Kő, papír, olló

Sokáig nem tudtam, hogy ez a játék hogyan működik, és ma sem vagyok 100%-ig biztos benne, hogy hibátlanul tudnám játszani: tehát hogy mi mit üt, meg vág, meg csomagol be – az nekem kínai. Nyilvánvaló, hogyha ezeket meg tudnám jegyezni, akkor tudnék is ilyet játszani. Bár hogy itt mire megy ki a játék, azt nem nagyon értettem, és talán az is hozzátartozik, hogy nem tudom megtanulni sem. De az üzenet ebben az értelemben értelmezhető, hogy mit akar jelenteni a cím. Mert hát látunk egy baltát, egy megsebzett kezet, talán az valami faléc lehet. Itt is azt látom, hogy egy lépést hátrébb kéne lépni ahhoz, hogy ez az üzenet általános érvényűen átélhető legyen, és ne tolakodjon be az arcomba maga ez a sérülés – ahhoz kellene az, hogy többet lássak a környezetből. Hogy lássam, hogy a kissufni előtt vágtad össze a tűzifát, és akkor lett bibis a kezed. Mert most enélkül ez nem tud hozzám közel kerülni, nem tudom átérezni, nem tudok veled sajnálkozni a sérülésen, vagy nem tudom átérezni ennek az egésznek a fájdalmát azért, mert túlságosan beletolod az arcomba. Ráadásul az természetes, hogy összekoszolódik a kezed, hiszen hát dolgozol valamivel. De mivel ezt a valamit nem ábrázolod, így a kosznak lesz nagyobb hangsúlya a kelleténél. Tehát az üzenetedet értem, és nem azzal van baj, hogy az üzeneted véres, hanem azzal van bajom, hogy ez nem helyeződik kontextusba. (hegyi)

Hozzászólások

Zsolt köszönöm az értékelésedet. Első mondataid eszembe juttatott egy tanítónénimet, aki a fizikaóráján azt találta mondani, hogy Ő nemigen érti az északi fényt, és szerinte már nem is fogja megérteni....  Én viszont érteni vélem amit mondasz. Kicsit in medias a kocka, de te is tudod, hogy természetesen rendelkezek képpel magamról, szép távolról, ahol egész alakosan hasogatom a tűzifát. Nem sorozat, nem töltöttem fel hozzá. Tessék elhinni, hogy csak egy metszetet látsz belőlem.. ;) Lehetek papír, aki becsomagolja a követ, de az olló megvágja, lehetek kő, akit csomagol a papír, de az ollót kicsorbítja, vagy maga az olló, akiben ugyebár a papír nem képes kárt tenni, hiszen elvágódik tőle, csak a csorbító kő.. De ez itt blabla, no-meg a játék szabálya. Utólag nézve a képet Istvánnak igazat adok abban, hogy a felső háromszög felesleges, sokkal szűkebbre vágnám, és a piszok lehetne élesebb...  Még egyszer köszönöm a figyelmeteket.

Dehogy kétkedek, csak beszélgetek. Mégegyszer köszi a tanácsot.

Csak tanulom én is, jó ha kétkedve fogadod észrevételeim :))
De nekem azért felesleges ott az a sarok, mert formailag nincs szerepe, elkezdődik valami más ott, ami nem kell ehhez a történethez. Erősebbnek érzem ha kicsit szűkebben van vágva fent eleve. A kinti világot hozza a föld is amúgy. És a színe sem kell ide szerintem :))) Ennyi.

István, köszönöm a hozzászólásodat és az észrevételedet a vágással kapcsolatban. Igazából semmi utómunkát nem alkalmaztam a képen a kicsinyítésen kívül. (biztosan kellett volna)Baltázóst játszottam, aztán a kezemre pillantottam, és azt mondtam magamban: Ez vagyok én...katt. A zöld sáv talán jelezheti a szabadságot, azt, hogy kültéri a pillanat, de lehet, hogy a tuskó pont elég erre a célra. Örülök, hogy felfedezted benne a játékot, a címadással is azt szerettem volna erősíteni.

Mintha le lenne vágva. Ránézésre az jut eszembe... persze tudom, hogy nem. A zöld saroknak jobbra fenn szerintem nincs szerepe. Erős, kemény, nyers, nem vidám, de mégis benne lappang a játék.

Új hozzászólás