próbálkozás - soha életemben nem készítettem magamról képet, és azt sem szeretem, ha más fotóz le. Épp ezért számomra elég nehéz volt a feladat: szembe kellett néznem az arcommal.
Ez a kép mindent visz. Mariann, ez az, ami miatt érdemes az első három leckével foglalkozni, mert előbb-utóbb eljutunk arra pontra, amikor a sztenderdektől, az elvárásoktól távol kerülünk, és saját magunkkal kezdünk el foglalkozni. Általában, ha az ember kellő ideig kínozza önmagát, akkor eljut addig a pontig, amikor kifárad, és a figyelme is lankad, és a nagyon beállított megoldásokhoz képest egyszer csak jön valami. Arra kell odafigyelni, hogy azt a pillanatot megfogjuk. Én úgy érzem, hogy ennél a képnél ez jól sikerült. Nagyon kedvelem a képet, azzal, hogy ebben a képben többféle réteg is jelen van, mint üzenet. Jelen van egy picit a magány, jelen van az is, hogy azért az ember akármennyire is fáradt, mégis reménykedik abban, hogy tud valamilyen kapaszkodót keresni a továbblépéshez. Nekem ez az üzenet rajta van a képen. Én ezt egy nagyon erős képnek tartom, és nem tudok kritikát se mondani a képpel kapcsolatban. Jó a kétharmad-egyharmad arányban lévő párna és fej viszonylat, nagyon örülök neki, hogy fekete-fehérben van. Három csillag, Mariann, hajrá! (hegyi)
értékelés:
köszönöm :)