Gobelin

Nagyon érdekes ez a montázs, amit Viki létrehozott. A hangulata attól válik izgalmassá, és attól lapoz az ember mindig vissza ehhez a képhez, mert megfejtéseket próbál keresni arra, hogy milyen rétegek vannak itt egymásra rakódva, és ez olyan, mintha emléknyomokat hordtunk volna össze, mintha egy utazás emlékét dolgoznánk fel, miközben nyilvánvalóan szerepe van annak is, hogy egy aktot látunk. Azok a ritmusok, amiket Viki használ, jelzésében nagyon is hasonló ritmusok, tessék megnézni a kanapénak a csíkozását és a háttérben futó villanydrótokat vagy a síneket, tehát ez mind-mind hasonló ritmussal dolgozik, és erősíti egymást ezen a képen. Annak nagyon örülök, hogy Viki elkezdett ezekkel a többszörös expozíciókkal dolgozni, és nem elégszik meg azzal, hogy érdekes és izgalmas helyzetek jöhetnek ilyenkor létre, hanem kompozícióban gondolkodik. Ez azért érdekes és fontos, mert tulajdonképpen bármilyen két képkockát egymásra másolhatunk, és mondhatjuk azt, hogy ezt így akartuk, de mindeközben mégis fontos az, hogy egy egységes üzenet jöjjön létre. Ha matematikailag próbálom ezt megfejteni, akkor az 1+1 nem 2, hanem 3, és akkor jó az üzenet, ha több, és magasabb minőség jön létre a kollázs, a montázs alkalmazásával. Itt most, ha megfigyeljük, ez az üzenet attól izgalmas, hogy az üzenet tárgyiasságát teszi át egy másik síkra, azt a tárgyiasságot, azt az akár szociónak is mondható közlést, hogy ülök egy csíkos kanapén. Ez, azáltal, hogy egy érzelmi megközelítés által rámásolódik ez a vonatsíneket tartalmazó tájkép, az álomszerűséget, meseszerűséget erősíti. Én nagyon örülök, ha Viki ezekkel elkezd dolgozni, és annak is, hogy úgy látom, mintha ezekkel a kezdeti lépésekkel mintha létrejönne egyfajta kohézió a munkájában, és ez egy fontos dolog, hogy egyszer csak az ember megtalálja azt, hogy mi az, ami érdekli, keres, kutat a maga útján, és egyszer csak rátalál arra, hogy milyen irányban próbálja újból fogalmazni az üzeneteit. Ez nem jelenti azt, hogy innentől mindent kollázzsal, montázzsal, többszöri expozícióval kell megoldania Vikinek, de az mindenképpen jó dolog, hogy kísérletezik ezzel a technikával és feszegeti a határokat. (hegyi) értékelés:    

Miért a hónap képe:

Azért ezt a fotót választottam a hónap képének, mert számomra ez testesíti meg a fotográfiának azt a világát, amit én is képviselek/képviselni szeretnék. E világnak, reálisnak csöppet sem mondható világnak a képét, melyben egyesül a szürrealitás a fotográfiával szemben, avagy mellett. Képrészletek egymás mellé, alá, fölé - egybe rendelése, egyetlen műbe olvasztása, ahol e képrészletek, kontextusok révén új asszociációkat teremtenek. Ezen asszociációk pedig egyfajta szürreális álomba rántanak, ahogy Viki képén is lebegünk a világunk felett. Mindenki saját kis világa felett… (Medvegy Bara)

Hozzászólások

Van még lejjebb? Hogy állsz fel? című műsoromhoz ezt a képedet választottam illusztrációnak.

Gratulálok Barának is, Vikinek is. Ha hiszitek, ha nem, én is erre a képre tippeltem, hogy Bara ezt választja, pont azért, amit leírt, hogy hozzá ez a világ áll közel. Érdekes játék ez a tippelgetés. Na meg ez a Hónap képe is. Hajrá Viki!

Picasso kalandjaiban indul el a vonat is, a hajó is a megszokott menetirányára merőlegesen.
Itt én nem érzem gondnak ezt az irány dolgot. A jelzések, szimbólumok, utalások egyértelműek.

Dénes, a Picasso kalandjaiban és a Top Secretben is van ha jól emlékszem állomásos helyzet, ott valamelyikben mintha így lenne a dolog, nem?

Gyerekkoromban sokszor álmodoztam arról hogy az ágyammal közlekedek. Ez az ágy ez az alak viszont most keresztben áll a síneken, nem haladási irányban és a talán álmodott cél ( a gobelin világa ) is az alak szeme elől rejtve mögötte van elhagyottan. Van egy a jim Jarmusch film a Mystery train az egy lehetséges folytatása ennek a képnek ha az egész alak és nem csak a tekintete képes 90 vagy 180 fokot fordulni

Szia Viki.
Remélem nem búsulsz, csak elmélkedsz a világ dolgairól.

Új hozzászólás