„üzenjünk brüsszelnek, hogy ők is megértsék”

mondom:

meggyüttek már megannyi migrácsok
meghoztak merkelnek minden mákot.
mer merkel meghív minden muszlimot
munkásnak míg maga mákot morzsolgatott.

mondom:

müezinek mormolják:
mama merkelnek műzlibe megy ma mák.
míg missy merkel morfintól mosolyog,
minden migrács menetel meg mocorog.

mondom:

míg múltkor minden migrács masírozott
magyarország melett minden moslék malackodott.
magyar miniszter mattot mondott
majd mädchen merkel melléről mákolt.

mondom:

mer megígérte merkel már:
minden migrács munkája marginál.
már múltkor megcsetelte minden mecsettel
mese-mese meskete minden mer mák kell

Minden mák Merkelé
mer kell Merkelnek a mák.
Minden mák Merkelé
mer markában a márka.

(minden migrács megosztott minket minden megosztón)

kutyaházőrző

kutyaházőrző

Gordon nagyon jó modell volt. Pontosan azt tette amire kértem, a bal oldali kép esetében arra, hogy még kis ideig maradjon úgy ... kb húsz percig fotózgattam, ő olyan ötpercenként megunta, felállt, de mikor megkértem, hogy még egy pici időt kérek, akkor visszaült szépen ... a jobb oldalinál annyit kértem tőle, hogy jöjjön és nyalja meg a mancsomat.

Menjünk haza rakétával!

gyermekkorom egyik nagy élménye volt a rakéta mászóka, akkoriban minden játszón volt egy és ha belemásztunk egy másik világban találtuk magunkat. órákig tudtunk benne - néha körülötte, de csak amíg volt levegőnk az oxigénpalackban - játszani. jó látni, hogy akad még egy-egy akkor is ha már nincsen ülőkéje, vagy sok színű festése. ... végül gyalog jöttünk haza.

Miért a hónap képe:

Hosszas latolgatás után, mert hiszen itt volt Demeter két, ritka csemegének számító portréja is, az augusztusi fotók közül végül, teljesen szubjektív módon, Juhász Dániel: Menjünk haza rakétával című képét választottam a hónap képének. Azért ezt, mert Dani gondolatvilágát és közlésmódját nagyon közelállónak érzem az enyémhez. Tetszik a fotó, mert spontán(nak tűnő), mert hétköznapi, ellesett pillanat. Tetszik, mert előhív rég feledett történeteket – ez által megszólít, s mesél. S persze tetszik a nyelv is, ahogy teszi mindezt; a kreatívan alkalmazott panoráma. Mindenkinek jó görgetést kívánok! Dani, gratulátum! (Homonnay-Tóth Zsuzsa)

Hegyi Zsolt-2014.02.06. 17:27

[jwplayer|config=16:9|file=/sites/default/files/14/02/juhaszdaniel140206_1.mp4|image=/sites/default/files/14/02/juhaszdaniel140206_1.jpg]

köszönöm fiúk, ez példaértékű volt.

ved(e)lés

ved(e)lés

a kép vasárnap hajnalban készült amúgy, de ha kedd reggeli kép lenne akkor is ebbe a leckébe tettem volna.

land art

land art

2010 ben készített land art munkámat láthatjátok. mielőtt megkapnám, hogy picit régi a téma szólok, hogy miközben tapostam a sarat erősen eszemben volt hogy beküldöm talp leckére, de csak most szántam rá magam, hogy az interneten megjelentessem.

fej, tor, potroh

fej, tor, potroh

javítva ( http://latszoter.hu/szakkor/festek-fujos-figurak )

Zavarba ejtő az, ahogy Dani ezzel a graffitis vizuális iskolával foglalkozik, az, hogy a vágással létrehoz egy olyan síkot, ami természetesen egy térbeli helyzet kivetítése, de mivel levágja a segítséget a nézőnek, ezért egyedül a két lába az, ami, mint indítópont, valóságosként szerepel a képen, és aztán utána, ahogy scrollozunk felfelé, ezeket a ritmusokat izgalmasan tárja elénk. Kicsit az az élményem van, mint amit iskolában csináltunk, hogy a füzetnek a sarkára lehetett rajzolni, fölgöndöríteni, és ceruzával ide-oda sodringatni, és akkor ilyen kétállásos mozgásfázist lehetett létrehozni. Fityiszt mutatott a figura, vagy nem, és ha elég gyorsan mozgatta az ember, akkor a mozgás képes volt azt az illúziót kelteni, hogy megelevenedik a történet. Hasonló most itt is az élményem, de ennél nagyon sokkal többről nincsen szó. Az ötlet és a forma jó, izgalmas, ez egy nagyon jó tanulmány lehet arra, hogy mit lehet kezdeni az ilyen kimetszésekkel. Abban nem vagyok biztos, hogy ez a kör, szív, végtelen elég képi információ-e a nem beavatottak számára. Arra is kell figyelnünk, hogy itt élnek olyan emberek is, akik ezekkel a falfirkákkal nem foglalkoznak behatóan. Nekem ez egy egy csillagos megoldás, Dani, ennél egy kicsit nagyobb intenzitású jelenléttel esetleg megteremthető lenne az, hogy neked is egyértelmű legyen az, hogy a nézőid számára mi az, ami dekódolható, és a nézőidnek a te világod jobban megismerhető legyen. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

