én

én

Nagyon érdekes az, amit a Mariann felrajzol most nekünk, mert az egy nagyon furcsa kérdés, és ezt a kérdést én már nagyon sokszor feltettem nektek az elemzésekben, hogy mi van az élességgel, meg mi van a tónusokkal, és hogy mindig csak a szépen készre és élére vasalt dolgok azok, amik jó megoldások. Azért örülök ennek a képnek, mert erre most Mariann választ ad. Azt gondolom, hogy egy nagyon pici fekete még kellene bele, akkor is, ha ezt az egészet ebben a szürkében akarjuk hagyni, mert ez elérhető azzal is, ha picit a feketét behozzuk, és a középtónusokat visszük el ebbe a szürkébe, vagy legalábbis, ha nem a tökéletes, száz százalékos fekete kellene, de talán egy árnyalatnyival több fekete. Ami viszont a gesztust illeti, abban Mariann nagyon erős. Tulajdonképpen az az érdekes, hogy amikor a selfie mint - számomra legalábbis borzalmasan irritáló - jelző elindul, vagy legalábbis felfedezték maguknak az online újságírók, hát, ebben az időben azt gondolom, hogy Mariann bizonyítja nekünk, hogy az önarckép igenis értékes alkotói irány lehet. (Azon kívül ugye, hogy mi ebben a közösségben már 7 évvel megelőztük a kort, hiszen az első három lecke ezek szerint selfie.) Ugyanis az egy nagyon érdekes kérdés, hogy honnantól beszélünk önálló alkotásról, és nekem itt az a kérdés, hogy mi van előbb a megfejtésben? Az, hogy tudom, hogy itt az alkotó van, vagy nagyon jellegzetesen ő van jelen, és ez viszi el a prímet, hogy látok a Mariannról, a Gézáról, vagy a Jánosról egy képet, és elkezdem őt megfejteni, de úgy, hogy tudom, hogy ő, és ez a képnek a fontos jelentése. Vagy pedig azt látom, hogy van egy kép egy nőről, akárki lehetne, mert univerzális a dolog, és az univerzalitásában fogalmaz meg egyedi gondolatot, és utána jön pluszként a hab a tortán, hogy és ez ráadásul egy önarckép. Azt gondolom, hogy ez a második helyzet az, ami felé elmozdulunk, és remélem, hogy ezt egyre többen fel fogjátok fedezni magatoknak, hogy ez az első három lecke nem egy büntető feladat, hanem akár egy kiteljesedés lehetősége is. Ennek én nagyon örülök, mert ez egy magas színvonalon megoldott kép. Nem tudok nagyon belekötni, és nem is akarok. Talán annyit tennék hozzá, hogy a kép jobb oldalán a járomcsontnál lévő csatlakozási ponton a képhatárnál, egy nagyon hajszálnyit, azt a függőleges sávot lehet, hogy tónusban egy picit visszább venném, hogy formailag meglegyen ez az egész, és ne lapuljon ki ott a kép. Talán ennyi, ott olyan furcsa, egy világítási probléma ez, ami azt okozza, hogy úgy tűnik, mintha a fej olyan furcsán kiszélesedne, de én ismerem a Mariann fejét, nincs azzal semmi baj. De ez akár utómunkában is megoldható. 3 csillagos leckemegoldás, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

István, határozott döntés volt, hogy ilyen formában készüljön el a kép. Egészen más hangulata van egy erős kontrasztos képnek és egy lágyabb, tompább fotónak.

Nem tudom, szándékos-e a tompább képi világ, az alacsony kontraszt és az elmosottság, mindenesetre az elképzelés nekem nagyon tetszik. Zárkózottságában is kíváncsi és nagyon érzékeny arcot látok.

Új hozzászólás