Kalapos

Kalapos

Kedves Rita! Ez egy nagyon szerethető kép még akkor is, ha nem nagyon értem, hogy miért ebben a fényviszonyban ábrázolod magad, hogy miért vagy ennyire szembesítő önmagaddal szemben a vakuval, mert plasztikuságát csökkenti ennek az egésznek, de ez a mosoly, és ezek a szemek mindent visznek. Azt mondom neked, hogy a személyiséged kisugárzása az, amit most ez a képet megoldotta. Megvan a három a csillag és a leckemegoldás is, de azt azért hozzá teszem, hogy meg kéne próbálnod majd ezzel még dolgozni. Én nagyon remélem, hogy az első három leckétől nem ment el a kedved, sőt, nagyon remélem, hogy meghozza a kedvedet az, amit most mondani fogok. Az első három lecke, a bemutatkozáson és önismereten kívül, lehetőség a játékra, és ezt én a kezedbe adom. Arra figyelj, hogy bizonyos eszközök, mint itt most a vaku, a játék irányultsága ellen dolgozhatnak. Ez a kalap nagyon kedves, humoros, az egész bájos, de a vakuzás meg dokumentatív hatást kölcsönöz ennek az egésznek. Ebben a beállításban nagyon jó, hogy megfigyelted, hogy ne legyen nagyon erős az orrnak az árnyéka vagy az állnak az árnyéka, Magyarán, ez az egész nagyon ügyesen van találva ahhoz képest, hogy ez egy vakus kép, de érdemes lenne ezt megpróbálni újból természetes fénynél, egy kis derítéssel. Amellett, hogy megvan a leckemegoldás, én várnám a folytatást ebben a témakörben. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Ász ez a kompozíció, nagyon klasszikus, ív a kalappal, alatta a hajjal, az arc elfordul a test síkjától, nekem meghökkentően klasszikus, mert olyan fiatal. Azzal a szoknyacsippentős képeddel is beleraktad azt az ötvenkilenc aranymetszéspontot, mintha logarléccel számoltad volna, ebben is megvan ez a furcsa tökéletesség.

Milyen kedves, vidám, jókedvű, "mosolyogni jó" kép! :) Tetszik.

Új hozzászólás