Lilla kedves lány, csak "négernek" képzeli magát.

Én nagyon szeretem ezt a színvilágot, ezt a színhelyzetet. A leirattal nem tudok mit kezdeni, ezt szeretem a Daniban, ahogy üzen ő – nem nekünk, hanem magának, vagy nem tudom kinek, mert nem tudom ki a Lilla, és minek képzeli magát, ez valószínűleg az ő szlengje, én a négert úgy ismerem, hogy az, aki mások helyett álnéven ír, de mindegy. De ennél a képnél ezt nem nagyon látni. Én ezt a képet nagyon jónak tartanám, ha nem lenne rajta az a másik szereplő – ez talán érdekesnek fog hangzani, de látunk egy viszonylag jól komponált helyzetet, ezzel a nagy házsarokkal, a közlekedési lámpával és annak az árnyékával, és a képbe beszűrődő fényekkel. És látunk egy szereplőt, aki a házfalnak dől és valami fegyvernek látszó tárgyat tart a kezében. Ez eddig egy nagyon jól rendben lévő helyzet, és ha kitakarom ezt a mukit innen, akkor egy nagyon izgalmas, feszültséggel teli dolog lenne, de mivel itt van ez a férfiember, aki a hosszú expozíció miatt is egy áttetsző, elmosódó szellemalakként van jelen, hát őt nem igazán értem, és a kettejük kapcsolatát sem, és így nincs akció, ebből kifolyólag pontosan az van, hogy áll egy manöken a ház mellett, és lebukik az egész történet. (hegyi)
értékelés: