A GombánálHegyi Zsolt-2012.04.04. 18:58Hegyi Zsolt-2012.04.04. 18:59

Dobos Sándornak.

Örülök, hogy kiválasztott képsor lett ebből a munkából, és annak is, hogy az indoklás szerint az a munka, amit a Látszótéren folytatunk érthető és annak külön örülök, hogy Tamás nem volt rest visszalapozni Ágnes munkái közt. Ezt másnak is javaslom más esetekben is, érdekes nagyon, hogy mi hogy változik az első feltöltésektől napjainkig az alkotóknál. Ami a képsort illeti, jó ritmusokat figyel meg Ágnes, és csak egyetlen megjegyzésem van, az is az önportré részre, mégpedig hogy még akkor is, ha formajáték része, a portré az portré, és ha részeivé tesszük magunkat a képi játéknak, akkor is fontos marad például a tekintet. Verőfényben nehéz a szemeket ábrázolni, ez tény, de nem megoldhatatlan, vagyis ha van problémám, akkor az a harmadik képpel van. (hegyi) értékelés:

Miért a hónap képe:

Két éve veszek részt a Látszótér (lánynevén: Estiskola) közösségében. Bartos Ágnes munkái kezdettől felkeltették a figyelmemet, tehetséget és egyéniséget véltem felfedezni munkáiban. Sokszor kommentáltam is azokat, különösen, ha úgy gondoltam, hogy jelentős lépést tett valamelyik képével. Mióta Budapestre költözött, a nagyváros képei új színt jelentenek munkáiban.    Szeretném itt egymás mellé tenni két azonos témájú képét, mindkettőn egyik kedvenc témáját, saját kezét használja. Az egyik első föltett képe (Ágnes kicsi keze), a másik három évvel későbbi (Jobb kéz).    A két kép közti különbség jól ábrázolja a megtett utat. Az első, a lecke kissé közhelyes, primér megközelítése, a másik pedig, az Ágnes - fényképezésében megjelenő - képzőművészeti gondolkodását mutatja.    A hónap képének választott munka A GOMBÁNÁL című sorozat Ágnestől. Ebben a három képben is az előbb említett képzőművészeti megközelítést látom. Ez a sorozat történetet mesél, de nem irodalmi, hanem vizuális történetet. Az ívek és körcikkek izgalmas történetét járja körül. Az első kép, a körcikk, az árnyék és a fény rendkívűl izgalmas meséje, amint megrajzolják az ott járó emberek számára geometriájukat. A második, a körcikk és az épület története, ahol a ház kupolája felesel a gombával. A harmadik pedig, az ívek uralma Ágnes portréján.    Mindhárom kép, külön-külön is nagyszerű, de így hármasképbe állítva (gy.k.: triptichon), erősítik egymást, és az ívek és körcikkek megkerülhetetlen jelenlétét és az ábrázolás izgalmát demonstrálják. Remélem, hogy még sok ilyen színvonalú munkát látunk Ágnestől, és egyre gyakrabban.    Képeid eddig is sok örömöt okoztak, szeretném, ha ezután is így lenne! Gratulálok! (Bojtár Tamás)

Hozzászólások

Dávid, Mariann, köszönöm szépen.

Köszönöm, István, Anita.
Anita, akkor rád is vár a nemes feladat... megfogalmazni a Gombás elfogultságodat :)

Gratulálok, Ágnes, nagyon megérdemelted, különösen azért, hogy elég bátorságod van ilyen spontánul, szabadon fotózni.

Hát, egyetértek, de akár kommentbe is lehet ám ilyet írni. :)

Nagyon szépen köszönök mindent.
Tamásnak a választást, a komoly indoklást és a biztató szavakat.
Sándornak köszönöm, hogy a gombás képeivel megihletett.
Éljen a LátSzóTér!

Gratula, kellett ez. Tök jó, hogy ki lett emelve (újra) ez a sorozat és más szemmel olvashatta az ember.

Lehetne egy olyan rovat is, ahol ilyen írások születnek, nem csak havonta egyszer...

Köszi, Tamás. Retusálni még nem tudok, de következik az a lecke is.

Nagyon tetszik!! Erős összefogott kompozíciók. (A második képen ki kellene retusálni a zsinórt.)

Ha Csíkszereda és Nagyenyed összefog...

Persze, hogy győztünk. Csak érted és ezekért a képekért mentem oda el :)

Hahó, Ágnes! Hát ez aztán frappáns ellencsapás! A gombás totáljaim szűk gombás vágásokkal leverve. Szerintem győztünk!

Új hozzászólás