Tamás, a keddi adásomhoz, ami este 8-tól lesz, kérem szépen ezt a képed.
Jó ez a hangulat, David Lynch Mulholland drive című filmje jutott eszembe, fene tudja miért, érzem, hogy valami történt, és az is biztos, hogy még történni fog, ez a feszültség jót tesz, kell. De van egy bajom Tamás, és ez akkor is bajom, ha értem, tökéletesen, hogy miért kedveled az eszköztelen fotografálást. Ez a horizont. Egy fok kábé, nem sok. De engem kivisz, nekem gyengíti, hogy nincs egyenesre hozva. Minden más működik, van feszültsége ennek a teleszöszöződött víznek, a part alig kivehető magányos részleteinek, a teliholdnak, szóval összeáll ez, csak ez a kis utómunka, kontroll, hogy aminek kell, annak egyenesnek kell lennie. Lehet elforgatni, de úgy, hogy akkor egy új koordinátarendszernek kell létrejönnie, lásd Féner. (hegyi)
értékelés:
István, semmi bántó nincs abban amit írtál. Ilyen lehetne a diskurzus a képekről, ha nem lennénk beszarva, nehogy valaki megsértődjön.
Értem én, értem Zsolt. Azt képzelem, hogy értem az egész jobb oldali részét a képnek. Világos az uszadék hitelessége is a képen. Nekem ez a kerti építmény fájdalmas. De tudom, hogy ez magánügy. A saját nyomorom. Biztos ezért nem értem a Jürgen Tellert sem.
No igen, csak a fotó feladatköre szélesebb, mint az építészeté, és itt van létjoga a lakosságinak, azaz annak, amikor valami szándékosan nem akar emelkedett esztétikát, mert az igazságát és az abban, a találtban, a valósban rejlő esztétikát keresi. Ha ezt a képet utómunkázod, lehet egy szép, de tök üres formavilágod. Ha kiszeded a koszait, akkor azzal a mesét is kiszeded belőle.
Dehogynem. Nehéz pontosan fogalmaznom ezt, de a lakosságit legjobban az esetlenséggel tudnám közelíteni. Valami olyasmi amikor világos szándékokkal vág neki az ember a feladatnak, de a végén az erőforrások, vagy a motiváció hiányában rögzül egy állapot. Ez egy kreált jelentéstartalma ennek a szónak és építészeti példákra használom -lehet, hogy helytelenül-. Engem egyébként is foglalkoztat a spontán-, vagy építészek nélküli építészet. Tele van a környezetünk a spontán építészet lappangó szépségeivel, ennek ellentéteképpen lehet tekinteni a lakosságit. Egy ösztönösen szépen komponált oldalhatáron álló homlokzat az apró nyílásaival, vagy egy hátsókerti gazdasági épület bővítése sokszor poétikusabb mint ami az utca felé látszik. Remélem sikerült világosan fogalmazni, valamennyire. Újraolvasva az első hozzászólásomat, mostmár bántónak érzem néhol. Ez nem volt szándékos és elnézését kérem Tamásnak.
Tamás, köszönöm a gondos válaszod. Szerintem sokkal közelebb kerültem a képed értéséhez. A szépet és a jót azt rágom még magamban. Én arra hajolk ez már etimológiai kérdés. Szép, vagy ahogy tetszik jó napot!
István, azt kellene előszőr tisztázni, hogy a szép és a jó, nem egymással folyamatosan felcserélhtő fogalmak. Minden képzőművészetet tanító iskolában az első szabály, amit a hallgatókkal megértetnek: Nem szép képet kell csinálni, hanem jót!
Azt írod: Mert nem valamilyen hangsúlyos, vagy koncepcionális "nem szépség" szándékoltságával vannak benne a képben. Én meg azt mondom: DE! Mindaz amit kifogásolsz, nagyon is szándékos. Persze nem kell, hogy tetsszen neked így. De talán az általad belelátott képet keresed és az nincs ott, mert nekem más hangulatot sugallt az a helyzet.
A szépség fogalmáról hosszasan lehetne diskurálni, de most csak egy mondatot. Hogy ki, mikor, mit tart szépnek, azt meghatározza a kultúra amiben felnőtt, a tanulmányai, a hangulata, a divat vagy trend és még más dolgok is. Ne felejtsd el, hogy például a giccsnek legfőbb fegyvere a szépség, mégsem tartjuk JÓ-nak.
Tamás, érdekes az amit mondsz. Napok óta gondolkodom ezen. Mi az, hogy szép kép? Mi az, hogy jó kép. Mikor vagy elégedett egy képpel? Én sajnos mindig magamból indulok ki. Így csak azt tudom mondani, hogy egy képpel én akkor vagyok elégedett, ha a fejemben megszülető kép, a képernyőn is legalább 80%-ban fedi az elképzeléseimet. Ezek nekem szépek. Nekem a te medencés éjszakai képed is a szépség igéretét hordozza, mert egy csomó szép dolog van rajta. Szépen van elrendezve, jók az arányai a foltoknak. Ami nagyon zavar - hangsúlyozom engem - az a kép "lakossági" elemei. Mert nem valamilyen hangsúlyos, vagy koncepcionális "nem szépség" szándékoltságával vannak benne a képben. Érdekelne egyébként, hogy miért nem célod a szép kép készítése, vagy az, hogy mi a célod a fotózással? Csak azért mert a magam részéről csak olyan korlátoltan tudom ezt elépzelni, hogy az ember csinál egy szar képet és elégedett? Vagy csinál egy szar képet de igazából már annyira szar, hogy jó? Vívódom azzal amit írtál. Mert azt el tudom képzelni, hogy egy képen amit ábrázolsz az nem szép, mert mittudomén mondjuk marhabelek, de nagyon szépen van fotózva, komponálva, jók a tónusok. Akkor az egy jó képp. Az, hogy amit látok rajta az éppen nem étvágygerjesztő az egy dolog, de a kép abszolút értékben jó, vagy mondhatjuk azt, hogy szép. A Jürgen Tellernek vannak olyan fotói amikor a portré alanyát a saját környezetében ábrázolja azok között is akad bőven lakossági. Amikor ez átcsap abszurdba akkor érzem, hogy íven van a fickó. De nekem sok azok között a fotók között is az esetleges. Nehéz dolog ez, de kíváncsi vagyok a válszodra, hátha közelebb jutok a megértéshez.
Igen, ez inkább a te világod, de szerintem ahhoz, hogy az ember elkezdjen saját utakat keresni és járni, szükséges, hogy meg tudja csinálni azt a másik kettőt.
Zsolt, köszönöm az elemzést! Egészen meghatódtam a Mulholland drive-on. Ott nem jutott eszembe, de most hogy mondod....
Nos, a két vizes kép és ez, egy napon készült és ennek örülök jobban. Ez az enyém.
Ja, és forgatni kell!
Tamás ez a kép sokkal többet tudhatna némi utómunkával. Hangulat, színek nekem nagyon adják. Azaz uszadék a vizen, meg a kerti építmény a bal oldalon rombolja a kép koncentráltságát. Ha tusz csinálj egy másk képet amin csak az ernyő, medence kerti székek vannak. Jó lesz! Ja és a HetiHegyik között találsz remek utmutatást az utómunkához. Nézd meg, hasznos ezért is jó a látszótéren lenni :)
Fogyaszd egészséggel!