Három eksztra című Törökösenemhez ezt a fotódat választottam ajánlóképnek, köszönettel.

A magamfajta hobbifotós, aki pusztán a képkészítés öröméért csinál képeket és nem megélhetésből, nem készül fel teljesen tudatosan egy fotóhoz. Magamnál tartom a gépem, ha megyek valahova és ha a téma szembe jön, hát lefotózom. Rajtam múlik, hogy észreveszem-e. Nagyon megtetszett a forgáccsal felszórt ösvény színe és formája. Mintha olvadt rezet öntöttek volna az erdőbe.

Azt már kezdem megszokni, hogy egy jó képért dolgozni kell. Főleg a helyszínen, mert nem elég meglátni, be is kell állítani. Aztán az utómunka... ezt én teljesen magamtól, pusztán próbálgatással állítom. Nincs küzdelem! :) Egy lámpaoszlopot és két embert szedtem le róla csupán. :) De le kellett szednem, mert erre nem illik se ember, se egy nagy fémdarab.

Nekem is elnyerte a tetszésem, és amit még kiváltott belőlem, az az, hogy milyen lehet a nyers anyag vagy a nyersanyag - szóval a látvány onnan felülről mikor, hogyan mivel készült, ez az egyik oldala, de a másik pedig az, hogy viszonyítom ahhoz is, hogy téged miért vitt ez irányba vagy mi vezetett ahhoz, hogy ilyen fotót készíts? Azért kérdezgetlek ilyen gyámoltalanul, hogy volt e előkép vagy utólagos a munka, hogy lássam, mivel kell megküzdenünk, ha egyáltalán küzdelem ez. Egyszer remélem megfejtjük!

Azt nézegettem még, hogyha picit vágod bal oldalon, hogy a szélén belógó két fatörzs már éppen hogy ne látszódjon, akkor talán még erősebb lesz. A fenyvesek zöldjén meg talán egy ici-pici derítés jól jönne (de a monitorjaim olyan kutyaütők, hogy ebben gyakran félrevezetnek) Midnenesetre az eredeti véleményem marad, csak bogarászom.

:) Köszi szépen!

Kálmán bravó, ez fantasztikusan szép, engem lenyűgöz! Nem is természetfotó talán, hanem absztrakt - de a besorolása a tetszetősségét illetően mindegy.