Dömper a kiscicám éen nyugalmi állapotban

Egy úgynevezett házi macskát, vidékiesebben szólva cicát látunk. Egyértelmű, hogy a kamera olyan közelségbe merészkedett, természetesen értem ezalatt az operatőrt is, ahol az állatok, a házi állatok intim szférájába kerülünk be. Ezáltal manifesztálódik az állat, az állat figyelme. Azt is jelenti, hogy valószínűleg a fotós olyan kapcsolatrendszerben van ezzel a kis állattal, amely lehetővé teszi számára az ilyen közeli és szemérmes megfigyelést is. Mert általában az állatok csak úgy, idegen fotósokat nem nagyon szoktak ilyen közel engedni egymáshoz. Például mondjuk az elektronika miatt is, mert akár a lovak, akár a macskák, kutyák tökéletesen érzékelik ezeknek a berendezéseknek az elektromos rezgéseit és nem nagyon szeretik. Tehát azt mindenféleképp el kell mondani, hogy az úgynevezett instruációs szintje a képnek, amelyet a fotós hoz létre az jól működik. Kellő helyzetet teremt, közel mászik, fekszik, bújik a kisállatához, amíg eljut egy olyan pontra, ahol az exponálást létre tudja hozni. Ezáltal ez a kis állat valójában manifesztálódik és egy nagy oroszlánná válik, poszterszerűvé. Ez az egyik erőssége ennek a képnek a pici, belső parányi világ felerősítése. És ettől válik az egész üzenetrendszerében nem a házi kedvenc kategóriájává, hanem az emberi üzenetté. Majdhogynem azt tudom mondani, hogy Varga Katalinná. Anélkül, hogy ismernénk őt, tudnánk róla, a kép mégis azt sugallja, hogy ez a pihenés, ez a kettős együttlét a fotóssal tulajdonképpen egy tükröződése, egy tükröztetése, egy érzelmi tükröztetése magának a fotográfusnak. Tehát mi erre a képre megadjuk a három disznót, de azért azt nagyon kérnénk elsősorban a makro és közeli felvételeknél ugyanúgy ügyeljünk az élességre. Itt a cica tekintetében a szemek nagyon fontosak lennének. Vagy a szemre, vagy az orra fontos lenne élességet állítani. (szőke)
értékelés: