LITURGIA 4 (HAJNALI GYÜLEKEZET)

LITURGIA 4 (HAJNALI GYÜLEKEZET)

Matera, 2012.10.07.

Sándor megőrült, ez jutott hirtelen eszembe ezekkel a babákkal, nagyon kellett kacagnom. Most a képen kívülről beszélek, ez most ilyen werkfotó beszélgetés, hogy fogja magát Sándor, kimegy Olaszországba és viszi magával a kis Barbie babákat a kisbőröndben, ez valami eszelős. Erről van nekem is egy személyes sztorim, amikor Ausztráliába mentünk, akkor a Demeter vitte magával innen Magyarországról a faszenes vasalót. Aztán készült is vele kép, de az se volt teljesen normális dolog, legalábbis a magukat normálisnak gondoló emberek szempontjából kérdéseket vet föl, a vámos átvilágításnál is mosolyogtak. A kép tetszik, az ötlet jó. Van ebben a humoron kívül valami más is. Lássuk be, hogy ebbe van egy adag szomorúság, de játékos az egész. Trükkös Sándor, mert itt most már két kerekesszék is megjelenik, és ha a színeket figyeljük, akkor van egy kerekesszék, amiben ül a férfi, és a másikban nem ül senki, de mégiscsak a rózsaszín, női érzelmeket és attitűdöt erősítő színvilág jelenik meg, a Barbie babák is körülötte vannak. Nem tudom, hogy mennyire szabad nekem itt eleresztenem a gondolataimat, mert nagyon messzire mutató asszociációim is lehetnének akár, mindenesetre érdekes az a gyülekezet, ami ezekkel a babákkal létrejön, miközben a női szereplő nincs jelen. Mindenképpen van egy múltidézés ebben, van egyfajta szembesítő jellege, és nyilvánvaló, hogy a férfi szereplő emlékeit idézzük, az ő emlékeiben szerepelnek ezek a babák, nem kötelezően, mint Barbie-k. Olyan ez, mint amikor már az ember sokszor azt mondja, hogy én már túl vagyok rajta, engem már nem érdekel, nekem már nincsen semmi bajom, de azért mégis ki-kibuggyan egy-egy ilyen gesztus, amivel azért kiderül, hogy még mindig nem biztos, hogy minden rendben van, nem biztos, hogy minden be lett gyömöszölve valamelyik fiókba. Ha azokat a fátylakat fellebbentjük, akkor ott vannak még elvarratlan szálak, és ezek jó dolgok, hogy ezeket megkaphatjuk képileg. Az egész olyan, mint egy nagyon furcsa kollázs a háttérben is. Olyan, mintha egy képeslapot ragasztgattunk volna össze, hogy ott van a római nyaralásból egy képeslap a háttérben, ott van a visegrádi képeslap, Szentendréről is van egy lap, és ezeket a darabokat a korlát összefogja, és mintha az egész a múltról szólna. Szóval nagyon érdekes ez az egész világ. Bevallom, hogy azon kívül, hogy az elején nagyon kacagtam, a második gondolatom, amikor ezt az elemzést elkezdtem mondani, az Oriana Fallaci könyve volt, aki akar, nézzen utána. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Kedves Zsolt, legmélyebb együttérzésem Demeter Ausztráliát megjárt faszenes vasalójával!

Szeretnélek megnyugtatni: kevés nálam józanabb, racionálisabb ember van ezen a világon. Jelen esetben azonban a racionalitásom csak odáig terjed, hogy felismerjem: vannak szép számmal olyan dolgok, melyek nem a racionalitás síkján működnek. Ha ezeket a ráció elfolytja, akkor esetleg egy olyan csírát ölünk meg, melyből talán valami értékes születik. Nem biztos persze, hogy lesz belőle valami, de lehet, és ehhez az esélyt meg kell adni.

Apúlia és Bazilikáta földjéhez nagyon régóta kötődöm (lásd: Fotóművészet XLIX évf. 5-6. szám, elérhető az interneten: http://fotomuveszet.com/index.php?option...).
Amióta elkezdtem arrafelé fotózni, kezdettől fogva (2000) mindig úgy éreztem, valami nyomot kell hagynom nekem is ezen a tájon. Kezdetben ez a nyom Marika lett volna, hosszú, színes, lenge ruhákban, de mire beszereztük volna a ruhákat, addigra ő már nem bírt többet velem jönni a hosszú és nagyon fárasztó utakra. Maradtak a ruhák, fátylak, aztán – Marika helyett? – a babák. Persze, jó pár év kellett, míg tényleg elő mertem venni őket.

Aztán lehet, hogy az egész nevetségbe torkollik. Ezt a kockázatot vállalni kell.

Az igazság az, hogy már jóelőre bevásároltam őket idehaza, a Pecsa bolhapiacán. Bevetni azonban csak a mindent toleráló és megértő olaszok közt mertem.

Na, mert persze ugye advent van, roátéra gyűltek össze a népek. Sándor, a híveket viszed magaddal, vagy egyszer csak jön az idea és bevásárolsz? :)

Dehogy fogunk! Legalábbis részemről nagyon szórakoztató.:)

Igen, megérkeztek a hívők. Itt most együtt a stáb. Köszönöm a folytatás-várást. Nem fogtok ráunni?

És máris itt van a gyülekezet.
Meglepetést meglepetésre halmozol ebben a történetben, Sándor. Nagyon különleges, nagyon szeretem. Várom a folytatást.

Új hozzászólás