Roli, ez a becsípődés marhaság. Nincsenek kiosztott szerepek. És ha a fogalmazásban annyit teszel (ünk), hogy úgy írjuk, ahogy mi is szívesen olvasnánk, az már elég. Nem csak a dicséret ér. Lehet mondani, ha nem érted, vagy ha nem érzed, vagy ha valami neked nem jó. A némaságból semmit se lehet tanulni.

Én is egyetértek azzal a dologgal, hogyha sokat ismételgeti az ember a "tetsziket" akkor annak bizony elvész a jelentése, és tényleg ez a kedvellek lesz a dologból.
Viszont az, hogy a némaság a nemtörődömség jele, azzal viszont nem. Az ember egy közösségben, a jót inkább előnyben részesíti, és hogyha lát egy rosszat, akkor nem feltétlen teszi szóvá, nehogy valami sérülést okozzon vele az illető és elvegye a kedvét a továbbiaktól esetlegesen. Főleg úgy, hogy itt a többség hobbifotós, akiknek velem együtt sokszor fogalmuk nincs a mélyebb kompozíciós dolgokról pl. és hát nem feltétlen tudunk segítséget nyújtani, csak annyit tudunk mondani, hogy nem tetszik. Esetleg meg tudjuk mondani hogy mi nem. Valamint van egy ilyen becsípődésem, hogy nekem pl nincs jogom fejtegetni a képen hogy így-meg-úgy nem jó, hiszen az enyémekben is van hiba bőven. Arra ott vannak azok akik tudják a szakmát, ti meg tudjátok úgy fogalmazni, hogy az 100%-ban segítő szándékú és tartalmú legyen, ne pedig csak becsmérlés. Én nem tudnám szerintem levezetni a miérteket. Csak érzem, hogy nekem egy kép igen, vagy nem. De az kevés. És inkább nem "keltek feszültséget". Ezért inkább csendben maradok, és igyekszem bölcsebb lenni. Lehet rosszul gondolom, de így érzem.

Világos, fiúk. :)

Andi, nyilván arról szó sincs, hogy sérvet kapjunk. :)

Talán segítség: egy képre nem csak az mondható, hogy tetszik. Az is mondható, hogy help, segíts, nem értem. Vagy az is, hogy ez a kép engem riaszt, vagy ez a kép nekem fájdalmas, vagy ez a kép bennem felidéz valamit. Tehát nem csak a jajj de szép az érvényes, és nem csak az, hogy ez a kép jó, köszi.

MIért kell kommentelni? Mert itt nem csak azt tanuljuk, hogy hogyan kell 30-adra 5.6-odot, hanem azt is, hogy az lérzéseink érvényesek, akkor is, ha kiadunk valamit, akkor is, ha befogadunk, és ezek az érzések verbalizálhatók is akár egy kommentben. Nincs olyan, hogy érvénytelen érzés. Az lehet, hogy mondjuk valaki belebonyolódik egy kompozíció értelmezésébe és vakvágányra téved. De olyan nincs, hogy érez valamit és az az érzés helytelen lenne.

Teljesen rendben vannak a kétségeid, észrevételeid, Andi, minden. Nekem is ismerős belőle sokminden, szóval tényleg. És persze hogy itt a helyed, mert érdekel, csinálod, komoly kihívást teljesítesz, és ez tök rendben van kétségetűől, mindenestől! Bele is bújhattál az ingbe is :)), de bárki beleférne abba, én is!

Én úgy fogtam, hogy Zsolt szeretne kicsit nagyobb aktivitást, mert neki pl az az elismerés, ha azt látja él az amit csinál. Még ha biztos vagyok benne, hogy nem is az elismerésért csinálja, de a hiábavalóságnak azért senkinek nem jó.

És persze, nem lehet szeritem elvárni, hogy egy valaki mindig és mindenkihez, vagy a többséghez szóljon. Mindez amúgy örök probléma az online alkotói közösségekben... Hát ennyi. :)

Ha nincs megszólítás és mindent magamra veszek. :)

Szóval:
"Most azon gondolkodom, hogy amit látok, szépnek mondjuk, de különösebb élményt nem okoz számomra, akkor az nem is tetszik? :)" - ez költői kérdés volt. Igen, akkor valószínűleg nem tetszik eléggé. :)

István, ez első két bekezdéssel egyet tudok érteni, az önazonos dologgal is egyet értek, ha pl a fotózásról beszélünk, de én magáról a vélemény kifejetésének módjára gondoltam és mivel nem tegnap születtem, nem tegnap kezdtem el gondolkodni, rendelkezem már valamennyi önismerettel és tudom, hogy ha írok egy olyan képhez, amihez nem szeretnék - ebből következik az, hogy olyat, amit nem szeretnék, akkor rossz érzésem van. De igen, itt jön képbe az első bekezdésed, hogy lehet fejleszteni ezt a dolgot, a megfogalmazást, szavakba önteni az érzést, amit a kép kivált, amikor igen is szeretnék mondani dolgokat az adott képről, na és az legyen önazonos - biztos, hogy gyakorlást igényel.

