Ha valaki, hát én cicás vagyok, most négyen vannak, öreg, fiatal, kölyök, szóval eleve ha cica van, az nekem kedves, és ő, akit látok, nagyon szép macsek. Annak örülök, hogy nincs vaku. Nem szabad. De azért vagyunk itt, hogy a macskarajongást félretéve beszéljünk a képről, hiszen a modell lehetne egy ember is, akkor se lenne más a feladat. Ez egy ellenfényes kép. Ami azt jelenti, hogy a főfény hátulról jön, a modell mögül, ezért a háttér sokkal világosabb, mint a főtéma. Ezzel kell valamit kezdeni, mert az ember meg úgy van összerakva, hogy a tekintetét a legvilágosabb dolog fogja először megragadni, vagyis a cica ilyeténképpen háttérbe szorul attól függetlenül, hogy középre van téve. Ha jól látom a kinti fény mellett volt valami belső világítás is, az adja a sárgás tónust, ez a kevert megvilágítás a fotósok rémálma, ha színesről van szó, ezt csak szelektíven lehet korrigálni, azaz külön a cicát és külön a hátteret kijelölve alakítani a fehéregyensúlyon. Szóval a fényekkel az van, hogy ha ennyire ellenfényes a dolog, akkor vagy a modellt kell megfordítani 180 fokban, hogy rá essen a kinti fény, vagy bentről kell a kintinél erősebb fényt adni rá, hogy helyreálljon az egyensúly. Valamennyit nyilván lehet utómunkában is korrigálni, de ennyit nem ildomos. Fotózd őt még, használd fel, amit írtam. Ismétlést kérek. (hegyi)