A londoni metró bejáratánál (talán nem véletlenül) kiállított kép. Egy "kívülállónak" szerintem azonnal mosolyt csal az arcára. (eredetileg, amikor megláttam, a köldök, majd humor leckére gondoltam, de mire ide értem, ez a lecke átalakult, így az illusztrációra gondoltam) A kép kézből lőve, 50mm fix, f3.2, 1/50sec, iso100 készült, a vaku nem villant.
Jó kis konstrukció, egyszerű, világos. Talán kicsit túl egyszerű is, nem tudom, az idő majd kiforogja, hogy elég-e az a függőleges vonal a boldogsághoz, azaz, hogy fotográfiává emelje a képet, túl a dokumentáláson, vagy műtárgyfotón. Talán igen. Dani hónap képe írása kiváló, én hiszek neki. (hegyi) értékelés:
Az van ezzel a hónap képe dologgal, hogy így, hogy stafétában adjuk át a képválasztás jogát, mindig az előző alkotó szubjektív értelmezése kerül előtérbe … ez alatt azt értem, hogy nem feltétlenül a „legjobb” kép lesz a hónap képe, hanem az előző hónapos valamilyen saját értelmezése választja ki a következőt. Jelen esetben én most egy olyan fotót választottam ami nem is feltétlenül fotó, így több jó fotót is megfosztva a hónap képe címtől. Ez a kép bár fotó - és még a technikai jellemzői is olvashatóak a leírásban - valójában nem használja ki a fotográfia nyújtotta lehetőségeket, hanem a képkivágással, a fekete-fehér móddal egy absztrakt, grafikai irányba mutat. Ez számomra vonzó. Úgy értem, hogy ezt ha nagyon nekifekszek akár gép nélkül is elkészíthetném fotogram formájában. Ha megnézzük János korábbi képeit látjuk, hogy tud ő bánni a masinájával, de ebben az esetben lemond rengeteg dologról a fotó eszköztárából (még mindig úgy érzem, hogy ez nem érthető amit írok szóval egy példa: képzeljük el ezt a képet úgy, hogy a felső képnegyedek valamelyikébe kerül a keretezett grafika és valaki épp elhalad előtte, vagy megáll és nézi. Ne adj Isten színes. Máris mást mutat, máris fotószerűbb az egész). Persze túlmutat a képen látható grafika reprodukciós dokumentálásán, de ezt úgy teszi, hogy közel marad a keretezett kép kifejezési módjához, mintegy továbbgondolva azt, rávilágítva arra, hogy a képkereten kívüli világ valóban az amit a képen ábrázolnak. Mintha semmit nem akarna csak még egy kört rajzolni a beláthatatlan labirintus köré. Ebben a formában ez a fotó egy rajz és ennek a rajznak a metaforikus üzenete rezonál a belső világomra. (Juhász Dániel)
Nem felelt meg a leckemegoldásnak, tessen elolvasni azt. Köszönet. A rendszer ebben az értelemben maradt.
Köszönöm az elemzést, féltem azért ettől a képtől, nem is gondoltam, hogy 3* lesz belőle. Talán tényleg túl egyszerű. Kérdésem, ez így most leckemegoldás, megfelelt az illusztrációnak? Maradt a régi módszer és a 3*-n felül még külön jelezve lesz a lecke megoldás? (végig pörgettem az elemzéseket és nem láttam mostanában ilyent)..
Gratulálok János, és nagyon jó olvasni az értékelést is, szerintem ez egy nagyon jó és nagyon pozitív személyes megközelítés, és a tiszteletteljes választékossága is tetszik az értékelésnek! Most is azt érzem, hogy jó, ha beszélgetés van a fotókról! Jó ezt így látni mind együtt! :)
János, ugye mindent tudsz a válogatásról - csak adott hónapon belül, bármi kép választható, kivéve a stábét és azokét, akik 6 hónapon belül már voltak hónaposok és elküldeni nekem csendben szépen mailban. :)
:) Köszönöm, jól eső érzés "hónapképésnek" lenni, naná.. :)
Valóban nem sorakoztat fel a kép sok fotós technikát, lehetőséget, elmondom miért. Egy viszonylag nagy falon volt kiakasztva e kép, egy metróállomáson, Londonban. A londoni metróvonalak azért kuszábbak mint itthon, így ez a játékos kép - gondolataim szerint -, arra utal, hogy azért el lehet veszni egyik-másik állomásnál. Lényeg, amit megláttam ebben, hogy nem csak a közlekedésben, a térképen lehet elveszni, hanem az élet más területein is, bőven. (főleg mivel nekem a kör alakú gombolyag-labirintus picit hajaz az agy ábrázolására is) Így, minden sallang, minden "külső" tényező nélkül, nekem sokkal inkább úgy mutatja az "elveszettséget" - picit humoros formában -, hogy azt a szemlélőnek magának, magán kell éreznie. Ha lenne valaki a képen, akkor azt látnánk, hogy az a valaki most szépen eltévedt, vagy ilyesmi. Így viszont csak én, a néző vagyok a képpel. (szerintem)...
100 szónak is 1 a vége, köszönöm ismét, hogy "hónapképés" lehettem! Köszönöm Daninak is a figyelmet, a jóleső elemzést!
Illusztráció, vagy nem, nekem tetszik a kép, és pont passzol is következő műsoromhoz, amihez kölcsönvettem, ha nem bánod. Gyere, hallgasd te is, ha érdekel. 2024.01.26 este 8, "Idő, van?".
au