Lehet, hogy ilyen gondolkodásmóddal nincs itt helyem, ha nem érdekel eléggé, hogy mások képével foglalkozzak rendszeresen, de ezt majd az idő úgyis eldönti. Itt azért a képbe jön egy jókora bűntudat, hogy mit lopom akkor itt az időtöket... de az ilyen üzenetváltások elgondolkodtatnak és hozhatnak változást bennem - legalábbis szeretném ezt hinni. Főleg most, ahogy ezeket a sorokat írom, az jut eszembe, hogy talán meg kellene magam kicsit erőltetni, hiszen ezzel dolgozni kell, csak akkor lesz bármiféle eredmény, nem csak akkor és azt csinálni, ami épp jól esik - erről is szól a 365 számomra, akkor is csinálni, amikor hulla fáradt, beteg stb. vagyok. Ezen még fogok gondolkozni.

Mindenesetre szeretek itt lenni és amikor írok és amit írok azt őszintén és szívesen teszem. :)

Ölelés nektek! :)

El lehet indulni a tetszikkel is, de a következő lépés a tetszik, mert... :) Aztán jöhet amikor el is hagyhatod a tetszik/nem tetszik mankót, csak a többi marad. Azért is jó, mert visszahat a látásmódban is, hiszen a kommentet egy kis elemzésnek meg kell megelőznie.

A tetsziket indoklás nélkül csak önmagában hasznnálni mindig nem is hiteles, felhigul, inkább azt jelenti, hogy ja, én is kedvellek. És cask így félvállról. Ez csak egy ideig jelent örömet annak aki kapja, mert ő is elkezdi érezni, hogy oké, de miért tetszik? Ha nem tudod, akkor tényleg tetszik?

A némaság a nemtörődömség üzenete, ebben Zsoltnak teljesen igaza van.

Ja, és még egy, amikor kifejlesztesz magadban bármilyen képességet, az elején, amikor még nem tudod, akkor nem vagy "önazonos" de lehetsz, ha ez fontos, ha majd kifejlesztetted :) Az ember nem önazonosság tudattal születik, hanem azzá lesz adottságai mellett választásai és szerzett képességei okán, szerintem.

Zsolt, én nem azt írtam, hogy nem tudok mit mondani, hanem többet nem tudok mondani (ha ûzöm-fûzöm, ragozom, sem lesz TÖBB, mint egy tetszik, legalábbis számomra nem - és máris nem vagyok önazonos, mert ez nem jellemzô rám. Persze van amikor elég tud lenni egy "tetszik" is.)
Nyilván az én defektem, vannak képek, amihez jut egyéb gondolat, van aminél nem lehet nem leírni mennyire tetszik, de ismételgetni nem tudom magam 10-15x, mert számomra kellemetlen. Most azon gondolkodom, hogy amit látok, szépnek mondjuk, de különösebb élményt nem okoz számomra, akkor az nem is tetszik? :)
Amúgy nem veszem bántásnak, inkább csak azt érzem, hogy kicsit most jobban felvettem azt a bizonyos inget (annak ellenére, hogy viszonylag aktívnak érzem magam az oldalon - magamhoz képest mindenképp), de csak azért, hogy tudassam, hogy mit gondolok errôl.

Andi, már bocs, tényleg nem bántásdiból, de ez a nem tudok mit mondani, ez marhaság, azért még az is jobb a semminél, ha azt leírod, hogy tetszik, mert az is jelzés, de azért írni tudsz, gondolataid vannak, tehát nem lesz az olyan nehéz, ha nem azzal foglalkozol, hogy elég szakmai-e, vagy hogy mennyire korrekt, hanem amit érzel, átadod. Úgy, ahogy.

Aki meg nem reagál a képéhez írt szövegre, az jó esetben nem vette elsőre észre, tételezzük ezt fel és ne azt, hogy olyan kibaszott nagy művész, hogy már derogál neki a kommunikáció (ilyen is van, de ők szerencsére el szoktak pályázni az oldalról, mert nem bírják a kritikám, nem azért vannak itt, mert érdekes nekik a vélemény, hanem mert a nagy művészetüket akarják szórni a világba és ez is egy felület.)

Zsolt, ja értem, az általános kommunikációra (ami mûködtetné az oldalt), vagyis annak hiányára gondolsz. Ez érthetô. Igyekszem, de egyáltalán nem könnyû, sok képhez nem szólok hozzá akkor sem, amikor nagyon nagyon tetszik, mert egyszerûen nem tudok többet mondani ennél, és hülyén érzem magam, ha ismételgetek. (Az egy másik dolog, amikor hozzászólok, de nincs reakció, mondjuk szerencsére az ritka.) Egyébként marha jó érzés, ha hozzászól valaki. Mindig örülök neki én is - nem feltétlenül a dicséretnek, inkább az észrevételnek, érdeklôdésnek és persze tanácsoknak, de ez oda-vissza mûködik, fôleg egy ilyen kis közösségben, meg persze idô és aktivitás-függô.

Na várj, a kolloid az valami csajos dolog. :)

Amúgy meg, ha egyszer belecsavarodsz az analógba, azért annak elég nagy hatás lesz.

