Élmény
Kék nyári alkonyon a szűk csapásokon
szúrós rozsok között járok, majd zsenge fűben,
megérzem, álmodón, harmatját lábomon,
s hagyom, szabad fejem a szél fürössze hűsen.
Semmit nem gondolok s a számon némaság.
De nagy-nagy szerelem borul szívemre tágan,
s a természeten át megyek tovább, tovább,
cigánymód - s boldogan, akár egy nő nyomában.
Rónay György fordítása
Én fentről az égből vágnék, nekem az a sok kék már brutálisan erőszakos, de a figura, az nagyon tudja hozni a szabadság vagányságát, a vershez is jó, a költőhöz is, és hozzád is. Szóval azt kell mondjam, hogy ezt a vonalat azért én várnám ám tőled ma is. Benned van, ébreszd fel! (hegyi)
Szabad itt olyat mondani, hogy lófaszt? Hát, szabad, ha kell. A tehetség és a késztetés nem ugyanaz, az egyik marad, a másik meg nyilván seggberugdosásfüggő.
Népszokások Európában című műsoromhoz ezt a fotódat választottam ajánlóképnek, köszönettel. (Pedig ez vezetett sokáig!)