Ezt a filmet azért szeretem, mert nem akar sokat, nem is hosszú, néha ez jó. És az eredeti hangok ennek a szerkezetnek, ennek a búgócsigának a családi térben hallható eredeti hangjai azok itt nagyon jót tesznek, nagyon jól segítik elő ezt a festői folthatást, amely ennek a játéknak az igazi lényege. A számítógépes játékokhoz képest ez a régi gyerekkori játék, amelyet nyilván most újra gyártanak, lehet ilyet venni, nagyon, nagyon izgalmas, ahogy a formák egymásba folynak, és tényleg mint egy ilyen kis gyermekkori titkos meditációs játék, ilyen formán lehet, hogy még a végén ki fog derülni, hogy a gyerekkorunkban használatos játékok nagy része buddhista, taoista, fraktálszerű szerkezet volt és ezért vagyunk ilyen furcsák 40 év fölött, mert hogy ilyen gyerekjátékokon nőttünk föl. Egy ilyet lehet itt látni, és én nagyon örülök, hogy a film nem ott fejeződik be, hogy ez az absztrakció érzékelhető a forgás a foltok és a hozzátartozó hang, hanem a végén értelmezi mindezt és bemutatja a kamera azt, hogy igen, egy kisgyereknek a gyerekkori játékát látjuk, talán a kisgyerek ott reagál is és látjuk az egészen egyszerű, hogy is mondjam kézzelfogható jelzéseket ezen a játékon, amely ebből az álomvilágból már teljesen mást mutat. Várom a további alkotásokat. (szőke) értékelés:

Hozzászólások

:) szép kis történet

Új hozzászólás