Igen, azt én is megfigyeltem, hogy bizonyos kollégák képeihez jobban hozzászólnak, mint másokéhoz. Gondolom köztük erősebb a kapocs.

Hogy a feltett kérdésre is legyen reakció, engem a kolloidos kidolgozás, meg dagerrotípia elkerül, nincs lehetőségem sem kipróbálni, sem kísérletezni, maszatolni vele. A filmes fotózáson már elgondolkodtam, de rendes SLR-el, az majdnem ugyan az mintha digitálissal csinálnám, csak drágább a kép (nekem). A Lomo megint nem vonz, bár kétségtelen, hogy megvan a varázsa, még éppen elcsábulhatok.

Viszont a középformátum vonzana, egy Mamiyával v egy Rolleicorddal, de ahhoz is embertelen pénzeket kérnek el a filmért. Így azokra marad a vágyakozás. :)

A kidolgozás lehetőségét valószínűleg átruháznám egy harmadik félre, ellenszolgáltatás fejében.

Andi, meg a többiek is: írhattam volna ezt Gerlei képeihez is, Demeter képeihez is és nem sorolom, ki mindenki képei maradnak szó nélkül.

Kifejtetted már a hetihegyiben, vagy rosszul emlékszem?

Zsolt, az ember ilyenkor azt érzi, hogy nem "furának" gondolsz minket, hanem érdektelen suttyónak. :))
Osztom Feri véleményét, kiegészítve a magaméval:

Olvastam ezekről az eljárásokról korábban, munkatársam volt szaktársa dagerrotípiákat készít és amikor láttam a képeit, utána néztem a technikának, aztán persze a kollódiumos eljárásnak is.
Sosem tudnám megkérdezni azt, hogy miért csinálja - többször is megkérdeztek már engem is egy-egy tevékenységem miatt, hogy ezt miért csináltad? Értetlenül nézek olyankor, sosem tudtam mást válaszolni azon kívül, hogy mert jól esett, csak úgy jött vagy mert tetszik - és persze azt gondoltam, hogy: "Soha többé nem szeretnék szóba állni veled" :)(nyilván nem az az oka, hogy kiállítja vagy könyvben megjelenteti, az már okozat)
Egy biztos, szívesen megtanulnám/kipróbálnám ezt is, mint megannyi más előhívási technikát is. Jó lenne, ha egyszer erre is lenne befogadóképességem, de én ilyen vagyok, baromi lassú, vannak dolgok, projektek, amiket meg akarok valósítani, de ez lehet akár csak egy film megnézése, könyv elolvasása, sokszor több hónap, év telik el, mire eljutok oda (főleg mert ilyen téren nem igazán érzékelem az időt)
Szóval egészen biztos vagyok abban, hogy a többiek sem érdektelenek, csak még nem jutottak el oda, hogy foglalkozzanak ezzel, de mindenképp jó mutatni ilyen fotókat, írásokat, videókat tájékoztató jelleggel, az ember elraktározza az agyában, hogy igen, ilyen létezik és ha van hozzá hajlama akkor elő tudja venni, tud vele foglalkozni, még ha csak elméleti szinten.

Nyilván hiúság is, de igazából inkább az, hogy sok kép marad komment nélkül, és én elhiszem, hogy láttátok, azt is, hogy gondoltátok, de ha nincs leírva, akkor nincs.

Olvasom sóhajod Zsolt. De a "Ki ez?" és "Mit csinál éppen?" kérdésre magad rögtön megadtad a választ :)) Varga Tamás barátod, lefotózott egy projektje keretében, kollódiumot készített, és épp az élességet ellenőrzi... Tamás hihetetlen munkái is egy kattintásra vannak :) szerintem megnézte akit érdekelt. De köszi, hogy felhívtad rá ismét a figyelmet, mert nekem nem volt meg, és most csak ámulok! Megyek is most innen amoda, majd jövök :D

Ha valakit ezen technikával kapcsolatos kérdés gyötört volna még októberben, azt hiszem már akkor kérdezett, érdeklődött volna. Bizonyára olvasunk, hallunk róla, de nem kerültünk közelebb hozzá, az okok mindannyiunknál lehetnek különbözőek, amiben talán megegyezünk, ha nem, akkor javítsatok ki, szóval ilyen mélységig sem a 365-ön vagy a leckéken keresztül sem merültünk a fotográfiában. Csakis az én véleményem, nem szentírás, egyelőre nem érint a dolog, az ilyen eljáráshoz nem érzem felkészültnek magam.

Lefotózott engem, egy projekt keretében, kollódiumos eljárással. Itt épp előhívás után fixálja a képet, és ellenőrzi az élességet. Mivel üveglemezre készült, így kell a fejlámpa is.

Te Zsolt! Csak az jutott az eszembe, hogy rákérdezek, itt mit csinál az illető, és miért?

Kicsit meglep, vagy mondhatom elgondolkodtat, hogy egy látszóteres sincs, aki kérdezne, akit érdekelne, ki ez és mit csinál épp és miért. Furák vagytok.