Ez a vörös és barna együtt ezzel a szürkéskékkel nagyon izgalmas, csak nem nagyon értem most azt, hogy mit akar ez a kompozíció mutatni. Van a képen egy elég lényeges mennyiség, ami nem nagyon kap szerepet. Kifutunk a képből, a szék is kifelé fordul. Nem a dekomponálás ellen vagyok, mert a dekomponálásnak lehet létjogosultsága, de ez nem dekomponált, hanem rossz helyre van rakva a szék, mert a tömegelhelyezés szempontjából nem érzem azt, hogy ez a dolog megoldott lenne. Magyarán, ha akár két ujjnyit elveszünk a kép jobb oldalából, akkor egyből egyensúly áll elő, ez szerintem fontos lenne, hogy ezt megtaláld. A szék egyébként érdekes, mondjuk arra lehet, hogy odafigyeltem volna, hogy a két láb átlósan ne takarja ennyire egymást, már csak azért se, mert most ettől olyan furcsa érzetem van, hogy ott valami faragási hiba van, mintha a lábával valami nem lenne rendben, miközben az a másik láb. (hegyi)
értékelés:
Hangulatában engem megfogott, olyan érzésem van, mintha egy múltbéli sötét gondolat megrekedése lenne. Nincs jövőbeli kilátás hiába van fény az ülő felületnél, ami még ráadásul megcsillan, mint a remény.
Kicsi az előtér és nagy az árnyékos rész, ezért belekényszerít a jelenbe, itt és most!