Azt be kell valljam, hogy ő maga ment oda, annyi módom volt csak ezen változtatni, hogy egy másik vázát és egy fa szobrot kivettem. Már ezt se nagyon szerette, félő volt, hogy elmegy onnan. Princ a legöregebb macskánk, 13 éves. Szerencsére ez nem nagyon látszik rajta. Ami nekem felkeltette az érdeklődésem a kép iránt az az volt, hogy épp bejöttem kintről a kertből a hóesésből, leszedtem a képeket, amit csináltam, és erre épp leültem a géphez, amikor megláttam, hogy Princ felugrik és elfoglalja ezt a helyet és mosakodni kezd. Alapos volt, ezért kellett várni, míg végez az alfelével, hisz azért azt mégse mutatom, hogy ott hogy mossa magát, el is fáradt bele, ekkor jött ez a póz, és akkor egyszer csak egy másik macskánk bejött, és erre kapta fel a fejét, exponáltam, utána rám nézett, akkor még egyet, de az már nem volt jó - és leugrott.

A végletek macskája... :) Az hogy a két üveg közé helyezted, sőt még a háta mögött is üveg van... kis légies cicusról lehet szó, a frissen száradó bundiról nem is beszélve, s akkor még azt sem mondtam, hogy az teszi végtelenül finommá, hogy alul a kinyújtott tappancs épphogymajdnem de nem igazán, szóval mondjuk úgy, hogy érintőlegesen oda pihhed a kép széléhez. Jó lenne beletúrni ebbe a végtelen nyugalomba és pihepuhaságbaa... csak hát az üvegek óva intenek:D jingjang játék ez a cicával és az üveggel, szerintem és jó, hogy tudsz ilyen finoman is fogalmazni:))))

Szép elvágólagos macskád van.

Tetszik az összhatás, akkor is ha a kép szűksége okán olyan beszorulós.
Én egy újnyit azért beáldoztam volna a tetejéből, hogy homogénebbé tegye a felső képszélt. Az alja és a jobb széle tűnik elsőre szűknek, de valahogy ahogy nézi az ember megbékél vele... Végülis a tél is ilyen, beszorulunk a jó meleg szobába, és jobban megértjük/elfogadjuk a macskamentalitást...

Dávid jár közel ahhoz, amit szerettem volna - egyrészt a kinti fehér kell nekem, mert az egyfajta színbeli sé formai párhuzam is a macskatesthez. Másrészt meg ha megnézitek, a macska tisztálkodik, de közben figyel is valamire, ezért szakította meg a mozgássort - csináltam mosdósat is, de az nem volt szép. Ebben a nyugalom nem végleges, nem henye nyugalom, hanem nekem tipikusan macskás, hogy bármi van, akármennyire is kényelem, meleg, fincsi, de elég egy pisszenés, és riadóállapot, figyelem.

Ami a kép szerkezetét illeti, ez akár lehetne fekvő, teljesen levágva a lábat ami lelóg és a kinti környezetet is, a jobb oldali vázát is, és csak a bal váza és a macska. Lehetne négyzetes, fentről vágva. De a radiátor és a perem okán - ami lássuk be, nem megfejthető hogy ne legyen ott, legfeljebb ha előre odaterítek egy rongyot, ami lelóg, de azt meg vagy nem fogadja el a macska, vagy letúrja, vagy ha marad is, akkor is áttűnik a radiátor fölötti sötét, szóval annak a lenti sötét tömegnek kell ekkora égtér. HA vágom, elkezd a témával konkurálni a radiátor része. Azt csak ekkora éggel lehet "kimosni" a képből.

Ami a fej ablak vágást illeti: adott az ablak magassága és a macska mérete is. Tehát ablakban fekvő macska esetén nem nagyon látom, hogy lehetne máshol az ablak pereme - nem mellesleg mondjuk úgy, kulccsontnál van a vágás, nem nyaknál.

Ha lehagyom a vázákat, akkor unalmas. Másrészt a váza a törékenység, kecsesség szinonimája is nekem itt. A kinti kék a kapu, ha elmozogtam, akkor torzulni kezdett a tér, az ablak, de bár valóban fura, ellenoldalon ott a kék váza. Ami meg a lelógó láb szerepe, azt igyekeztem enyhe elmosással a mélységélességgel érzékeltetni, hogy térben nem le, inkább előre lóg, ennyinél kisebb mélységélesség már engem zavarna.

Nem magyarázni akarom, csak a magam attitűdjét elmondani, miért ez a döntés született. Nem akartam egyértelműen nyugodt képet, mert a macska sosem egyértelműen nyugodt szerintem, akkor se, ha alszik.

Gondoltam, jobb ha nem arcoskodok a kép alá.. (nem minden jön össze mint ahogy láttam.) Minden kétséget kizáróan gyári hibás a macska, Zsoltékhoz akciósan került, használtan, szegény még szaglik is.. :)
Viccen kívül, 'normál' fotóként, egy lenne, a napi több ezer matkásképből az arckönyvön..
Szvsz, az értéke pont abban rejlik, ahogy pozicionálja magát a térben, a (mű)tárgyak között. Nem beszélve - amik gyakran lehetnek kitekert iparművész ihletettségű egyedi darabok. Jól illik a közegbe, megtalálta a (tipikus) helye(')t , a látszólag is törékeny üvegek féltő uraként (inkább hölgye).
A kinti kék biszbasz eléggé belegányol a téli idillbe (nálam), és az aljában egy csöppnyi tér nyugalmat árasztana, így félek hogy nem tartja meg magát az egyik lábával és az is derékba tör.. Esetleg még egy kis sárga üveg? nem tudom csak gondolkozok.. :)

Zsolt, te szoktad mondani, hogy hunyorítsunk. Hunyoríts, és akkor szerintem rájössz, hogy mi a gond a fej-ablak vágással.

Bizonyára mosakodott éppen a cicus, a nyakát moshatta, abból nézett ki. Talán azért olyan fura az a kiszögellés a marmagasságában. Illetve hát nem is, az a válla, ahogy a bal lába felnyomja... Képlékeny egy állat a macska, az biztos... Abban viszont nem vagyok biztos, hogy Zsolt, Neked sikerült most elkapnod a legelőnyösebb pózt. Ne érts félre, nekem tetszik így is a cica, de majd ha egy macskát nem kedvelő társunk is azt mondja, hogy na igen!, akkor talán az megfelelő támpont lesz... :)

Mondtam már neked, hogy a macskák szerencsétlen kreatúrák, idiótán tartják magukat és büdösek? Mondtam. Ez egy remek példány, büszkesége fajának és idióta pózban van? Igen.
Na látod.

Gábor, nem szoktam ilyet mondani, de most marhaságot beszélsz. Bocs. Macska így fekszik. :) Na most az ablak szvsz nem vág semmit, a feje tök normális, hogy így van, sőt, volt extrémebb is, csak bemozdult. Mosakszik. És a feje tetején kívül mindent elér. Ilyen a macska.

Azt kell mondjam, hogy az ablak vonala szerencsétlenül esik egybe azzal az idióta töréssel, ahogy a macska tartja a fejét és ettől olyan hatást kelt, mintha le lenne vágva a feje és fordítva visszatéve. Egyáltalán, hogy bír ilyen ortopédul terpeszkedni a fara, mikozben az eleje meg összeszedett?