön a fény, hova állsz, mikor exponálsz. A riport onnantól izgalmas, amikor magadnak keresel benne kihívást. Ezért is van riport lecke. Belekóstolni egy téma feldolgozásába.

kimondta Nóra, volt egy elképzelés benne, és az elkészült képek között ez lett az valószínűleg, ami megmaradt.

Zsolt, mellesleg a riporterek mennyire dolgoznak rutinból, tehát hogy nem gondolkoznak sokat a kép elkészítése előtt, mert gyorsan kell, ugyanakkor a gyakorlat, a 'zsigeri' fotózás biztos szerephez jut?
na de ehhez sok év gyakorlat és igen jó szem kell

Itt van egy kép. Induljunk ki abból. Ez a kép nem a technikáról szól. Nem is az előre pontosan megtervezettségről. Ennél a képnél nem lehet technikázni, se tervezgetni. Itt az elhatározás az alap, a hangulat, amit az alkotó vissza akar adni. És hogy ez sikerül, az a kitartásán múlik, meg a szerencsén. Ezt egyszerűen nem lehet máshogy csinálni - főleg digittel nem, ami exponáláskor késik is - minthogy fényképezel, kattintasz, és reméled, hogy akkor exponált, amikor akartad és az lesz a képen, amit sejtettél. Ezt akármennyi gyakorlással is csak sejteni lehet, aki azt állítja, hogy tudja, hogy mikor exponál, hogy ezt elérje, az szerintem nem mond igazat. És ez semmit se von le, vagy ad hozzá a képhez, egyszerűen tény. Volt egy természetfotós srácról egy film a tévében. Az volt a terve, hogy egy baglyot fotóz le egy kereszten. Aztán az lett a terve, hogy oké, a bagoly megvan, a kereszt is, de jó lenne, ha épp villámlana. Eddig a terv. Merész terv. A kivitelezésnél meg a szerencse és a kitartás is kellett.

Józsi! Ne haragudj meg, de sántít az állításod, mert nem fejlesztenék a fgépeket, s lyukkamerával is fényképezhetnénk. Bár kell azt látni szerintem is, hogy valóban nem a legfontosabb kérdés a kamera kiválasztása, a kép elkészítéséhez.

igen, de én hiába ülök tűzpiros olasz sportkocsiba, egy közepes sofőr a saját hondámmal leiskolázna.

Azért van, amikor a technika korlátoz és amiatt nem lehet megcsinálni, amit kigondolsz.
Mondjuk az én előző gépemen nem volt B. Az azért leszűkíti a lehetőségeket.

Feri, a gép huszadrangú dolog, éppen az rgb példád mutatja, hogy milliós géppel lehet technikailag tökéletes, de semmitmondó képeket gyártani és fordítva. a hegyi szokta volt mondani, hogy a fejben legyen meg a kép...

Egyszerűen volt két-három elképzelésem, és amikor a táj olyasminek tűnt, akkor gyakorlatilag folyamatosan fényképeztem (ablakon keresztül, polárszűrővel, hogy a tükröződést kiszűrjem).

Szeretném zárójelben megjegyezni, ha jól emlékszem, Nórának egy "egyszerű" bridge gépe van, amivel nagy ügyesség kell egy ilyen képet összehozni.

Megfelelő fényképező géppel, és némi gyakorlattal, 10-30 expozícióval elérhető.

Nem ez volt a kérdés, persze a véletleneken sok múlik.
Akkor adnék igazat, ha Nóra mondjuk 5 percenként kidugta az ablakon a gépet oszt majd valami kisül belőle ( cinikusan már ez is tudatos ). Szerintem nem így történt

Feri, 110-nél lehetsz tudatos, de a végeredményt nagyban fogja befolyásolni a véletlen.

mondtam, hogy ezt a képet?
"ilyen képet nem lehet tudatosan készíteni"
De!

110-el robog a vonat. Ha ezen te tudatosan bármit is fényképezel, akkor le a kalappal előtted, max. az állomásokat lehet tudni, hogy mikor jönnek, de hogy egy ekkora lyuk, amin pont egy lakóház látszik át... már nem tudnám megmondani, még körülbelül sem, hogy hol volt, hiszen a kész képet csak itthon láttam. A picike rés elől talán tegnap tört le az ág, de egy hét múlva vissza fog nőni oda valami, ez egy dzsumbuj, háromméteres gaz a vonat mellett, némi fával színesítve.

Miért nem lehet tudatos? Kevés változó van ezen. A ház marad még egy darabig a fák is és a vonat sem fog máshol menni. Talán a felhők másképp fognak kinézni, de azt szerintem pontosan nem is figyelted meg, mert mint mondod nem tudatos. Először megfigyeled és a következő vonattal már tudatos lesz.
Ez a munkád pedig nagyon jól sikerült, képzed ha tudatosan visszamész

Gábor, köszi. Gyorsan hozzáteszem, hogy ilyen képet nem lehet tudatosan készíteni. Ez többszáz elkattintott képből egy jó. Egy véletlen kép.

Én nem vagyok olyan mértékben 'művészi', hogy ne érdekeljen, hogy megérti-e a képemet az, aki nézi. Én szeretném ha megértenék. Nem az a célom, hogy a nézőben elinduljon egy ad-hoc asszociációs lánc, mert ahhoz nem kell az én képem, ahhoz bármi is jó. Én egy olyan asszociációs láncot akarok benne elindítani, ami a képemhez kapcsolódik, és _lehetőleg_ azt, vagy valami hasonlót ad ki neki, mint amit nekem az élmény adott élőben. Ehhez szerintem 99 %-ban kell a kép címe. Nagyon ritka eset, hogy ne kelljen.

Nálam ez tízből tizenegy pontos. Nem tudok mit mondani.
Nagyon jó.

Elfogadom Nóra hogy kell egy kiinduló pont, de ez az elindulás valamerre bizonyos mértékben eltereli a nézőt, ahelyett hogy ő saját maga próbálna befogadni és felfedezni. Elismerem persze hogy egy jó cím egy jó képnél jobb, minttha egyáltalán nem lenne.
Másrészről sokszor látja az ember (nem erről a képről van szó) hogy a cím verbálisan próbálja a képet támogatni, magyarázni, mert az alkotó is érzi, hogy a kép önmagában nem áll meg.

Egy fix pontban benne van a tartalom.

Köszi. Szerintem kell a képekhez cím, egyfajta hívószóként, hogy elindítsa a gondolatmenetet valamerre.

Nóra, itt is mondanám amit a címekről a Feri egy képe alatt, hogy itt teljesen felesleges (mármint a cím nekem), mert olyan kiválóan szerkesztetted meg a képet, az elmosódott fákkal oda viszed a kép aljába a tekintetet, ahol az ellenpont van és ezzel nagyon frappánsan fejezel ki vizuálisan egy gondolatot, amit szavakkal megtámogatni már nem kell. (szerintem)

Új hozzászólás