2013, 2013

2013
2013

Világvége helyett világbéke.

Nem tudok sok mindent mondani, mert Sándor bátyám mindent elmondott, amit kell, ami fontos és ami miatt ez a képpár izgalmas és jó. A gyerek eszköz, a szín, a forma, a közlés eszköze, nem direkt szereplő, nem leltár, hogy megvan-e minden alkatrésze, hanem metafora, miközben keresetlensége ellenére ösztönösen megvan szinte dekára pontosan a tömeg, a szín, a forma játéka és egyensúlya, ráadásul a vörös kisördög és a szőke kisangyal is nagyon jól jön. Tessenek elolvasni a kommentárban Dobos Sándort! Nála jobban nekem sem megy. Egyetlen szépséghiba bár tömegben és tónusban helyén van, a nájlonszatyrok kupaca. Azt helyettesíteném valami más hasonló színűvel, a nájlon engem zavar. (hegyi)
értékelés:    

festék fújós figurák

festék fújós figurák

8 <3 o

Dani, én néztem a filmet, amit ide belinkeltél, a filmet nem tartom annyira erősnek, nem teljesen értem, hogy miért pont ez a kép, ami ehhez a filmhez csatlakozik. Nyilvánvaló, hogy az én ismeretanyagom is kevés, de önmagában ez a kép, mint illusztráció, nem áll meg. Te, aki ezzel a szubkultúrával erősen és behatóan foglalkozol, itt lehet olyan gesztusokat is találni, amik erősebbek. Itt most az a kérdés, hogy mi az, ami ebben téged izgatott? Maga a firka a falon? Azt a Jézusos képednél erősebben megcsináltad, ott az üzenet erősebb. Ráadásul, ha a Jézusos képet veszem, akkor ott a környezettel együtt van valami olyan egység, amitől az egész, mint ritmus, jól tud működni. Most kimegyek ide a házra, kifújom, hogy BŰNTÉNY, lefotózom, elég vacak a vakolat a házon ahhoz, hogy ezt én le tudom neked gyártani. Nem érzem az eredetiséget az egészben, pedig ennek a dolognak a létjogosultságát csak az teremti meg, ha ez az, ami, és nem kezd el az ember azon gondolkodni, hogy jó, de ezt miért fújták ide, mi közöm nekem ehhez. Ismétlés. (hegyi)

Én És Én

Érdekes értelmezése ez a kreatív fotónak, az a kreativitás mindenképpen megvan, hogy egy fotómasinát valahogy ebbe a kartonpapírba belegyömöszölt Dani, de azért én javarészt egy grafikai megoldásnak gondolom, de megvan a humora. Látjuk, hogy ez egy tükörben felvett felvétel, mert fordítva van írva a gépnek a típusa, a MÁRKA, és graffitis módon, egyszerűsített formákkal dolgozik Dani a rajzban, akár a picassoi utat is vehetnénk, ahol a hölgyeknek néha az orruk a fülük helyére került, és a szemük a homlokukra, és mégis egyfajta furcsa, kiterített sablonban, mint egy Burda magazin szabásmintájában, egyszer csak összeállt ez a kép. Most is egy hasonló megoldást látunk, van ennek egy tárgyias vonala, nézzük meg a fényképezőgép szíjat, ami nagyon nem lenne lényeges, és mégis nagyon részletesen meg van rajzolva, míg minden más egyéb vonalrajzként van csak ábrázolva, és a vonalak sűrűségével és ritkításával éri el Dani azt, hogy térbeli érzetet tudjon kelteni. Jó a geg, tetszik, én ezt jobban el tudtam volna képzelni első leckének is, de legyen 57-es lecke. (hegyi)
értékelés: