NA de hát Sándor, van-e izgalmasabb, mint vitázni, élményt cserélni egy-egy képnél? Hiszen egy kiállításon legfeljebb dicsérik az alkotót, hogy milyen ügyes, de jó látni, hogy alkot - nem szokott több beleférni. Jöhetnek majd képi válaszok is, hiszen minden impulzus hatás, minden hatás ellenhatást vált ki idővel, de ehhez több idő kell.

A jelenetnek a magánnyal való kapcsolata talán evidens: egy lezárt, a világtól, háttértől elkülönülő tér, annak is a mélypontja, és e mélypontban a szereplő. Plusz a kőfal és az oszlop. Ennyit talán sugall a kép tisztán vizuálisan is.

Tovább én nem is szeretnék magyarázgatni. Ezzel a sorozattal kapcsolatban már amúgy is túl sok magyarázatra kényszerültem, ami önmagában talán nem baj, hiszen kérdések gerjesztése a nézőben szintén a hatás egy lehetséges változata. Ha azonban a kérdések verbális síkon támadnak, akkor választ is csak verbális síkon lehet adni – és ezen a ponton már el is távolodtunk a képtől. Annak persze nagyon örülök, hogy a kép megdolgoztat, és csak remélni merem, hogy nem csupán az irritáció szintjén.

Köszönöm a tanulságos elemzést, Zsolt.

Igen, bocsánat, lehetséges, hogy kicsit keveredett bennem a két sorozat. Bár én ikreknek érzem őket...

Azt hiszem, hiába kapálózom: nem hiteles az a magatartás, hogy hozok-is-meg-nem-is, oda is mondok, de azért már meg ne bántsak valakit. Ez az ambivalencia azért van, mert egyrészt én végtelenül toleráns vagyok az egyes emberrel szemben, ugyanakkor világosan látom (és hadakozom ellene), hogy egyetemes tulajdonságaink, hajlamaink, gondolkodásunk hogyan vitte-viszi az emberiséget a nagy tragédiák felé.

El camino? Ez az őszi utam az is volt: El camino. Ezt azonban inkább a másik sorozatomban, a Búcsú Apúliától címűben tükröztettem.

Az elvi kérdés kapcsán én úgy gondolom, hogy nem igazán választható el a fotó a mondandójától, főleg akkor, ha az üzenet a cél. Az alapvetően - szerintem - humorosan és meglepően megközelített Liturgia sorozatod azokkal is azonnal sejteti, hogy itt valami burkolt mondandó van, akik egyébként érdektelenül elmennének a fotók mellett. A sorozat címe, vagy egyes momentumok pedig körvonalazzák is számomra hogy mi a legfőbb csapásirány. Nagyon nehéz úgy beszélnem a fotókról, hogy ne vegyek erről tudomást, vagy takargassam a gondolataimat. De azt gondolom, hogy ez inkább egy klubbeszélgetés témája lehetne (nem maga a vallási, hanem inkább a kultúrantropológiai vonatkozásai)

A sorozatról általában: be kell látni, hogy egy idős ember kerekes székkel, Barbie babákkal, és nagy lila fátylakkal meglepő látványt nyújt a festői dél-olasz városkák horizontja előtt - de ezt másképpen is megfogalmaztam már fentebb :) (hozzáteszem, hogy általánosságban nagyon jól van kitalálva ez a fehér kalap is, mert nem lehet rögtön nem észrevenni Téged)

No és konkrétan erről a képről:
Mivel én nem voltam beavatva sosem olyan mélyen semelyik felekezet istentiszteletébe, hogy csípőből vágjam hogy konkrétan hova kötődik pl. a "De profundis...", hát nem voltam rest és rákerestem. Akit érdekel: http://www.bibliaexaminer.org.uk/zsolt130.html

Végezetül a legfontosabb:
Pár órát gondolkodva az egészen, számomra most az vált igen érdekes kérdéssé, hogy vajon ez most nem egy személyes El Camino? (a zarándokutat, de a Bunuel filmet is értve)

István, örülök, hogy kapcsolódtál a témához. Amit én irracionális tébolynak nevezek, az (ahogy ezt már korábban valakinek írtam) az emberi agy evolúciójának mellékterméke, és több tízezer évvel ezelőtt, a szimbolikus gondolkodás kialakulásának egyenes következménye volt. Azonban én nem szeretném, ha eszmecserénk a képekről átsiklana ennek a tárgyalására, mert a jég ettől válna igazán vékonnyá alattunk.

Ami viszont a képeket illeti: nagyon jól látod, hogy abbéli igyekezetemben, hogy ne bántsak senkit, „defókuszálttá” vált a mondanivalóm, éspedig – érzésem szerint – éppen a babák beléptetésével párhuzamosan. Tudni kell, hogy egy viszonylag nagy anyagból (közel 200 képből) válogatom ki, amit ide a látszótérre felteszek, mely anyagban minden színezet megtalálható a szelídtől a vitriolosabbig. Gondolom, hogy a még felteendő képek közé a továbbiakban egy lehelettel karakteresebbeket, csípősebbeket fogok beválogatni.

Nagyon fontos támasztékul szolgált számomra ez a párbeszéd, mert a babák szerepét nem értettem pontosan. Én inkább mint kontrasztanyagra tekintettem rájuk, bár a szertartásra utaló sorozatcím, és az egyébként jól tapintható nem is gunyoros, de nem is szimplán humoros megközelítés miatt valahol sejthető is volt részemről a helyük és szerepük (mármint a babáké).
A fotósorozat mondanivalója (leírásod tükrében pláne) nagyon elgondolkodtató, bár ahogy jelzed magad is, szerintem is nagyon vékony jég - főleg ha fontos, hogy mások világnézetét vagy érzéseit ne sértse. Azt gondolom én is, ahogy írtad, hogy nagyon szelíden sikerült közelíteni a témához, szerintem olyannyira, hogy helyenként már defókuszált a mondandó (főként a babás fotók esetén) - legalábbis számomra.
Ahogy időm van, még nézegetem a fotókat, és még gondolkodom a témán (nem mintha ne lenne így már egyértelmű számomra az üzenet, de hosszabb távra nyújt gondolkodnivalót, mivel nem teljesen értek egyet ennek az "irracionális tébolynak" - mondjuk így - az egyértelmű feleslegességével.)

Kedves Tamás, nagyon köszönöm, hogy ilyen precízen és érthetően kifejtetted a véleményed. Tudod, a „tetszik”, „nem tetszik” véleményeket minden további kifejtés nélkül el lehet fogadni, mint természetes primer érzelmi reakciókat, de ha valaki esztétikai ítéletet mond egy vagy két szóban, akkor az kifejtést igényel, különben a címzett csak törheti a fejét, hogy most mi van és miért van?

A kapott véleménnyel (nekem) nem illik vitatkoznom. Ha neked ez az üzenete az adott képnek, akkor ezt az üzenetet szavakkal hiábavaló lenne cáfolgatni. Viszont magyarázat, és az eredeti szándékok elmondása talán helyénvaló.

1. Ezek a képek nem a mediterráneumról szólnak, a mediterráneum csak a helyszínük, mégpedig e helyszínek ősisége, mitológiai érintettsége miatt.
2. Ezek a képek az ember vallásalkotó tébolyáról szólnak. A kellékek (én-kerekesszék-drapéria-babák) eklekticizmusa leképezi (legalábbis szándékom szerint) a vallásokban mindig megtalálható szimbólumok, kultikus tárgyak abszurditását, értelmetlenségét. (Ezzel összhangban a „kultúraidegen” babák választása szándékos.)
3. Annak ellenére, hogy ezek a képek a vallásokról, általában a Homo Religiosusról szólnak, nem célom bárki vallásos ember bántása, ezért igyekszem a jeleneteket szelídre, vagy humorosra fogni. Indulatom nem egyes emberek ellen irányul, hanem az emberiség irracionális tébolyai ellen.
4. Ez nem színház (mint volt a Gázgyári Hamlet sorozatom), hanem modellezés. Következésképpen én sem színészkedem. Csak jelzek. Ezért legtöbbször magamat valamilyen mozgás közben exponáltam (jelen képen feltápászkodás közben, máshol kézfelemelés, elfordulás, stb. közben).
5. Mindez aztán átjön, vagy nem jön át. Nyilván van, akinél igen, van, akinél nem és van, akinél átjön, de nagyon nem úgy, ahogyan én azt eredetileg szerettem volna. A „műfaj” természeténél fogva igen nagy a tévedés kockázata.

Még egyszer köszönöm az írásodat.

Megpróbálom.
Visszanéztem a kerekesszékes képeidet. Nekem a csúcs, még mindig a Gázgyári Hamlet.
Ebben a sorozatban nem értem a Barbi babákat. Számomra ezek nem az európai kultúrkörhöz tartoznak, ugyanakkor a nagyon is európai mediterráneumot menthetetlenül átviszik a giccsbe. Lehet, hogy ez szándékos. Nekem ez így nehezen áll össze, de ahogy mondani szokás, ez is csak egy vélemény. A másik problémám, hogy ebben a sorozatban, természetesen megint csak számomra, nem bizonyulsz elég jó színésznek. Ezen a képen, de több másikon is a sorozatban, láthatóan elő adsz valamilyen érzést, hangulatot. Sajnos nekem ezek nem jönnek át a rivaldán. Ezeket az eszközöket: liturgia, drapériák, babák, mediterráneum, így együtt én soknak találom. De még egyszer hangsúlyozom, ez egy vélemény.

Tamás, csalódást kell okoznom: még nem zárom le a sorozatot. Talán a cím sugallja a lezárást, dehát a cím az irodalmi, és inkább csak a kép hangulatához kapcsolódik. Nagyon hálás lennék - de tényleg! - ha a "túlságosan hatásos" minősítést néhány érvvel alá tudnád támasztani. Tanulságos lenne nekem is, meg másnak is.

Dániel, köszönöm a csillagokat, majd szépen beosztom őket.

kéterzertizenhárom(plusz öt)csillag
:)

Gondolom ez a kép lezárása (legalább is egyenlőre) a sorozatnak. A korábbi 3D-s babás képeid emlékezetem szerint nekem jobban tetszettek. Kérdés, hogy most is így látnám-e? Érdekességképen feltehetnél egyet kettőt.
Nagyon hatásosak ezek a képek, nekem kicsit túlságosan is. Az én ízlésem, mint tudjuk...